Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy Lázár Csilla idén is megszervezi a csíkszentdomokosi társadalomtudományi diáktábort, és ez alkalommal is érdekesebbnél érdekesebb témákat boncolgató előadókat hívott meg, akik nemcsak elméleti, de gyakorlati szinten is bevezettek minket a társadalomtudományok különböző ágaiba.
Persze nem kell megijedni, ez nem olyan, mint az iskolában, itt mindenkit megragad egy-egy téma, semmi sem válik unalmassá.
A tavalyi színvonalas tábor után kíváncsiak voltunk, mit tartogat az idei, de egyikünk sem csalódott, ez még színvonalasabb volt. E két tábor alatt még jobban megismertük Márton Áront és az ő munkásságát – amihez nagy részben a Márton Áron-konferencia is hozzájárult. Ezen idők talán legtöbbször elhangzott mondata: „Édesanyám egy rózsafüzért adott fel nekem a vonat ablakán. Az mentett meg engem”. Ez a kijelentése a már fiatalkorában kialakult mély hitéről árulkodik.
Ugyanakkor Márton Áron mellett megismerhettük Csíkszentdomokos varázsát, az ott élő székely embereket, a minket körülölelő hegyeket és dombokat, valamint a környező templomokat, amelyeket hagyományos módon, szekerekkel látogattunk meg.
Első alkalommal társaink mind idegenek voltak számunkra, mindannyian máshogy ejtették az e hangot, lényegében majdnem minden hangot, de egy nyelvet beszéltünk és megértettük egymást. Így már a második táborból úgy tértünk haza, hogy nekünk jó barátaink vannak Felvidéken, Magyarországon és Erdély nagyrészén is. Így már nem érzi magát egyedül az ember, bármerre is jár.
Reméljük, hogy egy év múlva újra találkozhatunk az immár ismerős hegyek lábánál, ahol Márton Áron lakik mindenki szívében, Csíkszentdomokoson.
Kozma Hanna és Kovács Ágota, Szentkatolna