Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében a szentatya a Jézushoz fűződő kapcsolat elsődlegességét hangsúlyozta. Választanunk kell Jézus vagy a világ lelkülete között.
A mai liturgia Máté evangéliuma 10. fejezetének az a szakasza, amelyben Jézus oktatja a tizenkét apostolt, akiket első alkalommal küld el misszióba Galilea és Júdea falvaiba (vö. Mt 10,37-42). Az apostolokhoz intézett beszéde befejezésében Jézus a misszionárius tanítvány életének két fő szempontját hangsúlyozza. Az első, hogy Jézushoz fűződő kapcsolata erősebb bármilyen más kapcsolatnál. A második pedig az, hogy a misszionárius nem önmagát, hanem Jézust, és rajta keresztül a mennyei Atya szeretetét viszi el az emberekhez. Ez a két kapcsolat egymással összefügg, mert minél inkább Jézus áll a tanítvány szívének és életének középpontjában, annál inkább „átlátszó”, tiszta ember ez a tanítvány Jézus jelenlétében. A kettő együtt halad egymással – hangsúlyozta a szentatya.
A Jézussal való kapcsolatunk álljon mindig az első helyen
„Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám…” (37) – mondja Jézus. Egy apa szeretete, egy anya gyöngédsége, a testvérek közötti barátság bármennyire is szép és jogos, nem helyezhető Krisztus elé. Nem azért, mert Jézus azt akarja, hogy szívtelenek és hálátlanok legyünk, éppen az ellenkezőjéről van szó, hanem azért, mert arra van szükség, hogy a tanítványnak legyen elsődleges a Mesterhez fűződő kapcsolata. Bármelyik tanítvány, legyen bár világi férfi vagy nő, pap vagy püspök, a Krisztussal való kapcsolata legyen számára a legfontosabb. Talán az első kérdés, amit fel kell tennünk egy kereszténynek az a következő: „Te találkozol Jézussal? Imádkozol Jézushoz? Szinte parafrazálhatnánk, szabadon átírhatnánk a Teremtés könyvének szavait: ezért a férfi elhagyja apját és anyját, csatlakozik Jézus Krisztushoz és a kettő egy lesz (vö. Ter 2,24).
Fontos, hogy ne legyen kettős szívünk
Aki hagyja, hogy magához vonzza ez a szeretet- és életkötelék Jézus Urunkkal, képviselője, „nagykövete” lesz, főleg életmódjában. Olyannyira, hogy maga Jézus, amikor misszióba küldi tanítványait, ezt mondja nekik: „Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött” (Mt 10,40). Arra van szükség, hogy az emberek érzékeljék, hogy a tanítványnak Jézus valóban „Úr”, valóban élete, egész élete középpontja. Nem számít, ha – mint minden embernek – korlátai vannak és tévedéseket követ el, amennyiben alázatosan beismeri azokat. Fontos, hogy ne legyen kettős szíve – ez veszélyes – fejtette ki Ferenc pápa. Keresztény vagyok, Jézus tanítványa vagyok, pap, püspök vagyok, de kettős a szívem. Nem, ez nem helyes – mutatott rá a pápa. Ne legyen kettős szíve, hanem legyen egyszerű, egységes a szíve, legyen becsületes magával és másokkal. A kettősség nem keresztény. Jézus ezért imádkozik az Atyához, hogy a tanítványok ne engedjenek a világias gondolkodás kísértésének. Vagy Jézussal, Jézus lelkületével vagy, vagy a világéval.
Kölcsönösség a pap és Isten népe között
És ezen a ponton a mi papi tapasztalatunk egy nagyon szép és egyben fontos dolgot tanít: éppen ez a befogadás Isten hívő, szent népe részéről, az a „pohár friss víz” (42), amiről a mai evangéliumban az Úr szól, amelyet szeretetteljes hittel nyújtanak át, segít, hogy jó pap légy! Kölcsönösség áll fenn a misszióban is: ha te mindent elhagysz Jézusért, az emberek felismerik benned az Urat; ugyanakkor ez segít, hogy minden nap megtérj Őhozzá, hogy megújulj és megtisztulj a kompromisszumoktól, hogy leküzd a kísértéseket. Egy pap minél közelebb van Isten népéhez, annál inkább közel érzi magát Jézushoz, és minél közelebb van Jézushoz, annál közelebb érzi majd magát Isten népéhez.
Mária elsőként tapasztalta meg a Jézus iránti szeretetet
Szűz Mária első személyben tapasztalta meg, hogy mit jelent Jézust szeretni, elszakadni önmagától, új értelmet adni a családi kapcsolatoknak, a Jézusba vetett hitből kiindulva. Anyai közbenjárásával segítsen nekünk, hogy az evangélium szabad és örömmel teli misszionáriusai legyünk – fejezte be beszédét Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala imádság előtt.
Ferenc pápa imája és felhívása Venezuela békéjéért
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy Venezuela július 5-én ünnepli függetlenségét. A szentatya imáiról biztosította a szeretett nemzetet és lelki közelségét fejezte ki azoknak a családoknak, akik elveszítették gyermekeiket az utcai tüntetések során. A pápa felhívásában arra szólította fel az érdekelteket, hogy vessenek véget az erőszaknak és találjanak békés, demokratikus megoldást a válságra. A Coromotói Miasszonyunk járjon közbe Venezueláért! – mondta a pápa és egy Üdvözlégy Máriát imádkozott el a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel együtt.
A kormány háborúja a nép ellen
A Maduro elnök elleni tüntetések már három hónapja folynak a dél-amerikai országban. A kormányerők vérfürdővel válaszolnak a megmozdulásokra. Az elnököt korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel vádolják és őt okolják az országot megbénító súlyos gazdasági válságért is. A legutóbbi összecsapásoknak legalább négy áldozata van a venezuelai hatóságok tájékoztatása szerint, az elmúlt hónapokban mintegy 90 személy veszítette életét a zavargásokban. A latin-amerikai ország püspöki konferenciája azzal a kéréssel fordult a kormányhoz, hogy ne hozzanak létre egy totalitárius marxista katonai rendszert Venezuelában. Jorge Urosa Savino bíboros, Caracas érseke az erőszak beszüntetését kéri, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi helyzetben a kormány háborút folytat a nép ellen.
Forrás: Vatikáni Rádió
