Ferenc pápa rendszeresen felkeres egy Mária-ikont, a Santa Maria Maggiore-templom ikonját. Erre odafigyel a világ. Még az erdélyi hívő is jobban ismeri azt, mint ami a közvetlen közelében van, például a kolozsvári könnyező kegyképet. A Piarista templomban található csodás Mária-kép történetéről, lelkiségi vonatkozásairól, egykori erős kultuszáról születtek elemzések, irodalomelméleti, művészettörténeti, történeti, lelkiségtörténeti elemzések, Gábor Csilla szociális testvér, egyetemi tanár több munkában foglalkozott a témával.
Erdély katolikus templomaiban sok ismert érték található, most egy kevésbé ismert, elfelejtett kincset, a könnyező Mária-ikont mutatjuk be – újra – olvasóinknak. Megszólal a kegyképet rejtő templomban naponta miséző pap, a történész, az irodalomtörténész. A járvány, a veszély árnyékában, könnyezése évfordulójára is emlékezve jobban odafigyelhetnénk saját értékeinkre, és ha elegendő, ha mustármagnyi hittel kérnénk, biztosan segítene is.
Gábor Csilla: Egy csoda története
Magának a képnek a története izgalmas, fordulatos. A krónika szerint a Füzesmikolához (Nicula) közeli Iklódon egy „Lukács nevü Orosz kép-iró irta”, majd egy helybeli román nemes, bizonyos Kupcsa vagy Kopsa János ajándékaként lett a mikolai, ma görögkeleti (abban az időben unitus, vagyis görög rítusú katolikus) fatemplom felszerelésének részévé; itt látták első ízben könnyezni 1699-ben (csak az anyát, a gyermek Jézus szeme mindvégig száraz maradt), böjtelő (azaz február) havának 15. napján, a könnyezés pedig kisebb megszakításokkal folytatódott böjtmás (azaz március) havának 12. napjáig; innen Kornis Zsigmond, a későbbi erdélyi kormányzó szentbenedeki kastélyába vitette, majd, engedve a helybeliek nyomásának, vissza Füzesmikolára, ahol letakarva és -pecsételve őrizték a vizsgálatok lefolytatásának idejére. A kijelölt vizsgálóbizottság pedig, huszonnyolc „hütös tanút” meghallgatván, alaposan kivizsgálta a könnyezést és hitelesnek találta. Ezután Kollonich Lipót érsek engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét, őrzésével pedig a jézustársasági atyákat bízta meg: így költöztették nagy pompával a kolozsvári jezsuitáknak a Fájdalmas Szűzről elnevezett kolozsmonostori kápolnájába, majd a rend városi (Farkas utcai) kápolnájának főoltárára, azután az újonnan épített kollégium kápolnájába, miközben a tisztelet jeleként „külömb-féle Uri Méltóságok Istenes adakozásából csudáson” fel-ékesítették. Végül annak felépülése után 1724-ben a jezsuiták templomába (vagyis mai helyére) került, miközben közösségi (olykor protestáns személyeket is jelentő) tisztelet alakult körülötte, és további csodatörténetekről kezdett szólni a fáma.
A rendelkezésünkre álló források a kegykép könnyezésének, valamint a neki tulajdonított csodás események (gyógyulások, természeti katasztrófák, tűzvészek, járványok elhárítása) taglalása mellett részletesen beszámolnak az események kivizsgálásának mozzanatairól is: az inquisitio egyik főbiztosa a híradások szerint Vízkeleti Zsigmond (az 1770-es magyar nyelvű összefoglaló kiegészítése szerint „másként Csete István”), a kolozsmonostori templom plébánosa a 17-18. század fordulóján. A három hétig „bőségesen siránkozó”, majd csodajeleket művelő kegykép történetét oly módon is tovább lehetne írni, hogy tekintetbe vennők, hogy a jezsuiták kolozsmonostori kápolnájukat (amelynek egy ideig lakója volt a könnyező Madonna) a fájdalmas Szűz patronátusa alá helyezték: ily módon szerves kapcsolat tételeződhetne a kápolna titulusa és az ott szállást vevő kegykép között.
(Részlet a szerző Mária könnye: „a’ kolosvári bóldog aszszony siró képe” című tanulmányából, Keresztény Szó 2009. szeptember)
Fábián Róbert: Melyik az eredeti?
