Higgyünk Jézusban, és fogadjuk el életünket olyannak, amilyen, így haladjunk előre örömmel, panasz nélkül, anélkül, hogy megbénítana minket a restség csúnya bűne. Ferenc pápa erre buzdított kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A mai evangéliumi szakaszban (Jn 5,1–16) arról olvasunk, hogy Jézus meggyógyítja a 38 éve beteg embert, aki egy jeruzsálemi fürdő szélén feküdt. A héber nevén Beteszdának hívott fürdő öt oszlopcsarnokában nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Úgy tartották, hogy amikor leszáll egy angyal, mozgásba jön a víz, és az elsők, akik megmártóznak benne, gyógyultan lépnek ki belőle. Amikor Jézus meglátja az ott fekvő férfit, megkérdi tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?”
Ne panaszkodjunk, hogy igazságtalan velünk az élet
Szép, hogy Jézus mindig fölteszi nekünk a kérdést: Meg akarsz-e gyógyulni? Akarsz-e boldog lenni? Akarsz-e javítani az életeden? Szeretnél-e eltelni a Szentlélekkel? Meg akarsz-e gyógyulni? – kérdi Jézus. Mindenki más, aki akkor ott volt, a betegek, vakok, sánták, bénák azt felelték volna erre: „Igen, Uram, igen!” De ez a férfi furcsa volt, és azt válaszolta Jézusnak: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Válasza panaszkodás: „Nézd, Uram, milyen csúnya, milyen igazságtalan volt velem az élet. Mindenki más odamehet és meggyógyulhat, én pedig már 38 éve próbálok, de…” Ez az ember olyan volt, mint a folyópartra ültetett fa, amelyről az első zsoltár beszél (vö. Zsolt 45,2–3.5–6.8–9), de száraz volt a gyökere, és nem ért le a vízig, nem tudta magába szívni az egészséget a vízből – magyarázta a pápa.
A lustaság bűne és az öröm elvesztése
Ez a viselkedéséből látszik, a panaszkodásából és abból, hogy mindig másokat okol: „Mindig mások mennek le előttem, míg én szegény, szerencsétlen itt vagyok már 38 éve…” Ez csúnya bűn, a restség bűne. Ezt az embert nem annyira a bénasága, hanem a restsége tette beteggé, ami még a szív langyosságánál is rosszabb. Él, de minek, nincs kedve előre menni, tenni valamit az életben, elveszítette az öröm emlékét. Ez az ember névleg sem ismerte az örömet, elveszítette. Ez bűn. Csúnya betegség: „De hát nekem így kényelmes, más megszoktam… Az élet igazságtalan volt velem…” És kilátszik a sértettség, a szív keserűsége.
Mi is lépjünk ki az önsajnálatból
Jézus nem rója meg, hanem azt mondja neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” A béna meggyógyul, de mivel mindez szombaton történt, a törvénytudók azt mondják, hogy nem szabad hordoznia ágyát és tudakolják tőle, ki gyógyította meg ezen a napon. „Szabályellenes, nem Istentől való az az ember”. A béna még köszönetet sem mondott Jézusnak, meg se kérdezte, hogy hívják – jegyezte meg a pápa. Azzal a lustasággal kelt föl, ami azért éltet, mert a levegő ingyen van, ami miatt mindig másra tekintünk, akik boldogabbak nálunk, ami szomorúvá tesz, elfeledteti velünk az örömet. A restség olyan bűn, ami megbénít minket, bénává tesz. Nem hagy járni. Az Úr ma is ránk néz, mindannyiunkra, bűnösökre, mert mind azok vagyunk, de erre a bűnünkre tekint, és azt mondja: „Kelj föl!”.
Mi is mondjuk az Úrnak: meg akarok gyógyulni
Ma azt mondja mindannyiunknak az Úr: „Kelj föl, fogd az életedet, úgy, ahogy van, legyen az szép vagy csúnya, vedd és menj előre. Ne félj, menj előre az ágyaddal. – De Uram, nem a legújabb modell… – Te csak menj tovább! Akár azzal a csúnya ággyal, de haladj! Ez a te életed, a te örömöd. „Akarsz-e meggyógyulni?” – ez az első kérdése ma hozzánk az Úrnak? „Igen, Uram” – Akkor „kelj föl”. A szentmise antifónája (vö. Iz 55,1) szépen kezdődött: „Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind – ingyen van a víz, nem kell érte fizetni. Örömmel oltsátok szomjatokat.” És ha mi is azt mondjuk az Úrnak: „Igen, meg akarok gyógyulni. Igen, Uram, segíts nekem, mert föl akarok kelni”, akkor megtudjuk, milyen az üdvösség öröme – mondta végül a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
