A Szent László-év negyedik regionális tematikus találkozóját Sólyomkőváron tartották 2017. június 22-én, a nagyváradi egyházmegye szlovák nemzetiségű híveinek jelenlétében. Egyben ez volt a harmadik alkalom, amikor az egyházmegye egyik plébániájára vitték a szent király Nagyváradon őrzött koponyaereklyéje. A találkozón a sólyomkővári hívek, de a Magyarpatakról, Nagyváradról, Élesdről, Bodonosról, Baromlakáról, Berettyószéplakról érkező zarándokok is részt vettek. A helyi plébániatemplom kicsinek bizonyult a több száz zarándok számára, így sokan a templom előtti térről kapcsolódtak be a rendezvénybe, illetve vettek részt a szentmisén.
A találkozó délután fél hatkor fórumbeszélgetéssel kezdődött, amelyben elhangzottak ismertetők a szent király életéről és örökségéről. A beszélgetések moderátora Jan Mlinarcsik, a nagyváradi vártemplom plébánosa volt, aki kiragadott néhány momentumot Szent László király életéből, ismertetve azokat a jelenlevőkkel. Nem kizárt – mondotta a moderátor –, hogy az egyházmegye alapítója Sólyomkővár környékén is járt volna, vagy más olyan területeken, amelyeket ma szlovákok laknak. Majd hozzátette: a szenteknek nincsen nemzetiségük, hiszen a mennyek országában a szeretet nyelvét, Istennek a nyelvét beszélik.
Nagy kiváltság – amint azt Böcskei László megyés püspök is kihangsúlyozta – az a tény, hogy a szlovák hívek naponta ott vehetnek részt szentmisén, ahol Szent László élt és ahova őt eltemették, a nagyváradi vártemplomra utalva.
A felszólalók közül Jozef Konevalik is kiemelte ezt a tényt, örömét fejezve ki azért, hogy a szlovák hívek naponta járhatnak azokon a helyeken, ahol egykor a szent király járt, ott dicsőíthetik naponta Istent, ahol a szent király tette, és naponta megtekinthetik a nemrég feltárt középkori székesegyház maradványait, ahova egykor a szentet temették.
A bodonosi Ana Kutlak Szent Lászlónak a vezetői erényeit emelte ki, hiszen igazi pásztora volt népének. Ezért avatta szentté 825 évvel ezelőtt az egyház, hogy feltekintsünk életpéldájára, és merítsünk belőle a mi keresztény életünkben.
A baromlaki tanítónő, Agneta Ronceac, amikor a katonák étkeztetésének csodáját említette, azt hangsúlyozta, hogy napjainkban talán nekünk, a 21. század keresztényeinek már nem annyira a testi táplálék hiányzik, hanem inkább éhezzük a lelki táplálékot, amellyel Isten az ő szentjeit táplálja. Figyeljünk tehát oda arra, hogy imáinkban mit kérünk Istentől.
Pindak Andrea és Juhanak Andrea, akik Élesdről érkeztek a találkozóra, úgy beszéltek Szent Lászlóról, mint hídról, aki összekötötte a Tátra-hegységtől északra és délre levő szláv népeket. A szentek – így Szent László is – a mennyben vannak és közbenjárnak értünk – tette hozzá felszólalása végén a két fiatal.
A Magyarpatakról érkező Ulrica nővér, a Szent Kereszt Irgalmas Nővéreinek Kongregációjából az 1894-ben épült ottani plébániatemplom berendezésének sajátosságáról beszélt, hiszen elmondása szerint eltér minden más szlovák közösségnek a templomától abban, hogy főoltárát hátom magyar szent díszíti: Szent István, Szent Erzsébet és Szent László. Ez utóbbi mindannyiunk számára példa kell hogy legyen: ahogyan ő személyében a királyi mivoltot az életszentséggel egyeztette, úgy kell nekünk is tennünk ezt mindennapjainkban.
Margareta nővér az ereklyék hármas fokozatáról beszélt: első az, amely a szent testrészét képezi, második pedig az, amely egy személyes tárgyból való, végül pedig a harmadik a vértanúság eszköze.
A fórumbeszélgetések hangulati megalapozásához hozzájárultak a sólyómkővári fiatalok által énekelt énenek, Gabriela nővér, illetve Janetei Hosko kántor vezetésével.
A szentmise, amelynek főcelebránsa Böcskei László megyés püspök volt, fél hétkor kezdődött. Bár nem kevés erőfeszítéssel és készülettel járt, a főpásztor ragaszkodott hozzá, és örömmel misézett szlovák nyelven. A bevezetőben az egyházmegye elöljárója elmondta, hogy mit is jelent a Szent László jubileumi év, mi ennek a lényege, a templom építésekor felhasznált kövekre mutatva: amint ezek a kövek – egyesek kisebbek, mások nagyobbak, egyesek kerekebbek, mások óválisabbak – egyben egy templomépületet alkotnak, úgy kell mi is egyek legyünk, Krisztus egyetemes egyházának a kövei.
Peter Kubalak élesdi plébános volt a szentmise szónoka. Beszédében kiemelte, hogy bár Szent Lászlót sokan szerették, élete nem volt mentes a szenvedéstől, száműzetéstől. Példát jelent mindannyiunk számára, hiszen a nehéz pillanatok közepette sem adta fel hitét, ezzel pedig arra ösztönöz minket is ma, hogy erősödjünk hitünkben, soha ne adjuk azt fel.
A szentmise végén a főpásztor ismételten kihangsúlyozta Szent László hitét, ebből erősödhet meg a mi hitünk is. Ennek a hitnek élő és erős gyökerei vannak, az ebből ágazó fának a gyümölcseit élvezzük. Ragaszkodnunk kell hitünkhöz, meg kell élni azt, és tanúságot kell tennünk róla ott, ahol élünk. Böcskei László püspök megköszönte a zarándokoknak, hogy eljöttek szép számban a találkozóra, a szervezőknek, hogy lehetővé tették az ünnepet. Minden bizonnyal elmondható, hogy a romániai szlovák hívek számára egyedülálló eseményt jelentett a Szent László-találkozó.
Kép és szöveg: Várad.org
