Nem egy hagyományos via crucis az Anne-Marie Pelletier francia biblikus teológus által készített nagypénteki elmélkedés, amely a Colosseumnál hangzik majd el. A szenvedéstörténet stációi azokat a pillanatokat tükrözik vissza, amelyeket a szerző a legjelentősebbeknek tart Jézus Golgota felé vezető útján: Péter tagadása, Krisztus szenvedése, amelyben ma felismerik magukat a megerőszakolt, megalázott, megkínzott és meggyilkolt férfiak és nők, illetve gyermekek, továbbá a nagyszombati csend. Anne-Marie Pelletier via crucisában különleges helyet kívánt biztosítani a nőknek. Idézi Sziénai Szent Katalint, Etty Hillesumot és korunk tanúságtevői között emlékeztet a tibhirine-i szerzetesekre. A nagypénteki elmélkedések francia szerzője nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak a szövegek összeállításáról.
Isten gondolatainak egy dimenziójáról van szó
„Nem azon gondolkodtam, mit akarok mondani vagy mit szeretnék közvetíteni. Inkább abból indultam ki, hogy ezen az úton találom magam és próbáltam a Golgota felé haladó Jézus lábnyomaiba helyezkedni. Isten gondolatainak egy dimenziójáról van szó, nem a miénkről, tehát igyekeztem a hallgatás és a csend állapotába kerülni, hogy elérkezzek ahhoz a rendkívüli paradoxonhoz, amely a passió órájában megvalósul. Az írások »hallatlannak« minősítik Isten óráját, amely erőteljesen és mélyen érinti a mai világ működését.”
A tizennégy stáció eltér a hagyományostól
A 14 stáció hagyománytól eltérő voltáról szólva Anne-Marie Pelletier elmondta: „Abból a tényből indultam ki, hogy a via crucisnak különböző vonatkozásai vannak, és nincs egy kötött rendje. Azokat a pillanatokat választottam ki, amelyek különösen is jelentőségteljeseknek tűntek. Így határoztam el, hogy beillesztem Péter tagadását és azt a jelenetet, amelyben Pilátus, miután tanácskozott a zsidó elöljárókkal, kijelenti, hogy Krisztust keresztre kell feszíteni. Nagyon fontos volt számomra arra emlékeztetni ebben a helyzetben, hogy zsidók és pogányok együttesen cinkosok Jézus halálra ítélésében. Tudjuk, hogy az évszázadok során a keresztények megpróbálták Krisztus halálának felelősségét a zsidó népnek tulajdonítani. Az írott szövegek viszont segítenek, hogy megértsük: valójában egy hatalmas spirituális dráma előtt állunk, amelyben zsidók és pogányok együttesen utasították el Krisztust, ugyanazzal az erőszakkal, amely halálra ítéléséhez vezet” – fogalmazott a szerző.
Nehezen tudunk belépni az írások logikájába, abba a szemléletbe, hogy „ennek így kellett lennie”
Elmélkedéseiben saját hívő tapasztalatából merített ihletést, a hit küzdelmének élményéből. „Ugyanis – amikor Jézus passiójához hasonlóan – Isten gondolatának e szélsősége előtt találjuk magunkat, mindannyian úgy érezzük, hogy elvesztünk, hogy nehezen tudunk belépni az írások logikájába, abba a szemléletbe, hogy „ennek így kellett lennie”.
Az Istentől jövő szeretet győzedelmeskedik minden felett
Arra vonatkozóan, hogy szövegein keresztül milyen üzenetet közvetíteni szeretne-e egy üzenetet, a francia biblikus tudós így fogalmazott: „Érzékeltetni szerettem volna a tényt, hogy a szenvedéstörténet tragikus eseményeinek mennyire emberi jellege van: Krisztust halálra ítélik, emberek erőszakának teszik ki. Ezek a történések arra tanítanak minket, hogy valósítsuk meg azt, amelyre Ferenc pápa hív az Evangelii gaudium enciklikájában: az evangélium örömét. Egy hatalmas paradoxon előtt állunk, mert ami szemünk láttára történik a bukás valósága, a győzedelmes szenvedésé, a halál uralmáé. Fontos azonban tudatára ébredni a ténynek, hogy kereszténynek lenni éppen az erőszak, a halál által véghez vitt zsarolás ellentettje, vagyis hogy a szeretet erősebb. Az Istentől jövő szeretet győzedelmeskedik minden felett. Úgy gondolom, a mai keresztények feladata az, hogy tanúságot tegyenek erről” – hangsúlyozta Anne-Marie Pelletier biblikus teológus.
A 14. állomást nagyszombatnak szenteli
Az utolsó stációnál kiemeli a nők jelenlétét. Az volt a szándéka, hogy a 14. állomást nagyszombatnak szentelje. „Az evangélium erről a napról keveset szól, de az a nőkre vonatkozik. Azokról a nőkről beszél, akik Jézus sírba tétele után a sírtól visszatérve elmentek a gyolcsokért, amelyekkel a shabbatot követően Jézus testét befedik. Még ha a liturgia nem is hagy nagy teret rá, nagyszombat meghatározó pillanat. A befelé fordulás, a csend pillanata, amely előkészít minket a feltámadás felismerésére. Egyben a nők pillanata, amely megmutatja a Jézus halála próbatételének kitett nőket, akik ugyanakkor továbbra is életigenlő magatartást képviselnek: előkészítik a gyolcsokat, amelyekkel Krisztus testét végső tiszteletben részesítik. Nagyon eltér hozzáállásuk az emmauszi tanítványokétól. Ők csalódottak és irányt vesztettek. A nők azonban nem így jelennek meg. Egyszerűen és megfontoltan készítik elő a gyolcsokat és így készülnek a Feltámadás bejelentésének nagy meglepetésére” – zárta a Vatikáni Rádiónak adott interjúját Anne-Marie Pelletier francia biblikus teológus, az idei nagypénteki via crucis elmélkedéseinek szerzője.
Forrás: Vatikáni Rádió
