Tamás József gyulafehérvári segédpüspököt – főegyházmegyénk általános helynökét és Valabria címzetes püspökét – 1997. március 1-jén szentelték püspökké a csíksomlyói Szűzanya kegytemplomában. Nem is lehetett volna másképpen, mert a Madéfalván született, Csíkszentsimonban felnőtt gyermek a csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Azt kértem, hogy a segédpüspök Székelyföldön székeljen, mert a főegyházmegye híveinek kétharmada ott él. Ő pedig Csíkszeredát választotta, hogy Csíksomlyó mellett lehessen.
A jeles évfordulón nagy szeretettel és tisztelettel köszöntjük Tamás József püspököt. Sok paptestvérünk visszaemlékezik arra, hogy hosszú éveken át (1979–1997 között) lelki atyjuk volt a gyulafehérvári nagyszemináriumban.
Mivel püspökké szentelésének huszadik évfordulóját üljük, ezért csak az eltelt húsz évre tekintsünk vissza hálaadással. A püspökségen eltöltött húsz esztendő ténykedései: általános helynök, részvétel a főegyházmegye kormányzásában, titkár vagy tanácstag főegyházmegyei bizottságokban, bérmautak, valamint plébániai vizitációk főegyházmegye-szerte, az egyházi ünnepségek vezetése főleg Székelyföldön, papi és szerzetesi lelkigyakorlatok irányítása, és búcsúszónokság itthon és külföldön, a częstochowai magyar zarándokvonatnak immár hagyományosan lelki vezetője, a sok lelki beszélgetés paptestvérekkel, hívekkel, és még folytathatnám. Köszönjük a húsz év munkáját, és kérjük a jó Istent, hogy a csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt még sokáig vezethesse hívő népünket az üdvösség útján „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára”.
Tamás püspök úr – szerénységében – minden ünneplést el szeretne kerülni, de megtisztelő kötelességemnek tartom, hogy kérjem a paptestvéreket és kedves híveimet: emlékezzenek meg róla a szentmisében püspökké szentelésének huszadik évfordulóján – nem március 1-jén, lévén hamvazószerda, hanem előző nap, február 28-án.
A gyulafehérvári főegyházmegye papsága és hívei nevében, őszinte hálával és imádságos szeretettel köszönti
Jakubinyi György érsek
