Együttérzés, közeledés, visszaadás – ezek voltak a pápa szentbeszédének kulcsszavai kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Imádkozzunk a kegyelemért, hogy együttérezzünk a szenvedő emberekkel, oda menjünk hozzájuk és elvigyük őket arra a méltó helyre, ahová Isten szánja őket.
Lukács evangéliumának mai szakasza (Lk 7,11-17) a naimi özvegyasszony fiának feltámasztásáról beszél. Ezzel kapcsolatban a pápa rámutatott, hogy az Ószövetségben az özvegyasszonyok, az árvák és a külföldiek (idegenek) még a rabszolgáknál is szegényebbeknek számítottak. Vegyük tehát gondjainkba őket, hogy beilleszkedjenek a társadalomba – buzdít Ferenc pápa. Jézus meg tudja látni a részleteket, mert a szívével néz, együttérez.
A valódi együttérzés megérinti egész valónkat
Az együttérzés olyan érzés, ami magával ragad, mert a szívből jön, a bensőkből, mindenre kihat. Nem egyenlő a sajnálattal, amikor azt mondjuk: de kár, szegény emberek! Nem, nem ugyanaz. Az együttérzés magával ragad. Együtt szenvedést jelent. Ez az együttérzés. Az Úr megérintődik az özvegyasszony, az árva gyermek láttán… De hát mondd, itt van előtted az egész tömeg, miért nem a tömeghez beszélsz? Hagyd… ilyen az élet… ilyen tragédiák megtörténnek, előfordulnak… Nem. Számára fontosabb volt az özvegyasszony és a meghalt árva, mint a tömeg, amelynek beszélt, és amelyik követte őt. Hogy miért? Mert a szíve, a bensője megindult. Az Úr együtt érzőn belevonódott ebbe az ügybe. Együttérzett.
Menjünk közel a szenvedőhöz és érintsük meg!
Az együttérzés tehát arra sarkall, hogy közeledjünk a szenvedőhöz. Sok mindent láthatunk anélkül, hogy odamennénk. Ezzel szemben a pápa azt kéri, hogy menjünk közel és kézzel tapintsuk a valóságot. Érintsük meg. Ne csak távolról nézzük. Az első szó Jézussal kapcsolatban, hogy megesett rajta a szíve, és a második, hogy odalépett hozzá. Aztán csodát tesz, de nem mondja: Viszontlátásra, én megyek tovább – nem. Fogja az ifjút és mit mond? Átadja őt az anyjának. Ez a harmadik szó: visszaadni. Jézus csodákat tesz, hogy visszaadja, helyre tegye az embereket. És ez az, amit a megváltással tett. Együttérzett – Istennek megesett rajtunk a szíve – odalépett hozzánk Fiában, és visszaadta mindannyiunknak az istengyermeki méltóságot.
Újjáteremtett minket.
Kérjük az együttérzés kegyelmét
A pápa arra buzdít, hogy vegyünk példát Krisztusról, lépjünk oda a rászorulókhoz, ne távolról segítsük őket, mert van, aki koszos, nem fürdik, büdös. Sokszor látjuk a tévéhíradóban, az újságok címlapjain a tragédiákat… nézd, abban az országban a gyerekeknek nincs mit enniük; abban az országban a gyermekekből katonát csinálnak; amott rabszolga sorban tartják a nőket, abban az országban meg micsoda természeti csapás dúlt! Szegény emberek… Aztán lapozok és áttérek a regényre, az utána következő tévésorozatra. Ez nem keresztényi magatartás. Most föltenném a kérdést mindenkinek, magamnak is: Képes vagyok-e az együttérzésre?Imádkozni? Amikor ezeket a dolgokat látom, amit a média behoz az otthonomba… megmozdul a bensőm? Együtt szenved a szívem azokkal az emberekkel, vagy csak sajnálkozom, azt mondom „szegények” és kész…? Ha pedig nem esik meg rajtuk a szívünk, kérjük a kegyelmet: Uram, add meg nekem az együttérzés kegyelmét!
A közbenjáró imával, keresztényi működésünkkel képesnek kell lennünk arra, hogy segítsünk a szenvedő embereken, hogy visszakerüljenek a társadalomba, a családi életbe, a munkába, vagyis a hétköznapi életbe – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
