Folytatódik Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata a Róma közeli Aricciában. Giulio Michelini ferences kedden délután megtartotta negyedik elmélkedését, amelynek témája: ima a Getsemáne-kertben és Jézus letartóztatása (Máté 26,36–46).
Jézus imája az Olajfák-hegyén és a Tábor-hegyen
Az elmélkedésben P. Giulio Michelini Jézus két imájának összehasonlításából indult ki, amelyet az Olajfák hegyén, illetve Galileában, a Tábor-hegyen mondott. A két különböző helyszínen meglepő hasonlóságokkal találkozunk: Jézus egzisztenciális helyzete mindkét esetben nehéz (az elsőben azért, mert Péter és a többiek nem értették meg Jézus első bejelentését, hogy meg kell halnia Jeruzsálemben; a másodikban pedig azért, mert tudtul adta, hogy valaki elárulja majd őt). Mindkét esetben Jézus magához hívja tanítványait, Pétert, Jakabot és Jánost, de ők nem értik egészen, hogy mi történik mesterükkel. A két eseményt a következő részlet különbözteti meg egymástól: a Tábor-hegyen hallani az Atya hangját, aki vigasztalja fiát; a Getsemáne-kertben viszont nem (kivéve Lukács evangéliumában, ahol Jézust egy angyal erősíti meg szenvedésének ideje alatt).
Jézus maga fordul az Atyához, és teljességgel elfogadja szent akaratát. Az Atya eredeti szándéka nem a fia halálát, hanem a világ üdvösségét akarta, ahogy Romano Guardini az Il Signore (Az Úr) című kötetében írja: „Jézus azért jött el, hogy megváltsa a népét és általa a világot is. Ennek a hitben gyökerező szeretet által kellett volna beteljesednie, de sajnos nem így történt. Az Atyától származó küldetés lényege változatlan maradt, csak más formát öltött.”
Jézust magát, és szavait sem fogadták be
Az emberek elutasítása következtében a keserű halál valósult meg, ami a megváltás új formája lett. Mindez számunkra a megváltás útját jelenti a szó világos és egyértelmű jelentésében. A gonosz szőlőmunkásokról szóló párbeszéd egy olyan apát állít elénk, aki a fiát küldi el, mondván, hogy „a fiamat csak becsülni fogják” (Mt 21,37). Jézus szavai és személye azonban nem találnak befogadásra, így Isten országa más módon valósul meg, úgy ahogy Jézus a Getsemáne-kertben meghívást kap ennek elfogadására: „az emberek készségétől függött, hogy milyen formában valósul meg a megváltás műve. A világ elutasítása nem tette lehetővé, hogy Jézus a béke fejedelme legyen úgy, hogy eljövetelével minden a maga teljességében bontakozzon ki a próféta szavai szerint. Így […] a Messiás lesz az, akire halál vár. Életáldozata a halál áldozatává válik” (R. Guardini).
Szeressék Istent teljes szívükkel
Jézus a Shemá, Izrael imájának (vö. D. Fortuna: A meghallgatás fia) szavaival buzdítja tanítványait, amit a Getsemáne-kertben mondott el, hogy szeressék Istent teljes szívükkel, erejükkel és annyira, hogy életüket is áldozzák érte.
Hogyan viszonyulunk embertársunk gyötrődéséhez?
Michelini elmélkedése végén kérdéseket fogalmazott meg. Hogyan viszonyulunk embertársunk szenvedéseihez? Nyitott szemmel és lélekkel imádkozunk, vagy elalszunk mint a tanítványok? Isten akaratát önkényes parancsként értelmezzük, amit teljesíteni kell, mert valaki úgy döntött, vagy meglátjuk benne a mindenki javát szolgáló szent akaratát? Végül abból a feltételezésből kiindulva, hogy az üdvösségre vonatkozó isteni akarat szilárd – ahogy Guardini mondta: Isten elhatározása változatlan marad –, elfogadom-e, hogy az üdvterv konkrét megvalósulási formája feltételekhez kötött, mert Isten mindenhatósága az értelmes teremtménye szabadsága tiszteletben tartásával valósul meg. Ha Isten meggondolná magát, ahogy Jónás könyvében is szerepel (vö. Jón 3,10), „megbánhatja” tettét, ahogy Ninive lakói is megtérnek, akkor az egyház nem teheti meg, hogy ne változzon meg maga is – zárta negyedik elmélkedését P. Giulio Michelini a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán.
Forrás: Vatikáni Rádió
