A napokban zajlott a Vatikánban a Törvényszövegek Pápai Tanácsának plenáris ülése, amelyen részt vett Erdő Péter bíboros is.
Interjúban számol be Erdő Péter a bíborosok pápa péteri szolgálatát segítő tevékenységéről. Ők külön testületet alkotnak, amelynek feladata, hogy a római pápa megválasztásáról a külön jog előírása szerint gondoskodjék. Ezenkívül a bíborosok a római pápa segítségére vannak testületileg, amikor nagyobb jelentőségű kérdések megvitatására összehívják őket. De van szerepük egyénileg is, az általuk betöltött különféle hivatalokban a római pápát segítik, különösen az egész egyház mindennapi ügyeinek az intézésében.
A bíborosok a világegyházból érkező olyan püspökök, akik különleges módon segítik a pápát péteri tisztségének az ellátásában. Valamikor a római klérus tagjai voltak, diakónusi, presbiteri és püspöki rendben lévők. Manapság azonban, kivéve a nyolcvan éven felül kinevezetteket, püspökké szenteltetik magukat akkor is, ha úgy kapnák a bíborosi kinevezést, hogy még nincsenek fölszentelve. Ez azért fontos, mert II. vatikáni zsinat egyháztana szerint a püspöki kollegialitásnak különféle megjelenési formái vannak. Ezek körül az egyik éppen a bíborosi testület munkájában jelentkezik, hiszen a bíborosok testületképpen is támogatják a pápának a szolgálatát, adott esetben rendes vagy rendkívüli konzisztóriumokon, olyan kérdések vizsgálatával vagy tárgyalásával, amit a pápa fogalmaz meg. Adott esetben támogatják úgy is, hogy sajátos kúriai szervekben vesznek részt. Ezért van az, hogy legtöbb kúriai egyházi hatóság élén bíboros prefektus áll, ezzel is egyrészt a püspöki ordót, másrészt pedig a bíborosi testületet jeleníti meg a pápa közvetlen munkatársainak a sorában.
Ugyanakkor a bíborosok természetesen személy szerint is tanácsot adhatnak a pápának, akár rendkívüli formában is, gyakran a pápa személyes joghatósági körébe tartozó ügyekben is, bíborost bíz meg vagy reprezentatív, illetve liturgikus összefüggésben bíboros legátust küld maga helyett valamilyen ünnepélyes eseményre a világegyház különböző részében. Például tavaly a cebui eucharisztikus kongresszuson is egy kardinális, Bo bíboros képviselte a szentatyát.
Ugyanakkor az egyes vatikáni szerveknek – kongregációknak, pápai tanácsoknak vagy magának az államtitkárságnak is – a felépítése testületi jellegű. Tehát a kongregációk személyekből állnak, hajdan személyeknek a tanácskozását jelentette, manapság ezek állandó szervek, amelynek tagjai vannak, de ezek a tagok is többnyire bíborosok. Tehát nemcsak vezetőjük bíboros, hanem a tagjai is nagy többségben azok. Amikor plenáris ülés van, akkor ezeknek a központi hatóságoknak tagjai gyűlnek egybe, hogy megvitassák az adott szerv és adott intézmény működése során fölmerülő kérdéseket.
A Törvénymagyarázó Tanácsnak, újabb nevén a Törvényszövegek Pápai Tanácsának négy alapvető feladatköre van. Tehát nemcsak a hatályos egyházi törvények magyarázata, hanem törvényjavaslatokat készítenek a pápa számára. Akár úgy, hogy a pápa maga nyilatkozik, vagy egy bizonyos témáról törvényt kíván alkotni, akár úgy, hogy fölmerül a világegyházban ennek az igénye, vagy a szakmák javaslatot tesznek egy törvény átírására, modernizálására: ilyenkor a szakmai munka ennek a pápai tanácsnak a feladata. Most is folyik az egyházi büntetőjog tökéletesítése, s ennek érdekében korábban is készült egy tervezet, amelyet akkor nem fogadtak el.
