Az ország elnöke az első kapcsolatfelvételkor „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”-sal köszönt. Tudta, hogy ferencesek vagyunk, és hogy Szebenben is van ferences templom. Elmondta, hogy először jár itt. Érdekelte a búcsú eredete, hogyan nőtte ki magát, és hol gyűl össze a sok ember a búcsús szentmisére. Ismerte a problémát, hogy a búcsút nem vették fel az UNESCO-listára. Korodi Attila parlamenti képviselőtől átvette a beadványt, és azt ígérte, tanulmányozni fogja. Ott, helyben az volt a válasza, hogy türelemre van szükség, mert annak idején Szebent is fel akarta vetetni a listára, de nem sikerült.
Urbán Erik testvérrel, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójával felkísértük a kegyszoborhoz, és néhány csendes pillanatot töltöttünk el ott. Épp egy imádkozó család térdelt a kegyszobor előtt, az elnök pedig arra kért, hogy ne zavarjuk meg őket. A templomban, ahol gyereket látott, megállt, és kezet fogott velük, egyikkel már a bejáratnál szelfit készített. Kifele menet annak az óhajának adott hangot, hogy szívesen venné, ha elkísérnénk a Szent István-házig, ott elköszöntünk tőle. A német nyelvű „viszontlátásra” köszöntésünkre németül válaszolt.
A protokollszemélyzet a habitusunkra azt mondta, milyen érdekes ruha, és milyen jó, hogy a mostani időkben is őrizzük a hagyományokat. Kuriózumot láttak benne, nehezen ment át számukra az üzenet, hogy a szerzetesi viseletünkről van szó. Ezzel együtt érdekelte őket a kegyszobor, és fel is mentek imádkozni a Szűzanyához. Az itt egybegyűlt maroknyi ember visszafogottnak tűnt.
Összességében úgy találom, hogy a kihívás nagyságához mértem a csíksomlyói közösség jól oldotta meg a feladatot, és az esemény rendben zajlott le.
Köszönet mindenkinek a közreműködésért!
Bőjte Mihály OFM csíksomlyói házfőnök