Azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják”: így határozza meg Jézus a család fogalmát, mely tágabb, mint az a család, amelyben a világra jövünk. Ezt állapította meg Ferenc pápa Lukács evangéliumának mai szakasza (Lk 8,19-21) alapján, amelyben az Úr anyjának, testvéreinek és családjának hívja azokat, akik körül veszik őt és hallgatják tanítását. Ez arra utal, hogy Isten és Jézus családjához tartozni többet jelent annál, hogy tanítványok vagy barátok vagyunk. Nem egy formális, jól nevelt, vagy még kevésbé egy diplomatikus magatartás – jegyzi meg a pápa. Akkor hát mit jelent ez a szó, amit az egyházatyák annyit használtak és tanítottak nekünk?
Jézus házában szabadok vagyunk
Elsősorban azt jelenti, hogy belépünk Jézus házába: belépünk abba a légkörbe, megéljük azt a légkört, ami Jézus házában van. Ott élünk, szemlélődünk, szabadok vagyunk. Mert szabadok a gyermekek, akik az Úr házában laknak, szabadok azok az emberek, akik Vele rokonságban vannak. A többiek – hogy a Biblia szóhasználatával éljünk – a szolgáló gyermekei, vagyis olyan keresztények, akik nem mernek közeledni, rokonságban érezni magukat az Úrral, mindig megmarad egy távolság, ami elválasztja őket az Úrtól.
Szent Teréz mindig kapcsolatban volt az Úrral
De a Jézussal való rokonság, amint azt a nagy szentek tanítják nekünk, azt is jelenti, hogy vele vagyunk, nézzük őt, hallgatjuk Szavát, igyekszünk azt tettekre váltani, beszélni vele. A szó pedig imádság, az az imádság, amit akár útközben végzünk: „Nos, Uram, mit gondolsz?” Ez a rokonság, nem igaz? Mindig. A szentek ilyenek voltak. Szép ez, ahogy Szent Teréz mondja, hogy mindenütt megtalálta az Urat, mindenhol bensőséges kapcsolatban volt vele, még a konyhai lábasok között is. Meghitt kapcsolatban lenni az Úrral. Ehhez a családiassághoz tartozik, hogy Jézus jelenlétében maradunk úgy, ahogyan ő maga jelölte meg az Utolsó Vacsorakor, és ahogy az evangélium elején mondja Szent János: ez Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. András és János pedig követték Jézust, vele maradtak egész nap.
Kérjük a kegyelmet, hogy megértsük, milyen Jézus családjához tartozni
Ferenc pápa összegezve tanítását, elismételte: Ez tehát a Jézussal való rokonság ismérve, nem pedig azoknak a keresztényeknek a „jó” magaviselete, akik távolságot tartanak Jézustól, „te ott, én itt” – alapon. Mindannyiunktól kéri tehát a pápa: tegyünk egy lépést előre az Úrral való rokonságban. Az a keresztény, aki problémákkal küzd és a buszon, a metrón magában beszél az Úrral, vagy legalább tudja, hogy az Úr nézi őt, közel van hozzá. Ez a rokonság, a közelség, a Jézus családjához tartozás érzése. Kérjük ezt a kegyelmet mindannyiunk számára, hogy megértsük, mit jelent az Úr rokonságába tartozni. Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
