Nagy Szent Gertrud

Nagy Szent Gertrud 1256. január 6-án, vízkeresztkor született Eislebenben (Türingia). Már ötévesen a helftai, ciszterci apácákkal benépesített, de bencés szellemben élő kolostorba került, ahol két másik szent életű apácával sokat tanult együtt. Huszonöt éven keresztül élte a szerzetes mindennapokat, a tökéletesedés felé vezető szokásos életet. Sokat tanult, a latinban kiváló lett.

1281-ben volt az első misztikus látomása: Krisztus barátságába fogadta. Ettől az időtől kezdve mindig vele maradt: jelen volt lelki olvasmányaiban, tanulmányaiban, a liturgiában, de főkép az Oltáriszentségben és Krisztus Szent szívében. Kezdett könyveket összeállítani a testvérek számára, tanította őket a lélektisztításnak és Isten-szeretésnek tudományára. Ezek a könyvek sajnos számunkra elvesztek.

Évekig titka volt Isten közelsége, 1289-ben parancsot kapott Istentől, hogy írja le lelki életének útjait és kegyelmeit. Először vonakodott, majd leírta egy részét. 1300–1301-ben folytatta, de gyengesége miatt már csak diktálni tudta. Így született meg Az isteni kegyes szeretet követe (Legatus divinae pietatis) című könyve. Ez elragadó erővel hirdeti küldőjének, az emberszerető kegyes Jézusnak üdvözítő, kegyelemadó, éltető nagy erejét.

A középkori misztika egyik legnagyobb alakja volt, sok könyvet írt, a Jézus Szíve-tisztelet előhírnöke volt. Meghalt 1302. november 17-én. Neki köszönhetjük, hogy elsőnek nyitott utat az áhítat számára Jézus Szívéhez; hogy első és leghatásosabb mestere volt az Oltáriszentségben rejtőző Krisztus állandó és bensőséges imádásának; hogy a katolikus igazságnak megfelelő helyes érzékkel elsőnek mutatta meg a szűzies lélek és az Úr Krisztus meghitt és tiszta jegyesi viszonyát.