Bellarmin Szent Róbert

Bellarmin Róbert 1542-ben született a toscanai Montepulcianóban. Vallásos családba született, a tizenkét testvér közül két fiú lett pap, és három lány apáca. Apja eleinte nem egyezett bele, de Róbert és anyja állhatatossága győzött, és végül mégis engedett. Róbert beléphetett 1560-ban a Jézus Társaságába, pappá szentelték 1570-ben. Ezután Leuvenben (Belgium) professzor és egyetemi szónok lett.

1576-tól 1580-ig a Római Kollégiumban teológiát tanított, és kiváló hitvitákat tartott hitünk védelme érdekében. 1599-ben bíboros, majd Capua érseke lett, sok kérdést megoldott a római kongregációkban. Szerette volna elkerülni a kinevezéseket, ezért is lett jezsuita, de alázattal engedelmeskedett. Sokat kellett küzdenie rendszeres fejfájásával. 1605-től haláláig ismét Rómában tartózkodott. A trentói zsinatnak és a katolikus megújulásnak egyik főszereplője, hittudósa volt.

1586-ban hatalmas művet adott ki a protestáns tanítások cáfolatára és a katolikus tanítás védelmére: Vitás hittanitások korunk eretnekségeivel szemben címmel. (Ez a műve ihlette Pázmány Kalauzát is!) Pázmány Péternek mestere és példaképe, és Gonzága (Szent) Alajos lelki vezetője volt. VIII. Kelemen pápa halála után csaknem pápává választották.

Rómában, 1621. szeptember 17-én halt meg. Bár a szenttéavatási eljárása már hat évvel halála után megindult, csak 1923-ban avatta boldoggá és 1930-ban avatta szentté XI. Piusz pápa. 1931-ben került az egyháztanítók sorába. Sírja a San Ignazio-templomban van.