Ábrahám atyánk a reménységben is
Ferenc pápa a Szent Péter téren tartott szerdai katekézisében Pál apostol római levelének híres passzusát magyarázta, amelyben Ábrahámot mint atyánkat a hitben ismerjük fel (Róm 4, 16–22). Ma az apostol azt is megérteti velünk – mondta a pápa –, hogy Ábrahám atyánk a reménységben is. Mindez azért, mert a történetében a feltámadás, az új életnek a hírét érthetjük meg, amely legyőzi a rosszat és magát a halált is.
Ábrahámban felragyog az új emberiség híre
A szöveg úgy szól, hogy Ábrahám hitt az Istenben, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket, aztán az apostol pontosítja a kijelentését: „Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére”. Íme, ez az a tapasztalat, aminek a megélésére szól a mi hivatásunk is. Ábrahám történetében minden Istent dicsérő himnusszá válik, aki megszabadít és újjáteremt. Számunkra ez úgy lesz valóssággá, hogy elismerjük és megünnepeljük ennek a húsvéti titoknak a beteljesülését. Isten ugyanis – ahogy Pál írja római levelében – feltámasztotta Jézust a halálból (Róm 4,24), azért hogy vele együtt mi is a halálból az életre jussunk. Így joggal nevezhetjük Ábrahámot minden nép atyjának, amennyiben felragyogtatja az új emberiség hírét, amelyet Krisztus megváltott a bűnből és a halálból és bevezetett Isten szeretetének a karjaiba.
A nagy reménység a hitben gyökerezik
Pál apostol segít bennünket, hogy felfedezzük a hit és a remény közötti legszorosabb kapcsolatot – folytatta a pápa. Ugyanis megállapítja, hogy Ábrahám a remény ellenére is reménykedve hitt. A mi reményünk nem emberi érvelésen és megfontoláson alapul, hanem ott nyilvánul meg, ahol nincs reménység, ahol nincs semmi reményre méltó, mint ahogy ez Ábrahámmal történt, közeli halála és Sára meddősége miatt. Közel jártak életük végéhez, nem lehetett gyermekük és Ábrahám ebben a helyzetben hitt, minden reménység ellenére. A nagy reménység a hitben gyökerezik és éppen ezért képes túllépni minden reménységen. Igen, mert Isten szaván, Isten Igéjén alapul! – állapította meg a pápa. Ebben az értelemben is az a hivatásunk, hogy kövessük Ábrahámot, aki az ilyen halálra szánt helyzetben is bízik az Istenben: „Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent, meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére”.
Tőlünk csak azt várja az Isten, hogy nyissuk meg a szívünket
A pápa ezen a ponton egy kérdést tett fel: hiszitek itt mindannyian, kérdezte, hogy ez igaz? Meg vagyunk arról győződve, hogy Isten szeret bennünket, és hogy mindazt, amit megígért, be is teljesíti? Igen, atyám, tehetünk ellenvetést: de mibe kerül mindez? Az Úr válasza ez: egyetlen ára van ennek, hogy nyissuk meg a szívünket! Nyissátok meg a szíveteket, és az Isten előre viszi ezt és csodás dolgokat művel, megtanít benneteket arra, mi is a reménység. Ez az egyetlen ár, hogy megnyissuk szívünket a hitnek, a többit ő maga csinálja meg.
Reménységünk alapja maga a feltámadás és az élet Istene
Ebben áll a reménység ellentmondása és egyúttal a reménységünk legmagasabb pontja is. Reménység, amely egy ígéreten alapul, ami emberi szempontból bizonytalan és kilátástalan, de ami nem szűnik meg a halállal szemben sem, amikor azt a feltámadás és az élet Istene ígéri meg. Tehát nem akárki ígéri meg, hanem maga a feltámadás és az élet Istene – tette hozzá szabadon a pápa.
Ha Isten megígér valamit, akkor beteljesíti az ígéretét
Kedves testvérek, kérjük az Úr kegyelmét, hogy ne annyira a mi biztonságunk és képességünk alapján maradjunk, hanem azon a reménységen, mely az Úr ígéretéből fakad, mint Ábrahám igaz fiai. Amikor az Isten megígér valamit, akkor beteljesíti az ígéretét. Ő soha nem feledi a szavát. Így az életünk új fényt ölt abban a bizonyosságban, hogy aki feltámasztotta az ő Fiát, bennünket is feltámaszt és hozzá hasonlóvá tesz minket és velünk együtt minden testvérünket a hitben. Mi mindnyájan hiszünk ebben. Ma, akik itt vagyunk, ezen a téren, dicsérjük az Urat, elénekeljük a Miatyánkot, aztán áldást kapunk. Mindez, noha elmúlik, egyúttal reménység is. Ha nyitott a szívünk, akkor biztosítlak benneteket, hogy mindannyian találkozunk a mennyek országa terén mindörökre, ami soha el nem múlik. Ez a mi reménységünk, ha kitárjuk a szívünket – fejezte be katekézisét Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