Másik fontos területe a pápai tanácsnak, hogy felügyel az egyházjog, az egyházi törvények és más egyházi jogszabályok helyes alkalmazására. Ez egy nagyon fontos feladat, hiszen a világegyházban számos olyan helyzet létezik, amikor ez kérdésként merül föl, akár a Szentszékhez is fordulnak, hogy mondja meg, milyen irányban is lehet helyesen alkalmazni az adott törvényt. Nem feltétlenül az értelmét kérdezik, tehát nem magyarázatról van szó, hanem a konkrét alkalmazásról. Ennek a során a helyi egyházi hatóságok, egyes püspöki konferenciák, akár helyi zsinatok vagy akár más szentszéki hatóságok munkájában megszülető jogszabályok szakmai felülvizsgálata is feladata lehet ennek a pápai tanácsnak. A kuriális jogszabályokat hivatalból is felül kell vizsgálnia, a többieket azonban csak kérésre. Tehát ha fölmerül az a probléma, hogy vajon nem ellenkezik-e a helyi előírás az egyetemes egyházjoggal, akkor ezt a Törvényszövegek Pápai Tanácsa tanulmányozza, és esetleg csak egy levélben vagy egy szakmai válaszban dönti el a kérdést.
Ezenkívül van még egy nagyon fontos funkciója a tanácsnak, ez pedig a kánonjognak, az egyház fegyelmének a fejlesztése és a tudományos vizsgálatának a támogatása. Ezen a vonalon konferenciákat szervez, kiadványokat gondoz, az egyházjogi fakultások munkáját segíti. Köztudomású, hogy ma az egyházjogi karokon kívül, a teológiai karokon, a szemináriumokban, sőt jogi karokon is folyik kánonjogi oktatás, akár világi egyetemeken is. Ennek a támogatása is a dikasztériumnak a feladata. Katolikus egyetemeknek a jogi karán a Szentszék kifejezetten is szorgalmazza, hogy legyen egy tanszék legalább az egyházjogi ismeretek számára. Most ez a legújabb időkben szintén aktualitást nyert, hiszen az egyházmegyékben olyan lelkipásztori tanácsadói szolgálatokra van szükség, amelyek egyházjogi ismereteket is kívánnak. Tehát az ismeretek szélesebb körű elterjesztése érdekében is dolgozunk.
Elvárt dolog egy bíborostól vagy kötelező-e számára, hogy Rómában feladatot vállaljon?
Ezt nem nagyon szokták megkérdezni. Általában a Szentatya a bíborosoknak a dikasztériumokban jelöl ki tagságot. Néhány dikasztériumnak mindenki tagja, van, aki többnek, van, aki kevesebbnek. Vannak aztán olyan kongregációk, amelyeknek a tagsága különösen nagy tehertétellel jár, pl. a Hittani Kongregációé, hiszen gyakran kell Rómába jönni és jelentős ügyeket, terjedelmes dokumentációt kell tanulmányozni. Vannak aztán olyan dikasztériumok, ahol az egyes tagoknak különböző gyakorisággal osztanak ki ügyeket. Ilyen pl. az Apostoli Szignatúra, ahol nyilván, aki Rómában lakik, az esetleg több ügyben kell hogy előadó bíróként szerepeljen. Aki távolabb lakik, az ritkábban, de a kihívás nagy, mert igen terjedelmes dokumentációk szoktak érkezni, és azt fel kell dolgozni. Tehát felelősséggel javaslatot kell tenni a perdöntő ítéletben.
Ferenc pápa létrehozott egy bíborosi tanácsadói testületet. Újdonság ez az egyházunk életében?
Különböző bíborosi csoportoktól, testületektől a pápák sokszor kértek tanácsot. Ez a G9-nek is nevezett tanács valóban a világ legkülönbözőbb részein élő bíborosokat foglal magába, akik bizony nem kis fáradtsággal messzi földről ideutaznak ilyenkor és megkapnak az előkészítő apparátustól nagy terjedelmű dokumentációkat, amelyeket tanulmányozniuk kell, hogy ebben állást foglalhassanak. A fő feladatuk az, hogy a Római Kúria működésének a fejlesztésével, reformjával foglalkozzanak, erre tegyenek javaslatokat. Láttunk is már olyan intézményi változásokat az elmúlt években, amelyek részben ezekre a javaslatokra mentek vissza” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros.
Kép és szöveg: Vatikáni Rádió
