Cerise (2015) francia vígjáték (90 perc), rendező Jérome Enrico
A film a felnőtté válásra és a családi kapcsolatok szerepére fókuszál. A történet szerint a Párizsban élő 14 éves Cerise elvált szülők gyermeke. A kamaszkorra jellemző módon tiltakozik, ami külső megjelenésében is kifejeződik. A cseresznyeszínű hajjal, bőrkabátban, magassarkú cipőben járó, olcsó bizsukkal teleaggatott lány idősebbnek látszik koránál, inkább 20 évesnek. A lázadó, szemtelen bakfis nem tud beilleszkedni az iskolai életbe, ez pedig tanárai kritikai megjegyzéseit váltja ki. Az anyja sem képes uralni a helyzetet, nem képes segíteni magatartási zavarokkal küszködő lányát. Az iskola vezetősége felhívja az anyát, tudomására hozza a Cerisével kapcsolatos iskolai gondokat. Az anya elhatározza, hogy lányát az apjához küldi, aki Kijevben lakik. A kijevi francia iskola tanulója lesz. Az intézetben szigorú fegyelem uralkodik. A diákok egyenruhában járnak. A tanárnő bemutatja az excentrikus öltözetben megjelenő párizsi diáklányt az osztály tanulóinak. Társai kinevetik nemcsak öltözete, hanem hiányos tudása miatt is. Cerisét különösebben nem érdekli a tanulás, inkább a divat meg a popzene. Egy alkalommal, amikor a tanár azt kérdezi, ki volt Lenin, Cerise válasza: brazil énekes.
A film cselekménye a 2013–2014 közötti időszakban, az ukrán válság idején játszódik, a Majdan tér a tüntetések, a rendfenntartó erőkkel való gyakori összeütközések helyszíne. A rendező rendkívül szuggesztíven érzékelteti egyrészt a kamaszlány válságát, másrészt az ukrán válságot. Az amúgy is állandó feszültségben élő Cerise újabb összekülönbözések közepébe kerül. A 14 éves diáklány más kulturális környezetből jött, másként szocializálódott, mint kijevi társai. Azonban a lázadó, szemtelen külső mögött a szeretetvágy, a megértés igénye érezhető. Valójában Cerise értelmes lány, érdeklődve figyeli a város eseményeit, a környezetét, az utcai tüntetéseket, az embereknek az eseményekhez való viszonyulását. Érzékeli a társadalmi, gazdasági különbségeket. A lakosság egyrésze nosztalgiával emlegeti a kommunizmus értékeit. A nehéz körülmények között élők, főleg az idősebbek Lenin-szobrocskákat adnak el a külföldi turistáknak, hogy a megélhetésüket részben fedezni tudják. A lány ászreveszi, miként viszonyulnak az emberek a Majdan téri tüntetőkhöz. Az önkéntesek élelemmel, gyógyszerrel látják el a sebesülteket. Ebben a számára kusza világban keresi a helyét. Észreveszi, milyen csodálatosnak tartják a francia kultúrát. Megismerkedik egy idős nénivel, Ninával, aki Fred házvezetőnője volt. Nina nem beszél franciául, de megtalálja a lánnyal a közös nyelvet. Bár Nina két fia Afganisztánban halt meg, szomorúságával lelkileg nem zárkózik el a világ elől. Igyekszik megérteni az emberek problémáit. Az egyszerű asszony szeretettel, megértéssel fogadja a lányt. Egymás nyelvének alapkifejezéseit tanulgatják. Ninának kissé furcsa, a lakásában például tyúkokat tart. A korkülönbség ellenére Nina Cerise legjobb barátnője lesz. A film érdekessége abban áll, ahogyan a rendező árnyaltan, a komikum eszközeit felhasználva a 14 éves kamaszlány szemével láttatja a társadalmi változásokat.
Zoé Adjani (akinek ez első filmszerepe) hitelesen alakítja a lázadó kamaszlány szerepét, humoros jelenetek sora érzékelteti a felnőtté válás bonyolult folyamatát..
Nina szerepében Tania Vuchkova hitelesen érzékelteti az idős nőt, akihez Cerise szeretettel viszonyul. Jonathan Zaccai kifejezően alakítja a gyermekét nem ismerő apa (Fred) szerepét, nem érti, miért viselkedik úgy a lánya, ahogy, miért cigarettázik stb. Olivia Cote a gyermekét egyedül nevelő anya szerepében a családi és munkahelyi problémákkal küzdő nő (Pascale) tehetetlenségét érzékelteti, az állandó feszültségben élő asszony képtelen a konfliktusok kezelésére.
A film forgatókönyvét Jérome Enrico és Irina Gantchar írta, operatőr Brúnó Privat, a filmet az ukrán válság miatt valójában Bulgáriában forgatták. A rendező, Jérome Enrico nevét az erdélyi, a kolozsvári közönség is ismeri, 2012-ben készült Paulette című produkciója a Comedy Cluj trófeát nyerte, 2015-ben a Cerise a Vígjátékfilmek Nemzetközi Fesztiválján a versenyfilmek kategóriájában szerepelt.
Páll Gyöngyvér
