A március 25-ei ünnep magyar elnevezése gyümölcsoltó Boldogasszony, amelynek kapcsán Kondé Lajos szegedi plébános elmondta: „a Megváltó eljövetelével vált gyümölcstermő, jó fává az ember. Elindul az Istennek tetsző élet, amelyet gondozni, ápolni kell”. Urunk születésének hírüladása ünnepén kápolnabúcsút tartott a gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről Nevezett Szeminárium közössége. A déli fél 12-kor tartott ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Kondé Lajos, a szegedi dóm plébánosa volt, akivel együtt celebráltak a szeminárium elöljárói, tanárai és növendékei.
Az ünnepi szentmise bevezetőjében a főcelebráns azért ajánlotta fel a szentmisét, hogy a szeminaristák mind olyan igent tudjanak mondani Istennek, amilyent Mária mondott.
Beszédében az emberi felelősségről és a döntésről való elmélkedésre hívott meg minden jelenlévőt, figyelmeztetve őket arra, hogy Isten meghívásával az embernek hatalmas szabadságot ad, mondhat igent vagy nemet egyaránt. A döntés mindig meghatározza az életet, ezért a felelősség mindig az emberé. „A Teremtés könyvében elindul a párbeszéd Isten és az ember között. A paradicsomkertben odafigyelő személyes szeretettel szólítja meg Isten az embert. És az ember válaszul azt mondja, félt, és azért rejtőzött el.” Így folytatta: „Isten odafigyelő szeretettel szól hozzánk mindig és mindenkor”. Az ember elrejtőzésének oka: más hangokat is meghallott, más üzenetet is befogadott. „Ez a hamis üzenet vitte félre az embert” – mondta a szónok. Isten csodás tervének megvalósulása akkor is meg tud történni, ha az ember nem egészen méltó rá. Ezt Izajás és Jeremiás próféta meghívása és igenje bizonyítja.
„Máriában elkezdődött egy másik igen. Isten már nemcsak kíséri az ő népét, hanem közénk jön, magára veszi természetünket, szoros kapcsolatba kerül az emberrel” – mondta Kondé Lajos, majd megfogalmazta, hogy a pap feladata a remény emberévé válni. „Isten tervében benne vagyunk” – biztatta a növendékeket és a papságot, majd hozzátette: „már igent mondtunk Istennek, és ez kötelez minket”.
Zárógondolataiban a szegedi plébános rövid történettel azt kötötte a szeminaristák szívére, hogy mindig keressék és találják meg azt az egy szót, amit Isten személyesen hozzájuk intéz.
A szentmise zárókönyörgése után Korom Imre szemináriumi rektor ünnepi gondolatait osztotta meg, majd megköszönte Kondé Lajos szegedi plébános szolgálatát. Végül minden jelenlévő ünnepélyes áldásban részesült.
A szentmise alatt a szeminárium kórusa énekelt Mazai Tihamér II. éves kispap, kórusvezető irányításával.
Baróti Tibor
