Lázár Csilla nevét legtöbben a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és rendezvények kapcsán ismertük meg. Ezt a tevékenységét a felnőttképzés terén betöltött főállása mellett végző háromgyermekes családanyát sokrétű hivatásáról kérdeztük.
Néhány éve egy új hivatás is erőteljesen jelen van életedben: a Márton Áron Múzeum létrehozása, továbbfejlesztése és ehhez kapcsolódóan rendezvények szervezése… Mi révén érezted meg ezt a hívást, és hogyan indult, mivé alakult, milyen szerepet tölt be életedben ez a tevékenységed?
2010-ben, néhány év előkészítés után nyitottuk meg Csíkszentdomokoson a Márton Áron Múzeumot. Létrejöttében, a Gondviselésen és a sok segítőkész emberen túl, nagy szerepe volt annak is, hogy én a „rendes” munkahelyemen jelentős szervezési, pályázatírási tapasztalatot szereztem, amit a múzeum létrehozása során kamatoztathattam. Csíkszentdomokosiként és tanárként némileg természetes is, hogy nem voltam közömbös Márton Áron püspök iránt, de a hivatás – vagy ha kevésbé fennkölt és kicsit önironikus akarok lenni, a „hobbi”, a szó jobbik értelmében – lassacskán alakult ki, ahogyan egyre többet olvastam Márton Áronról és tőle. A családom ebből a szempontból is meghatározó volt: a férjem első perctől támogatta a múzeum ötletét (s bízom benne, a sok munkánk és ráfordított időnk ellenére sem bánta ezt még meg), a nővérem vállalta a grafikai arculat kialakítását, édesanyám pedig átvette a háztartás oroszlánrészét. Miután „kész lett” a múzeum, élőlényhez hasonlóan növekedni kezdett a domokosi „projekt”. Nem készítettünk hosszú távú, ambiciózus terveket, csak válaszoltunk a megkeresésekre, igényekre, (égi és földi) sugallatokra. Így jöttek létre a domokosi történészi konferenciák (idén volt a hatodik), időszakos és vándortárlatok itthon és sok helyen a Kárpát-medencében, az országházi ünnepség 2015-ben, így születtek a kiadványok, indultak a diákprogramok (kezdetben vetélkedők, majd társadalomtudományi táborok). És – ha Isten is megsegít – jövő tavaszra megújul a múzeum is, interaktívabb, szemléletesebb lesz. „Olyan legyen a múzeum, hogy a gyermekek is élvezzék!” – fogalmazták meg gyermekeim a soron következő feladatot.
Kérdezett Bereczki Silvia sa
A teljes interjú elolvasható a Vasárnap október 15-ei számában.
Márton Áron püspök halála után személyes tárgyai java részét (végrendelete értelmében) szétosztották a papok és papnövendékek között. E tárgyak közül néhányat (tintatartóját, írógépét, óráját, lábbelijét, a ravatalánál égő gyertyát stb.) az elmúlt években a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeumnak adományozták korábbi tulajdonosaik. A múzeum vezetősége kéri azokat, akiknek birtokukban van valamilyen egykor Márton püspök tulajdonát képező tárgy, amelyet (időszakosan vagy véglegesen) kiállítana, jelezze a 0741-484716-os telefonszámon vagy a martonaronmuzeum@martonaronmuzeum.ro elektronikus címen. Szívesen veszik a gyulafehérvári főegyházmegye államosított egyházi iskoláiból, 1948 előttről „megmentett” tárgyak (jelvény, tankönyv, taneszköz, bizonyítvány stb.) felajánlását is.
