Szociális testvérek „kirajzásban”

Február 2-án Székelyszentkirályon Baróti Csaba plébános meghívására Fülöp Magdolna és Homa Ildikó szociális testvérek felső tagozatos gyerekek részére tartottak egy-egy interaktív órát. Sámuel történetén és a talentumok példabeszédén keresztül bátorították a gyermekeket arra, hogy érdemes álmodni és követni belső vágyaikat, hiszen a jó Isten ezeken keresztül szólít meg mindenkit.

Az alábbiakban Homa Ildikó SSS beszámolóját tesszük közzé.

 „Gondolj merészet és nagyot, / És tedd rá éltedet…”  (Vörösmarty)

Közösségünkben gyakran beszélünk arról, hogy a világ ütőerén tartva kezünket, hogyan tudnánk jobban válaszolni annak szellemi ínségeire, hogyan tudnánk segíteni abban, hogy az emberek, a fiatalok megtalálják az igazi boldogságot, és ne kelljen szomorúan távozniuk, mert nem tudják, mit kell tenniük, vagy mert nincs bátorságuk megtenni azt (vö. Mk 10,17–22). Talán már elcsépeltnek hangzik az a megállapítás, hogy a ma embere elkötelezettségfóbiás, bátortalanul tekint mind a családi élet, mind a papi vagy szerzetesi életre való elköteleződés kilátására. Mégis arra vagyunk meghíva mindannyian, keresztények, hogy a „hivatásos” ember modelljét éljük és hirdessük: meghívottak vagyunk az örök életre, vagy ahogy az alapítónk, Slachta Margit fogalmazta: valósítsuk meg Isten rólunk való gondolatát.

Ezen gondolatokat tettekre is váltva, szívesen ajánlottuk fel szolgálatunkat az egyházmegye plébániáinak, és köszönjük a székelyszentkirályi, szombatfalvi és csíkszentléleki plébánosoknak nyitott szívű és szeretetteljes meghívásukat a tanúságtevésre arról, hogy megéri az embernek valamire és valakire, jelesül Istenre rátennie az életét.

Visszatekintve arra, hogy minket, szociális testvéreket, hogyan hívott meg, és hív ma is Isten, megfogalmazhatunk egypár tanácsot mások számára is, hiszen minden meghívás, legyen az szerzetesi, papi vagy családos életformára szóló, ugyanabból az isteni jóságból származik, és ugyanazon minta szerin történik:

Ne nyomjuk el a belső hangunkat, figyeljünk befelé, az érzéseinkre, hiszen a jó Isten azokon keresztül szól hozzánk.

Figyeljük mások példáját, mert az elszántság és a boldogság ragályos.

Figyeljünk a szívünkben visszhangzó szentírási szavakra. A Szentírást nem nyitogatni kell, hiszen a keresztény élet nem él babonás technikákkal, a jó Isten nem papíron küldi nekünk az üzeneteit, hanem a szívünkben szólaltatja meg azokat, ezért gyakoroljuk inkább a hallgatást, mint a beszédet.

Fogadjuk el a szenvedést, hiszen a jó Isten gyakran ezeken keresztül szól hozzánk – vannak megváltoztathatatlan dolgok az életben, amelyeket el tudunk fogadni jó szívvel.

A szentmisén részt vevő hívekhez intézett bátorítással zárom: A jó Isten mindenkit meghív arra, hogy valamilyen cél érdekében kockáztassa a saját életét: a gyertya kockáztatja az életét, el is veszíti, de megéri; Anna és Simeon az egész életét ráteszi a várakozásra, de megérte, hiszen találkozhattak a Messiással.

Homa Ildikó SSS