Lukácsovits Magda neve és munkássága ismert az erdélyi katolikusok körében, hiszen templomi munkái több helyen is láthatóak, nagy püspökeink és több pap arcképét is megfestette. Legismertebb a szentté avatás imájával a hátán megjelent Márton Áron képe. Ezeket, de az idén elhunyt festő korábbi munkáit is megmutatta a Fidem pinxit – A hitet festette című, augusztus 16-án megnyílt kiállítás, amelynek kurátorai Hegedűs Enikő művészettörténész, a gyulafehérvári főegyházmegye művészeti referense és Nagy Emőke levéltáros voltak.
A megnyitón Kovács Sándor főesperes személyes emlékeket is felidézett, hiszen jól ismerte a festőt és férjét, Idmar Hatzak diakónust. Hegedűs Enikő a festő munkásságát ismertette, Nagy Emőke pedig azt a tényt, hogy H. Lukácsovits Magda életművének őrzésével a kolozsvári Szent Mihály-plébániát bízta meg a család, ezért is tartották fontosnak a korábbi életmű-kiállítás után most a magyar napok keretében is megmutatni néhány fontos állomását e munkásságnak. A megnyitót Covacinschi Yolanda magánénekes előadása színesítette Potyó István zongorakíséretével.
Augusztus 15-én több verses előadás, műhely várta az érdeklődőket: délután az EMKE Györkös Mányi-emlékházban Cseh Katalin verseivel játszhattak, dolgozhattak az érdeklődők. A Versbe illő találkozást Kocsis Tünde és Széman Emese Rózsa vezette a költő jelenlétében: a résztvevők visszajelzése szerint megérintette őket, hogy a kortárs versben is mennyi lehetőség van arra, hogy az olvasó magáról is többet megtudjon velük foglalkozva.
Ugyanaznap este az Állami Magyar Színház nagyszínpadán Bogdán Zsolt színművész és Csíky Boldizsár zongoraművész A lélek anyanyelvén varázsolta el a termet ismét zsúfolásig megtöltő közönséget. Színésznőkkel beszélgetett Bartha Katalin Ágnes és Tarr Gabriella Nóra az EME-székházban, erre a beszélgetésre is sokan voltak kíváncsiak, és lebilincselő vallomásokat hallhattak a színősznők mai társadalmi megbecsültségéről, munkájáról. A beszélgetést vezető két színházkutató a 18–19. századi színésznők életéből vett példákkal, szövegekkel indította a társalgást, és Csutak Réka, Kali Andrea, Györgyjakab Enikő és Udvari Tímea mesélt szerepformálásról, sikerekről, nehézségekről, magánélet és színpadi munka összehangolásának lehetőségeiről.
A mindvégig érdekfeszítő beszélgetés egyik kérését Udvari Tímea, a Váróterem projekt színésze így fogalmazta meg: legyenek a nézők nyitottak arra, amit a művészek kínálnak neki, hiszen egy-egy alternatív előadásba is szívét-lelkét dolgozza bele az alkotó. Kali Andrea a szép és érthető beszédről vallott, Györgyjakab Enikő felvetette a kérdést, hogy mi minden tartozik a színház fogalmába ma, Csutak Réka pedig a színházi munka terápiás és személyiségfejlesztő mozzanatait emelte ki, és mindannyian jelezték, hogy számunkra a néző nagyon fontos, várják visszajelzéseiket, várják őket a színházba, de a kapcsolatot azon kívül is ápolni szeretnék.
Kép és szöveg Bodó Márta
