Szent Timóteus

Apja pogány, anyja zsidókeresztény volt (ApCsel 16,1; 2Tim 1,5), édesanyjától ismerte meg a Szentírást. A keresztséget Szent Páltól nyerte el 45-49 táján (1Tim 1, 2). Szent Pál apostol legkedvesebb tanítványa volt, az efezusi egyház feje, az apostoli levelek egyik címzettje, (a másik Szent Titusz) ezekben a levelekben intelmek vannak az elöljárók és a hívek oktatására.

Különleges megbízatással küldte őt Pál Makedóniába, majd Korintusba (1Kor 4, 17; ApCsel 19, 22). Timóteus Szent Pál kisérője és munkatársa volt annak második és harmadik útján, vele volt egészen Pál haláláig, 67-ig.

Körülbelül 50-től a ~80-ban bekövetkezett haláláig Timóteus Efezosz püspöke volt, a hagyomány szerint egy Diana-ünnepség ellen szólalt fel, és ekkor kövezték halálra a pogány effezusiak..

A liturgikus reform során tették az ünnepét január 26-ra, egy 8. századi martyrologium 24-én ünnepelte.