Az egyházközség jeles napjaként marad az utókorra a dátum, 2017. június 7., mert templomunkat az a megtiszteltetés érte, hogy a Szent László-emlékév alkalmából egy teljes nap és éjszaka itt volt a szent király ereklyéje. Kedden, június 6-án délután hoztuk el Gyimesfelsőlokról, és elhelyeztük a plébánia nagy ebédlőtermében, hogy másnap innen 10 órakor ötven ministránstól körülvéve, harangszótól kísérve, ünnepélyes körmenetben vigyük fel a templomba, és helyezzük el a szentélyben.
Lehet-e ennek a tiszteletadásnak köze a bálványimádáshoz?
A bálványimádáshoz semmi köze, de annál inkább az egészséges emberi természethez és az Apostoli Hitvallás ezen tételéhez (ágazatához) : „Hiszem a szentek közösségét!” Ami pedig az egészséges emberi természetet illeti: ki az, aki az elhunyt szeretteitől származó tárgyat nem őrzi kegyelettel és megkülönböztetett tisztelettel? Én nem hiszem, hogy találnánk ilyen embert!
Passuth László Esőisten siratja Mexikót című regényében az egyik szereplő ajkára adja ezt a vallomást: „Én a San Jago keresztjét viselem. Én nem hiszek a Tollaskígyóban, nem hiszek Tlalocban és nem hiszek abban, hogy a nap küllője kitépett gyeremekszívekből épített pályán mozog. De ha azt mondanátok, hogy tagadjam meg mindazt, zúzzam szét kezemmel Smaragdbábút, törjem ösze Molch páncélját… én Szent Jago kommendátora… én inkább tőből lemetszeném a kezem, mintsem tagadjam, hogy ezeket az isteneket tisztelte gyermekként édesanyám…”
Ilyenek vagyunk mi emberek. Talán éppen ezért vagyunk emberek!
Tiszteljük szentjeinket, s mivel a Szentháromság s az angyalok társaságában vannak, azon udvari nyelven, az imádság nyelvén, stílusában, beszélünk velük, kérjük támogatásukat, mert így illik.
Ilyen beszélgetésre hívott ma a harangszó. A nap folyamán különböző csoportok, iskolás gyermekek, a rózsafüzér-társulatok és a hívek felváltva este fél hatig róhatták le tiszteletüket a szent király ereklyéje előtt. Fél hattól a szentmise kezdetéig ismertették Szent László király életét és az ereklye történetét. Hat órakor szentmisét végeztünk, utána Szent László litániája következett. Végül a búcsúzás, amikor nemzetünk egészét oltalmába ajánlottuk. Jó gondját viselje Isten előtt kedves imádságával ennek a nemzettöredéknek, már csupán azon címen is, hogy a Szent Istvántól örökölt országnak ez a Csíkja az ő uralkodása alatt hajtotta meg fejét a keresztvíz előtt.
Bodó György plébános
