A világsajtó több hónapon keresztül cikkezett különböző időközönként egy angol kisfiúról, Charlie Gardról. A kislegény, aki most mindössze tíz hónapos, egy nagyon ritka és gyógyíthatatlan genetikai betegséggel küzd, amely az izmok elsorvadásával jár, emellett pedig agykárosodása is van. Esete etikai szempontból is kihívásnak bizonyul – a Pápai Életvédő Akadémia vezetője is nyilatkozott az ügyben, illetve Ferenc pápa a közösségi médiában üzent.
Amint a későbbiekben olvasható, az egészségügyi szakértők véleménye megoszlik az ügyről, és felmerülhet a kérdés: a minden körülmények között, a természetes halálig védendő élet vajon akkor ér-e véget, amikor lekapcsolják a gépeket, vagy már akkor, amikor az önmagában életképtelen testet gépekre kapcsolják.
Harc a kisfiú kezeléséért
A szülők – Chris Gard és Connie Yates – sikerült 1,3 millió fontot gyűjtsenek ahhoz, hogy a gyógyíthatatlan, örökletes mitokondriális betegségben szenvedő kisfiú eljuthasson az Egyesült Államokba, ahol egy kísérleti fázisban lévő kezelést alkalmazhatnának rajta. A londoni Great Ormond kórház, majd a legfelsőbb bíróság, szem előtt tartva a legényke állapotát, elutasította kérelmüket. Az orvosok ugyanis úgy vélik, a betegség gyógyíthatatlan, és túl nagy szenvedéssel jár minden kísérlet. A szülők a strassburgi európai bírósághoz fellebbeztek, ahonnan szintén elutasító ítéletet kaptak. Az orvosi vélemény alapján a bíróság úgy véli, az utazás és a mesterséges életben tartás meghosszabbítása újabb nagy szenvedéseket okoz a gyermeknek, és nincs reális esélye annak, hogy állapota jobbra fordulhat. A döntések értelmében kitűzték június 30-át, hogy éber altatásban leválasszák a gyermeket a lélegeztetőgépről, amely életben tartja őt. Ennek következménye a fulladásos halál.
A ritka betegségek olasz föderációja bírálja az angol orvosok véleményét, mondván, hogy ezek a ritka betegségek kevéssé ismertek és előre beláthatatlan az alakulásuk, nem lehet előre megítélni az ilyen kórban szenvedők jövőjét, hiszen igen keveset tudnak az ilyen patológiák alakulásáról.
Június 30.
A szülők azon kérését jóváhagyták, hogy az utolsó napot együtt töltsék gyermekükkel a kórházban, arra viszont nem kaptak engedélyt, hogy hazavigyék vagy egy hospice-központba szállítassák a gyermeket. Chris Gard és Connie Yates a kijelölt napon egy videót is közzé tett egy videómegosztó csatornán, amelyben mérhetetlen fájdalmukról beszélnek, és arról, hogy nem engedték őket dönteni gyermekük sorsáról, halálának körülményeiről, és „ezen a helyen kell meghalnia”.
A SkyNews arról számolt be július elsején, hogy jóllehet a gépek leállításának napjául június 30-át jelölték ki, a kórház, amelyben a kisfiú fekszik, úgy döntött, új gondozási eljárást alkalmaz, hogy a család még tölthessen együtt némi időt.
Ezen a napon Ferenc pápa is váratlan Twitter-üzenetet tett közzé az ügyben, amelyben így fogalmazott: „Az emberi életet védelmezni, mindenekelőtt akkor, amikor betegség sújtja, szeretetbeli kötelesség, amelyet Isten minden emberre rábíz.”
Egyházi megnyilvánulások az élet védelmében
Egész Európában imavirrasztásokat tartottak a kis Charlie-ért. Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke is megszólalt az ügyben.
„Charlie Gard, az angol kisgyermek története mindannyiunkat megrendít, hiszen tele van fájdalommal és reménnyel” – nyilatkozta az érsek, és közelségéről biztosította a szülőket és mindenkit, aki kezelte és küzdött érte. Értük és mindazokért, akik hivatottak döntést hozni a kisfiú jövőjéről „forduljunk imádságunkkal az élet Urához, hogy semmi el ne vesszen” (vö. Jn 6,12).
A dokumentumban olvasható, hogy Anglia és Wales püspöki konferenciája közleményt adott ki, amely úgy fogalmaz, igen bonyolult helyzetről van szó, elismeri a szülők gyötrő fájdalmát és azt, hogy az ügyben érintettek a kis Charlie javát keresik. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy „nem szabad semmi olyan gesztust tenni, amely szándékosan véget vet egy emberi létezésnek, beleértve ebbe azt is, hogy abbahagyják a táplálását és a hidratálását”. Ezzel együtt sajnos el kell ismerni a korlátokat is, amelyeken belül cselekedhetünk, természetesen a beteg érdekében, akit el kell látni egészen a természetes haláláig.
Mi az, ami a beteg javát szolgálja?
Ebben az esetben és más hasonló, szomorú esetekben azt a kérdést kell feltennünk, mi az, ami a beteg javát szolgálja. Paglia érsek II. János Pál Evangelium vitae kezdetű enciklikája (65.) alapján hangsúlyozza, hogy meg kell tennünk minden lehetséges lépést a gyógyulás érdekében, ugyanakkor el kell ismernünk az orvostudomány határait, vagyis el kell kerülni a „túlbuzgó gyógyítást”, amely nincs arányban az eredménnyel, és túl nagy teherrel jár. Ugyanakkor „mindenekelőtt meg kell hallgatni és tiszteletben kell tartani a szülők akaratát, és közben segíteni kell nekik is abban, hogy felismerjék, mennyire rendkívül nagy terhet hordoznak, és nem szabad magukra hagyni őket abban, hogy meghozzanak ilyen fájdalmas döntéseket”.
Paglia érsek végül arról ír, hogy amikor megbomlik a szövetség a beteg (ebben az esetben a szülők) és az orvosok között, akkor minden még nehezebbé válik, és az ember végső megoldásként kénytelen jogi utat keresni, ami magában hordja annak veszélyét, hogy egyébként kerülendő ideológiai, politikai viták eszközévé válik, és nagy port kavar a médiában, ahol elszomorító felszínességgel tárgyalják az ügyet. „Kedves Charlie, kedves szülők, imádkozunk értetek, veletek” – zárja írását Vincenzo Paglia, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke.
A Vatikáni Rádió és a SkyNews alapján
