Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa arra buzdította a tavaszi napsütésben ragyogó Szent Péter téren összegyűlt harmincezer hívőt, hogy „az árvaságnak ebben az időszakában” bízzanak mindenekelőtt Isten atyai szeretetében. A Mária-ima után emlékeztetett rá, hogy kedden, február utolsó napján tartják a ritka betegségek világnapját.
Isten gondját viseli a teremtett világ élőlényeinek
A mai evangéliumi szakasz (vö. Mt 6,24–34) erőteljes felhívás arra, hogy bízzunk Istenben, aki gondját viseli a teremtett világ élőlényeinek. Gondoskodik minden állat élelméről, a mezők liliomáról és füvéről. Jótékony és törődő tekintete minden nap őrködik életünkön. Életünk sok kínzó gond közepette folyik, fennáll a veszélye, hogy elveszítjük nyugalmunkat és kiegyensúlyozottságunkat. Aggodalmunk azonban gyakran hiábavaló, mert nem tudja megváltoztatni az események folyását. Jézus arra buzdít bennünket, ne aggódjunk a holnap miatt, emlékeztetve rá, hogy mindenek felett van egy szerető Atyánk, aki soha nem feledkezik meg gyermekeiről: ha bízunk benne, ezzel nem oldjuk meg mintegy varázslatosan a problémákat, de lehetővé teszi, hogy helyes lelkülettel, bátran nézzünk azokkal szembe. Bátor vagyok, mert Atyámra hagyatkozom, aki mindennek gondját viseli, és aki nagyon szeret engem.
A legfőbb jó: Isten atyai szeretete
Isten nem egy távoli és névtelen lény: a mi menedékünk, derűs lelkületünk és békénk forrása. Üdvösségünk sziklája, amelybe belekapaszkodhatunk azzal a bizonyossággal, hogy nem zuhanunk le; aki Istenbe kapaszkodik, soha nem bukik el! Ő a mi védelmezőnk a mindig lesben álló gonosszal szemben. Isten számunkra egy jó barát, szövetséges, atya, de ezt nem mindig tudatosítjuk. Nem vesszük észre, hogy van egy barátunk, egy szövetségesünk, egy atyánk, aki szeret bennünket és olyan javakba szeretünk kapaszkodni, amelyeket közvetlenül megérinthetünk, feledve és olykor visszautasítva a legfőbb jót, vagyis Isten atyai szeretetét. Az árvaságnak ebben az időszakában olyan fontos, hogy Atyának érezzük Istent. Érezzük Atyának ebben az elárvult világban! Eltávolodunk Isten szeretetétől, amikor megszállottként keressük a földi javakat és gazdagságokat, túlzott szeretetről tanúskodva e valóságok iránt.
Isten soha nem csal meg!
Jézus azt mondja nekünk, hogy a földi javak mindenáron való és csalóka keresése boldogtalanságot eredményez. Tanítványainak a következő alapvető életszabályt adományozza: „Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek” (Mt 6,33). Azt jelenti, hogy meg kell valósítani Jézus tervét, amelyet a Hegyi beszédben hirdetett meg, bízva Istenben, akiben nem csalatkozunk, – olyan sok barátunk, vagy sokan, akikről azt hittük, hogy barátunk csalódást okoztak; Isten soha nem okoz csalódást! Legyünk az Istentől kapott javak hűséges intézői, beleértve a földi javakat is, anélkül, hogy túlzásba vinnénk, mintha minden, még üdvösségünk is, pusztán csak tőlünk függne. Ez az evangéliumi magatartás világos választást igényel, amelyet a mai szakasz pontosan meghatároz: „Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is” (Mt 6,24).
Istent válasszuk a csalóka bálványokkal szemben
Vagy az Urat választjuk, vagy a vonzó, de csalóka bálványokat. Ez a választásunk azután kihat sok tettünkre, programunkra és elkötelezettségünkre. Olyan döntés ez, amelyet határozottan meg kell hoznunk és szüntelenül meg kell újítanunk, mert állandóan érnek bennünket kísértések, hogy minden csak a pénz, a gyönyör és a hatalom körül forogjon. Miközben ezeknek a bálványoknak a tisztelete kézzel fogható, bár tűnékeny eredményekhez vezet, ha Istent és országát választjuk, annak nem mindig látjuk azonnali gyümölcseit. Olyan döntés ez, amelyet reménykedve hozunk, Istenre hagyva teljes megvalósítását. A keresztény remény Isten ígéretének jövőbeli beteljesedése felé irányul és nem torpan meg semmilyen nehézség előtt, mert Isten hűségén alapul, amely soha nem fogyatkozik meg. Isten hűséges atya, hűséges barát és hűséges szövetséges.
Istenre hagyatkozva küzdjük le az élet nehézségeit
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy a mennyei Atya szeretetére és jóságára hagyatkozzunk, benne és vele éljünk. Ez az előfeltétele annak, hogy leküzdjük az élet gyötrelmeit és nehézségeit, az üldöztetéseket is, mint ahogy ezt bizonyítja olyan sok testvérünk tanúságtétele.
A pápa köszönete a ritka betegségekben szenvedők gondozóinak
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte az egybegyűlt híveket, közöttük a Varsóból és egyéb helységekből érkezett lengyeleket, akik máriás zarándoklaton vettek részt. Köszönetét fejezte ki a ritka betegségek világnapja alkalmából Rómába érkezett csoportot, azt kívánva, hogy a betegek és családjaik mind orvosi, mind törvényhozási szempontból részesüljenek megfelelő támogatásban nem könnyű életútjukon.
Forrás: Vatikáni Rádió
