Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy mi is egy példakép. A magyar értelmező kéziszótár online felülete a következőképpen határozza meg: olyan személy, aki cselekvéseivel, magatartásával, életével példát ad, mutat, aki méltó a követésre, tökéletes példa arra, hogy valaminek, valakinek milyennek kellene lenni; ideál, eszménykép.
Bátran állíthatjuk, hogy példaképnek lenni igazán nemes feladat, de kik lehetnek a mai kor példaképei? Ha engem kérdeznek, a fiatalok példaképeinek nagy részét sajnos nem a templomokban fogjuk megtalálni, hanem a színpadokon, futballpályákon, a televízió képernyőin, okostelefonok háttérképein és az internet világában. Hitoktatóként egy alkalommal megkérdeztem a kis nebulókat, hogy kik az ő példaképeik… senkitől sem hangzott el valamelyik családtagja vagy bármelyik szent neve. Lejárt a klasszikus értelemben vett értékek ideje, és már nem divat olyan példaképet keresni, aki esetleg példamutató életet élt, Nobel-díjat kapott vagy egész életében keményen dolgozott.
No de ne keseredjünk el, hisz a mai kor példaképei sem rosszabbak, mint a mai társadalom átlagembere. A különbség csak az, hogy jobban el tudja magát adni, könnyebben felkelti mások érdeklődését, és mindezekből anyagi hasznot is szerez magának. Persze hogy a fiataloknak ez imponáló. Ezeknek az embereknek megvan mindenük. Mindenük, amiért esetleg a szüleik is harcolnak a mindennapokban. A probléma csak az, hogy ebben a harcban a szülők megfeledkeznek a legfontosabbról: a gyermekükről. A gyermekről, aki a televízió, telefon, táblagép, számítógép előtt nő fel. Mégis hogyan lehetnek példaképeik gyermekeiknek? Először is merjünk velük időt tölteni, ami aktív, és nem csupán egy üres beszélgetés.
Elvárjuk a mai fiataloktól, hogy keresztény értékeket képviseljenek és példamutató életet éljenek, de tartunk-e egy kis önreflexiót? Én vajon mit képviselek a mindennapokban? Ki az én példaképem és sikerült-e hasonlítanom rá? Talán kemény kérdések ezek, de ha mélyen belegondolunk, ez a csúf igazság társadalmunkról és fiataljaink példaképeiről. Karen Hawkins írónő így fogalmaz: „a szüleink két célt szolgálhatnak az életünkben: vagy példaképek a számunkra, vagy ellenpéldák”. Döntsük el, hogy mik akarunk lenni, kikre akarunk felnézni!
Zárásként Seneca egyik gondolatát osztom meg az olvasókkal: „Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek: hosszú az út a tanácsokon át, rövid és hatékony a példákon keresztül.”
Merjünk fiataljaink példaképei lenni!
Szilágyi Norbert
Megjelent a Vasárnap június 11-i számában.
