Vigyázzunk, hogy ne lépjünk rá az útra, ami a bűntől a romlottsághoz visz – figyelmeztetett Ferenc pápa csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A mai evangéliumi szakasz Szent Lukács könyvéből (Lk 16,19–31) a dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszédét tárja elénk. Ez a történet emlékeztessen minket, hogy ma sem szabad önmagunkba zárkóznunk és semmibe vennünk a városainkban élő szegényeket és hajléktalanokat.
Ne önmagunkban bízzunk, hanem az Úrban
Fürkészd ki, Uram a szívemet. Nézd meg, hogy a hazugság útján járok-e és vezess engem az élet útján – utalt a pápa az antifóna szavaira, majd a zsoltárról (Zsolt 1,1–2.3.4 és 6) elmélkedett. Az, aki az emberben bízik és a testre támaszkodik, vagyis azokra a dolgokra, amelyeket ő maga tud kezelni: a hiúságra, a gazdagságra, az eltávolodik az Úrtól. Az, aki az Úrban bízik termékeny, míg az, aki saját magában, a hatalomban és a kincsekben, az meddő – állapította meg a pápa. Veszélyes, csúszós az az út, amin akkor járok, ha csak a szívemre hagyatkozom: a szív ugyanis megbízhatatlan.
Aki elmerül saját gazdagságában nem látja a szegényt
Amikor egy ember saját zárt közegében él, és önnön javainak, sikerének, hiúságának, biztosnak hitt létének levegőjét szívja be, és csak önmagában bízik, akkor elveszíti tájékozódóképességét, elveszti az iránytűt és nem tudja, hol vannak a határok. Éppen ez történik a dúsgazdaggal, akiről Lukács evangéliuma beszél: életét lakomák között töltötte, és nem törődött a háza előtt lévő szegénnyel. Pedig tudta, ki volt ez a szegény ember. Amikor Ábrahámmal beszél, azt mondja: Küldd el nekem Lázárt – vagyis tudta, hogy hívják! Csak nem érdekelte. Bűnös ember volt? Igen. De a bűn állapotából vissza is lehet térni: bocsánatot lehet kérni és az Úr megbocsát. Ezt a gazdag embert a szíve halálos útra vitte olyannyira, hogy már nem volt visszaút. Van egy pont, egy pillanat, egy határ, amelyről már nehezen lehet visszafordulni: amikor a bűn romlottsággá válik. Ez az ember nem bűnös volt, hanem romlott. Mert tudott a sok nyomorúságról, de ő boldogan elvolt és nem törődött semmivel.
Mit érzünk szívünkben, amikor látunk az utcán egy hajléktalant?
„Átkozott az az ember, aki önmagában bízik, aki szívében bízik” – hangsúlyozta Ferenc pápa utalással az első zsoltárra, amely hirdeti: „boldog az az ember, aki az Úrban bízik”. Semmi sem kiszámíthatatlanabb, mint az emberi szív, és nem egykönnyen gyógyul meg – mondta a pápa, majd a következő kérdéssel fordult a hívekhez:
„Mit érzünk szívünkben, amikor az utcán egy hajléktalant látunk, kolduló gyerekeket? Ezek ahhoz az etnikumhoz tartoznak, akik lopnak… gondoljuk magunkban. A hajléktalanok, a szegények, a sorsukra hagyottak, a jól öltözött hajléktalanok is, akiknek nincs pénzük, hogy kifizessék a lakbért, mert nincs munkájuk… mit érzek? Ez hozzátartozik a városképhez, mint egy szobor, mint egy buszmegálló, a postahivatal és a hajléktalanok is a város részét alkotják. Mindez normális?” – tette fel a kérdést a szentatya. Arra figyelmeztette a híveket, hogy ha ezek a dolgok a szívünkben normálisként tűnnek fel, arra gondolva, hogy „én eszem, iszom, és időnként alamizsnát adok, hogy csökkentsem bűntudatomat” – akkor nem jó úton járunk.
Ha a bűnös megbánja bűneit, lelép a bűn útjáról, az erkölcsileg romlott azonban önmagába zárkózik
A pápa ismételten leszögezte: észre kell vennünk, hogy mikor lépünk rá a bűntől az erkölcsi romláshoz vezető csúszós útra. Mit érzek, amikor a tévéhíradóban látom, hogy valahol lebombáztak egy kórházat, és sok gyerek meghalt? Elmondok egy imát és úgy teszek, mintha misem történt volna? Belép-e ez a (tragikus esemény) a szívembe, vagy olyan vagyok, mint ez a gazdag, akinek Lázár drámája, ami iránt több szánalmat éreztek a kutyák, mint ő, soha nem lépett be a szívébe? Ha így lenne, akkor az azt jelentené, hogy „a bűntől az erkölcsi romlás felé haladok”.
Kérjünk útmutatást az Úrtól, hogy jó úton járunk-e?
Ezért kérjük az Urat: fürkészd ki, Uram, a szívemet. Lásd meg, ha rossz úton járok, ha ráléptem arra a csúszós útra, amely a bűntől az erkölcsi romláshoz vezet, amelyből nincs visszaút. A bűnös, rendszerint ha megbánja bűnét, visszafordul a jó útra; a korrupt ezt nemigen teszi meg, mert önmagába zárkózik. „Fürkészd ki Uram a szívemet, és láttasd meg velem, melyik úton járok” – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
