Szent László, légy velünk! címmel mutatta be új rockoratóriumát Csíkszereda főterén augusztus 20-án a Role zenekar. A zenés-táncos produkciót néhai dr. Papp Kincses Emese szövegkönyve alapján, a Tóth Larissza táncstúdió, Kelemen Szilveszter és Kósa Gabriella néptánc-koreográfusok segítségével, Tarjányi Krisztina rendezte. Az előadásról és előzményeiről Nagy Tivadar zeneszerzővel, a harmincéves csíkszeredai együttes alapítójával és a projekt főkoordinátorával, az együttes énekesével, Sántha Zsuzsával egy héttel a bemutató előtt Csúcs Mária beszélgetett. (A teljes interjút, amelyben szó esik többek között a rendezőválasztásról, a rockoratórium cselekményéről, a Role jól ismert zenei stílusáról, a színpadi látványról és a slágerszerű dallamokról a Vasárnap augusztus 27-ei számában olvashatják.)
Hogyan született az előadás ötlete?
Nagy Tivadar: Igazából már volt egy próbálkozásunk hat évvel ezelőtt, Papp-Kincses Emesével közösen, amikor egy nagyszerű szövegkönyvet írt, egy kisebb méretű előadást is rendezett belőle, és felkért a zene megírására. Öt-hat előadás volt összesen, a szűkös költségvetésből ennyire futotta. Akkor az ő vállára nehezedett a nagyobb teher, és ez volt az utolsó ilyen jellegű produkció, amelyben vele együtt dolgoztunk. Sok évvel később, tavaly Tóth Larisszával beszélgettünk, és erről az előadásról is szó esett. Annak idején a koreográfiát is kicsit gyengécskének éreztük. Larissza említette, hogy ő szívesen foglalkozna az előadás újrakoreografálásával, és nem élő zenés, hanem inkább táncelőadásként idén szívesen felelevenítené. Közben kiderült, hogy Szent László-év lesz. Eldöntöttük: vágjunk bele úgy, hogy legyen teljes értékű ez a mű, ne csak táncelőadás legyen, hanem végre szólaljon meg vonószenekarral, nagy kórussal, igazi rockoratóriumként. A város mögénk állt, egyetlen kérésük az volt, hogy augusztus 20-án, Csíkszereda főterén legyen a bemutató. Nekünk ugyan megfelelt volna a Mikó-vár udvara, de az alpolgármester ragaszkodott ahhoz, hogy a főtéren legyen az előadás, így ez egy teljesen más dimenziót követelt, és más méretekben kezdünk gondolkodni mindenféle szempontból. Most, az előadás előtt azt mondom, hogy hál’Istennek ez gondviselésszerű volt.
A Role együttesnek nem ez az első, szentek életéről szóló produkciója. Miért vonzó Szent László király példája?
N. T.: A mai világban úgy érzem, hiányoznak a példaképek, hiszen nem számíthatnak igazi példaképnek a tévés celebek vagy filmsztárok. Igazi, erős emberekre lenne szükségünk példaképként. A 21. század nem igazán kényeztet el sem a politikában, sem a közéletben markáns emberekkel. Ezért egy kicsit „visszafele fordulván” próbáljuk keresni a hatalmas alakokat. Ha Szent László törvényeit aktualizálnánk, lehet, hogy rend lenne Európában, meg szerte a világon is. Valójában ő fektette le az európai modern törvénykezés alapját, de más cselekedetei is példaértékűek. Ő olyan szinten példakép, olyan erős személyiség, egyéniség, és annyira sokoldalú, annyira igaz ember volt, hogy úgy érzem, érdemes vele foglalkoznunk. Célunk, hogy minél többen megismerjék a cselekedeteit, a törvényeit, az életét, és mindezt akár a rockzene lehetőségein keresztül.
Sántha Zsuzsa: Erdély védőszentje is ő. Hihetetlen nagy tisztelet övezte életében és utána is, úgyhogy ezt számunkra is csodás nézni, követni, elmesélni.
Melyik Szent László-legenda jelenik meg a produkcióban?
N. T.: Több jelenik meg, egy-egy dalban összefoglalva. A záródal, a finálé előtti részben felsoroljuk a legendákat, megemlítjük őket egy-egy mondatnyi vagy félmondatnyi résszel. A Csík körüli legendákból, emlékekből sokat megemlítünk, a vízfakasztástól, a gyógyításon át az arany kővé változtatásáig.
S. Zs.: Hangsúlyosabban hozzuk a székelyeknek nyújtott segítségét, azt, amikor megjelent a csatában, ugye: amint Máriával maga mögött megjelent, és ugyanabban az időben eltűnt a hermája a templomból.
Körvonalazódott már a produkció utóélete?
S. Zs.: Szeretnénk egy kisebb, „mozdítható” előadást is csinálni a műből, hogy meg tudjuk mutatni több helyen, akár Magyarországon, akár itthon.
Mi a produkció üzenete?
S. Zs.: Azt szeretnénk leginkább elmondani az embereknek, hogy mindig van, ahová kiáltani, van, ahonnan segítséget kérni, akár a múltunkba visszanézve is, összefogva, és sosem kell csüggedni! Mindig van kiút, mindig van, akibe kapaszkodni, és így továbbmenni.
