Az államalapító Szent István király halála után zavaros időszak köszöntött a korabeli Magyarországra: belviszályok, az utódlás, a trón körüli harcok. Szent László 1077-es trónra kerülése nemcsak hogy véget vetett ennek, s törvényekkel erősítette meg országát, győztes háborúk során visszaverte a külső támadásokat, hanem Istenbe vetett hite folytán a magyarságot valóban keresztény nemzetté tette. Az igazságos, a népét védelmező lovagkirályról halála után is állították, hogy igazságot tesz. Nagyváradon temették el, amelyet ő választott székhelyévé, és ő tett naggyá. Sírja zarándokhellyé lett, 1192-es szentté avatása nyomán immár európai szinten ismert és elismert búcsújáróhely lett. A 15. század elejére a hely pápai kiváltságokat kapott és az assisi vagy a velencei templommal egyenlő rangra emelkedett. Szent László csontereklyéi Európában többfelé megtalálhatóak, számunkra legkedvesebb és legismertebb a váradi hermában őrzött, illetve a győri herma koponyaereklyéje. E kettő tudott találkozni, előttük pedig a hívők hódolni május 14-én Nagyváradon, az egyházmegyei zarándoklati nap során. 
Ez volt a legkiemelkedőbb eseménye e napnak, amely magyar és román állami közreműködéssel és jóváhagyással, Nagyvárad polgármestere segítségével, Győr püspökének, Veres Andrásnak a készséges beleegyezésével és sokak áldozatkész összefogásával valósulhatott meg. Ezen a napon a hit valóban és tételesen átívelt nemzeti határokat, ahogyan az ünnepi beszédek ezt megfogalmazták (Semjén Zsolt, Victor Opaschi), illetve ahogy Böcskei László váradi püspök fogalmazott: kérésére mindenki félretett minden más szándékot, hogy ez az alkalom a hitről és összefogásról tanúskodjon.
Az ünnepi szentmisét, amelynek főcelebránsa Erdő Péter esztergom-budapesti bíboros érsek volt, s amelyen húsz püspök vett részt a papság mellett, 11 órakor a székesegyházban tartották, akik nem fértek be, a templom előtt óriáskivetítőkön követhették a misét. Majd elindult a két ereklye és a zarándoktömeg, Várad egyik végétől a másikig, a zarándoklat az egykori középkori, Szent László által építtetett katedrális fölé épült vártemplomig tartott. Ott ünnepélyesen kihelyezték az ereklyéket, és előttük órákig kígyózott a sor. Végül a győri koponyaereklye fokozott biztonsági intézkedések mellett ismét az azt szállító autóba került, és visszaindult Magyarországra. Böcskei László püspök – mint érkezésekor is – a határig kísérte az ereklyét és szállítóit.
Bodó Márta
Fotók: Bodó Márta és Fábián Róbert
