Simeon és Anna – két bölcs, Istennek szentelt örege a Szentírásnak. A várakozás mesterei, az ima emberei – a bizakodó türelem prófétái ők. Jézus bemutatásának ünnepe a Szűzanya mellett az ő napjuk is, és velük együtt a szerzeteseké is, akiknek ők a példaképeik . II. Szent János Pál pápa 1997-ben nyilvánította a szerzetesek világnapjává február 2-át, gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. Erre készülve beszélgettünk Urbán Erik ferencessel, a gyulafehérvári főegyházmegyében a szerzetesekért felelős vikáriussal.
Miért fontos évről évre megünnepelni ezt a napot?
Ráfókuszál a hivatásunk lényegére: az odaszenteltségre való emlékezés megőriz a feledéstől, és erőforrássá válik, ahogyan ez a választott nép esetében is történt az egyiptomi fogságból való szabadulás után. Jó az is, hogy találkozunk, együtt vagyunk ilyenkor, és együtt újítjuk meg fogadalmunkat. Ugyanakkor fontos a hívekkel való közös ünneplés, kérjük az ő imájukat, hogy nekünk is legyünk erőnk az év során értük imádkozni és élni.
Mit érzel a szerzetesség közös és napjainkban különösen aktuális kihívásának?
Kilépni a komfortzónánkból, és így keresni az idők jeleit, válaszolni rájuk. Továbbá fontos „megszeretni” azt, amit a mai ember szeret, hogy ő is megszeresse általunk azt, ami neki fontos. Ezek hosszú távon gyümölcsöt érlelő befektetések.
A beszélgetés teljes tartalma a Vasárnap katolikus hetilap január 29-ei számában olvasható.
Bereczki Silvia sa
