Nagycsütörtökkel kezdetét vette a húsvéti szent háromnap. A Szent Mihály székesegyházban este 8 órakor volt az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmise, Jakubinyi György érsek és a központi papság celebrálásával.
A már üres szentségház előtt fejet hajtva vonult az asszisztencia a legszentebb áldozat bemutatásának helyéhez, az oltárhoz. Azt követően a felcsendült a Glória, s közben a harangok és a csengők zúgása töltötte ki a teret kint és bent egyaránt, majd elnémultak.
Ez a nap az örök isteni szeretet ünnepe. Az emeleti teremben, ahol a szertartásos ószövetségi bárányvacsorát fogyasztották el Jézus és az apostolok együtt voltak. Itt történt meg először a legnagyobb misztérium, a kenyér és bor színe alatt megjelent Krisztus valóságos teste és vére.
Az érsek homilíájában kiemelte a szentmisében elénk táruló legfontosabb misztériumokat, az eukarisztiát és azzal szorosan összefonódó papi rend alapítását. Külön szólt a testvéri szeretet parancsáról is, melynek jele az utolsó vacsora. Jézus tanítványaival együtt megült vacsorájának körülményeiről, ószövetségi alapjáról, sajátosságairól, és fontosságáról beszélt az érsek. Jézus gesztusa, az, hogy tanítványai megmosta lábát, ma is fel kell serkentsen bennünket. Ferenc pápát idézve rámutatott a szeretetlenségből fakadó „harmadik világháborúra, mely napjainkban zajlik, több helyszínen. „Feladatunk az, hogy segítsünk rászoruló embertársainkon, gondoskodva a szegényekről, ápolva a rászorulókat, gyakoroljuk az alázatosságot mindazokkal, akik ma köztünk a szenvedő és rászoruló Krisztust jelenítik meg” – fogalmazott az érsek.
A lábmosás szertartásának kezdetén az érsek kendőt kötve derekára a segédkezőkkel tizenkét kispapnak mosta meg a lábát. Térden állva mindegyikük elé lépett, vizet öntött, majd vászonkendővel megtörölte lábukat.
A lábmosás szertartása után megára öltötte a miseruhát, és az eukarisztia liturgiájával folytatódott a szentmise a szokott módon.
Az áldozás utáni könyörgést követően az Oltáriszentséget ünnepélyesen a mellékhajóban található őrzési helyre vitték, ahol az érsek és a segédkezők csendben imádkoztak, majd visszatértek a sekrestyébe.
Közvetlenül ez után vette kezdetét az oltárfosztás szertartása, amelyet Marton József nagyprépost végzett. A teljesen elcsöndesedett templomban megfosztották díszes terítőiktől és gyertyatartóitól az oltárokat, s közben fokozatosan elsötétült a templom.
A szeminárium kápolnájában 10 órakor vette kezdetét Jézus csúcsúbeszédének felolvasása, majd azt követően közös virrasztás a fájdalmas rózsafüzér elimádkozásával.
Baróti Tibor
További fényképek ITT.