A kolozsvári, illetve a mikolai kegyképek eredetisége vitatott, két álláspont van arra vonatkozóan, melyik lenne az eredeti, melyik a másolat. Jordánszky Elek Magyar Országban, ‘s az ahoz tartozó részekben lévő Bóldogságos Szűz Mária kegyelem’ képeinek rövid leírása (Pozsony 1836) című művében arról ír, hogy „a’ Szent Miklósiak’ számára Nemes Kopcsa János, a’ Szent Benedekiek számára pedig Gróf Kornis a’ szent képnek mássát azonnal leiratták”. A román szakirodalom, annak igazolására, hogy a kolozsvári kegykép a másolat, ikonográfiai érveket sorakoztat fel. Konklúziójukat főleg George Mânzat azon megfigyelésére alapozzák, hogy az eredeti, mikolai kép valóban Lukács műve, mert az Hodigitria, a kolozsvári kegykép Eleusza típusú kép. A mikolai ikon sokkal közelebb áll a bizánci ikonfestő hagyományokhoz, a kolozsvári nyugati standardokhoz kapcsolódik. A kolozsvári kegyképről hiányoznak az arkangyalok, és van egy nem látható kerete, mely nyugati mintájú (ez nem látszik a mai kerettől), szláv felirata hibás utánzat, a gyermek Jézus öltözete is nyugati mintákra vall. Kornis Zsigmond egy hasonló kép alapján festtette meg a jelenlegi kolozsvári kegyképet, a pecsétet hamisítva kicserélte a füzesmikolai templomban őrzött eredetivel, az eredetit elrejtette valakinél, így a jezsuiták a másolatot hozták Kolozsvárra. A magyar szakirodalom a kolozsvári kegyképet mint klasszikus félalakos Hodigitriát azonosítja. A kolozsvári kegyképről B. Nagy Margit azt állapítja meg, hogy arcvonásai, ruhája színezése, de különösen Jézus arca hasonlít a füzesmikolai ikonéhoz. Észreveszi az eltéréseket a két kép között, hogy a kolozsváriról hiányoznak az angyalok. B. Nagy Margit szerint a kolozsvárit valamivel ihletettebb művész festette, de a kép tanulmányozását nagyban nehezíti az, hogy később felöltöztették.
A kegykép kultuszát a környékbeli románság körében is propagálták a román tömegek megnyerésére, erről szól az első csoda is: a mikolai románokat Mária visszavezette a katolikus egyházzal való egységre.
A füzesmikolai kegyképet görögkatolikusok 1751-ben említik először. A mikolai festő-mesterek elsősorban a jezsuiták által kiadott metszetek után dolgoztak, nem jelölték, hogy a mikolai vagy a kolozsvári az eredeti minta. Vita tárgyát képezi, hogy a román festők munkáit a mikolai vagy a kolozsvári kegykép másolatainak kell-e tekinteni.
Veres Stelian: Olyan templomban misézhetek, ahol a Könnyező Szűz ikonja tekint le rám
A könnyező ikonról már a papi szemináriumban értesültem, Marton József tanár úr említette az ikon történetét és azt, hogy a tisztelete mára sajnos feledésbe merült. Amikor Kolozsvárra kerültem, első perctől nagyon érdekelt, többször beszéltem róla Gábor Csilla szociális testvérrel, egyetemi tanárral, aki több ízben foglalkozott a kegykép történetével és főleg azokkal az írásokkal, amelyek a Szűzanya közbenjárására történt csodákról szólnak. Mindezek az információk felkeltették az érdeklődésemet, annyira, hogy én is kerestem irodalmat, és amikor az első lehetőség adódott, közelebbről is meg akartam nézni a képet magát – tudniillik a főoltár hátánál lépcső vezet fel az ikonhoz.
Olyan jó volt tudni, hogy egy olyan templomban misézhetek, ahol a Szűzanya különleges módon jelen van! Megnyugtató és ugyanakkor biztató számomra, amikor szentmise végén a főoltár felé fordulok, és a tekintetem a Szűzanya tekintetével találkozik.
Helyi szinten merem azt mondani, hogy tisztelete nem merül egészen feledésbe. Habár a Piarista templom búcsúja a Szentháromság ünnepekor van, a Könnyező Szűz tiszteletére is tartunk egy búcsút Nagyboldogasszony ünnepén, amikor sokan keresik a Szűzanya oltalmát. Nem egyszer láttam az ortodox metropolitát arra járva benézni a templomba, csendben imádkozni az ikon előtt. De láttam, amikor idegenből érkezett vendégeknek mutatta meg. És hogy a Piarista templom körül a Szűzanya különös tiszteletnek örvend, arról a Szűzlánya oszlopa, az az emlékmű is beszél, amelyet a kolozsváriak 1735-ben építettek hálából, hogy megszabadultak a pestisjárványból. Sajnos a kommunista rendszerben az az oszlop a Szent Péteri-templom hátához került, viszont a központ átalakításával reméljük, hogy ismét visszakerül az eredeti helyére, a Piarista templom előtti térre. Erre vonatkozóan konkrét lépések is történtek: 2018-ban kérést nyújtottunk be a polgármesteri hivatalhoz, amelyben konkrétan kértük az emlékmű visszaállítását eredeti helyére. Akkor mind az ortodoxok, mind a görögkatolikusok támogatták kérésünket, a válasz a felvetésre teljesen pozitív volt.
