Ahogyan 2017-ben, ugyanúgy 1967-ben is vasárnapra esett augusztus 20-a. Ötven évvel ezelőtt ezen a napon gyűltek össze a világ emigráns magyarjainak képviselői Rómában, hogy részt vegyenek a Szent István-zarándokház kápolnájának felszentelésén, illetve a ház megáldásán.
1030 körül Szent István hozta létre a magyaroknak szánt első zarándokházat Rómában, a Szent Péter-bazilika közelében. Az épület évszázadokon át otthona volt a Szent Péter sírjához zarándokoló magyaroknak. 1776-ban bontották le, hogy a helyén felépülhessen a bazilika sekrestyéje. Serédi Jusztinián bíboros 1929-ben márványtáblával állított emléket neki a bazilikából a sekrestyébe vezető folyosó külső falán. Utóda, az 1945-ben kinevezett Mindszenty József hercegprímás arról álmodott, hogy létrehozza a lebontott zarándokház utódját. Terjedelmes levelezés tanúsítja, milyen erőfeszítéseket tett 1945 és 1948 között azért, hogy római bíborosi címtemploma, a Santo Stefano Rotondo-bazilika mellett újjáéleszthesse a zarándokházat. Letartóztatásáig nem járt eredménnyel, hiába állt mellé Montini érsek, a későbbi VI. Pál pápa.
Az évek során a római emigráció vezetői, élükön Zágon Józseffel és Mester Istvánnal, több kísérletet is tettek a ház létrehozására. 1956-ra, Kapisztrán Szent János halálának 500. évfordulójára szerették volna felépíteni. A lelkes indulás az anyagi lehetőségek szűkössége miatt szenvedett csorbát. 1964-ben, a Vatikán és a magyar állam közötti tárgyalások alkalmával merült fel ismét, hogy az akkor a Pápai Magyar Intézetben (PMI) lakó emigráns magyar papi közösség építsen magának egy központot, s az intézetet átadhassa a Magyar Katolikus Püspöki Karnak. Maga Agostino Casaroli érsek szorgalmazta ezt. Ismételten a Santo Stefano Rotondo-bazilika melletti kolostor megszerzése volt a cél. Az intézet átadására kitűzött időpontig azonban nem vezettek eredményre a tárgyalások a Collegium Germanicum et Hungaricum vezetőségével, a kolostor tulajdonosaival. 1964 őszén a magyar emigráns papok mind kiköltöztek a PMI-ből. Szívesen meghozták ezt az áldozatot annak érdekében, hogy az intézetbe magyar papok érkezhessenek Magyarországról. Ekkor jött a fordulat. Mindszenty bíboros Svájcban élő egykori titkára, Mészáros Tibor közvetítésével egy magyar nemes asszony, Fáy Erzsébet váratlanul levelet írt Zágon Józsefnek, és felajánlotta, hogy Oliver Duncan angol lordtól örökölt hagyatékából felépíti a zarándokházat, amennyiben a rendelkezésére bocsátanak egy erre alkalmas telket. Felgyorsultak az események, levelet levél követett. Zágon József 1965. december 15-én létrehozta a Szent István Alapítványt annak érdekében, hogy megvásároljon egy ötezer-négyszáz négyzetméteres telket a Via Casaletto 48. szám alatt. Egy évvel később, 1966. november 19-én már le is tették az alapkövet, és 1967-re elkészült a kápolna, valamint befejeződött a ház építésének első üteme. A zarándokház megépítéséhez Zágon József Mindszenty bíboros hozzájárulását is kérte Washingtonon keresztül küldött levelében.
1967. augusztus 20-án délelőtt a felszentelésre érkezettek Castel Gandolfóban részt vettek a pápai kihallgatáson, majd VI. Pál pápa, aki személyes adományával is hozzájárult a megvalósításhoz, fogadta Zágon Józsefet, Apor Gábor volt szentszéki követet és Fáy Erzsébetet. Délután hat órakor Carlo Confalioneri, a napokkal korábban létrehozott püspöki kongregáció első bíboros prefektusa felszentelte a kápolna oltárát, amelybe többek között Szent István, Szent Imre és Szent Gellért ereklyéit helyezték el. A szertartáson hat pap koncelebrált, akik a világ magyarságát képviselték.
A ház az alapító okirat szerint a közel hétszázötven emigráns magyar pap és a mintegy másfél millió magyar számára épült, hogy lelkipásztori centrum, zarándokház, papi kollégium és öreg papok otthona legyen. A nyugati magyar emigráció legjelentősebb alkotása közös összefogás és sokévi kitartás eredményeként készült el.
1971. október 2-án, a szent őrzőangyalok ünnepén, a szeptember 28-án Rómába érkezett Mindszenty József bíboros is meglátogatta a házat. Hosszú évek után itt találkozhatott először magyar egyházi közösséggel. Látogatása végén ezt írta az emlékkönyvbe: „A Magyar Katolikus Egyház megvalósult álma boldogsággal tölt el.” Ő volt az, aki megálmodta ezt, és a hozzá hűséges magyar papi emigráció valósította meg.
A ház immár ötven éve szolgálja mindazokat, akik szállást keresnek római zarándoklatuk idejére. Az eltervezett célok közül a ház a zarándokok fogadását valósítja meg. Működtetéséről hosszú évtizedekig a kalocsai iskolanővérek gondoskodtak, 2012 óta pedig a Szent István Alapítvány kezelésében működik.
A jubileum alkalmából bemutatott szentmisén hálával emlékezünk meg Mindszenty bíborosról, az alapítvány létrehozóiról, korábbi elnökeiről és tagjairól, Fáy Erzsébetről és az adakozókról, akik között az első Szent Pio atya volt, Boldog VI. Pál pápáról, valamint mindazokról, akik az elmúlt ötven évben a ház vendégei voltak.
E jubileum alkalmából nem csupán visszafelé tekintünk, hanem előre is. Nagy öröm számunkra, hogy több évi előkészítés után a magyar kormány 2016 végén a Magyar Katolikus Egyháznak adott támogatásai közé beiktatta a Szent István Ház felújítására szánt összeget is, amelyet az alapítvány a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közvetítésével kap meg. Ez a céltámogatás lehetővé teszi, hogy ötven év után megkezdődhessen az épület korszerűsítése, és a szükséges munkák elvégzése után a ház továbbra is szolgálhassa azt a célt, amelyet Mindszenty bíboros megálmodott.
Németh László/Magyar Kurír