Nóda Mózes: Egy elfeledett kincs, aki nem feledkezett meg rólunk
Gyermekkorom temploma ma is a legkedvesebb templomom. A homoródkarácsonyfalvi templom és oltárképe, a „kalapos Mária” bevésődött az emlékezetembe, ministránsként a prédikáció alatt sokszor hosszasan néztem, és ma is fel tudom idézni a képet: Zakariás ott áll az ajtóban, középen a két boldog asszony, Erzsébet és Mária, a háttérben áll József, csendben és szerényen. Egy másik kedves templom számomra a kolozsvári Piarista, egyetemi templom, ahol 1996 őszétől rövid megszakításokkal szolgálok.
Számomra ez a templom „a katolikus templom”. Az egyetemes jelző, a katolicitás teljes mértékben ráillik a piarista templomra, magyar, román, olasz, alkalmanként örmény, német, francia és angol nyelvű szentmisékkel dicsőítik Istent. Nem utolsósorban a Kolozsváron tanuló egyetemisták temploma, otthona. Lassan huszonöt éve számomra ez a templom és hívő közössége életem része, ahová mindig hazamegyek.
Minden szent helynek megvan a sajátos vonzása. A piarista templomnak egyik rejtett kincse a templom főoltárán őrzött Szűzanya-kegykép, amely 1699. február 15-étől 26 napon át könnyezett. A monumentális barokk oltár a templom sajátos történetét is jelzi, a jezsuita, majd piarista tulajdont. A főoltár Szentháromság tiszteletét, Mária mennybevételét jeleníti meg, az említett Könnyező Madonna képének is itt találtak megfelelő helyet.
Ezért ünnepeljük két alkalommal a templombúcsút, emellett Loyolai Szent Ignác, Kalazanci Szent József, a két rendalapító emléke ma is élő. A Könnyező Mária tisztelete és emlékezete azonban háttérbe szorult. Bennem először akkor tudatosult a templom rejtett/elfeledett értéke, amikor egy ortodox pap kollégám tudományos kutatásokat végzett a füzesmikolai kegykép történetéről és engedélyt kért a Könnyező Madonna-kép tanulmányozására. A kegykép történetéről tudományos cikkek születtek, szakemberek nyilatkoztak a kép/képek történetéről és a kibontakozó tiszteletről. Az én szándékom a megemlékezés/évforduló okán felhívni a figyelmet, hogy templomaink mindig tudnak meglepetésekkel szolgálni.
A barokk stílust lehet szeretni és nem szeretni. A főoltár ennek a stílusnak a megjelenítője. Én azért szeretem, ami az üzenete. Istennek a legszebbet, a legértékesebbet kell adni, mert őt csak az illeti meg. A barokk lelkiség ezt a gondolatot és akarást sugallja. A Könnyező Mária-kegyképet ebben az összefüggésben szemlélve méltó helyre került ezen az oltáron. Hitünk szerint Mária Isten remekműve, Jézus édesanyja, egyházunk leánya és anyja, édesanyánk és közbenjárónk. Mária-tiszteletünk alapja. Ő, az édesanya ismerte a legjobban Fiát, Jézus Krisztust. Ő áll a legközelebb hozzá. Jézust könnyű volt szeretni, de az édesanya azokat a gyermekeit is szereti, akiket nehezebb. Ezért kérjük, imádkozzék velünk és értünk.
Ferenc pápa mindig elzarándokol a Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött, a római nép üdvössége nevet viselő Mária-kegyképhez imádkozni. Ebben a mostani helyzetben tegyük mi is ezt, kérjük a kolozsvári Könnyező Madonnát!
Ó, Mária, te mindig az üdvösség és a remény jeleként ragyogsz utunkon.
Rád bízzuk magunkat, betegek Egészsége, aki hitedben szilárdan kitartva a kereszt alatt osztoztál Jézus fájdalmában.
Római nép Üdvössége, (Könnyező Madonna) te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában, visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatások után.
Isteni Szeretet anyja, segíts, hogy felismerjük és elfogadjuk az Atya akaratát, és megtegyük, amit Jézus mond majd nekünk, aki magára vette szenvedéseinket és fájdalmunkat, hogy a kereszt által elvezessen bennünket a feltámadás örömére. Ámen.
Az összeállítás egésze megjelent a Vasárnap 14., 2020. április 5-i számában
Összeállította: Bodó Márta
[…] Templomok titkai: a kolozsvári Könnyező Madonna kegyképe Üzenet küldése Feladó neve: […]