Az Észtországban élő kis katolikus közösségnek megvan az első oltárra emelt hitvallója: Tallinnban boldoggá avatták a német jezsuita Eduard Profittlich püspököt, aki apostoli adminisztrátorként 1942-ben halt vértanúhalált a szovjet diktatúra börtönében.
XIV. Leó pápa küldötte, Christoph Schönborn bíboros, emeritus bécsi érsek a szeptember 6-ai ünnepi szentmise prédikációjában méltatta a mártír püspököt mint pásztort, aki a nyájával maradt a legnehezebb időben is – tudva, hogy ez az életébe fog kerülni.
Schönborn bíboros homíliájában különös hangsúlyt fektetett a 20. század és a jelen kereszténység mártírjaira. II. János Pál pápa annak idején mártírkönyvet akart készíttetni, de 20 ezer életrajz után a munkát félbeszakították – olyan nagy volt a hitükért életüket adó hitvallók száma. Tallinnban ez a dimenzió közvetlenül érezhető volt Eduard Profittlich boldoggá avatása előtt: csütörtökről péntekre virradóra a domonkos kolostor káptalani termében folyamatosan felolvasták azoknak az észt embereknek a nevét, akik a kommunista elnyomás áldozataként vesztették életüket. 21 óra alatt 150-en olvasták fel a Memento és az Észt Történelmi Emlékezet Intézete által azonosított 22 600 áldozat nevét, minden társadalmi rétegből.
A boldoggáavatási szentmisét az észt történelem ikonikus helyszínén, a tallinni Szabadság téren (Vabaduse väljak) ünnepelték. Az ünnep történelmi esemény volt: Eduard Profittlich Észtország első kanonizált hitvallója.
Ragyogó napsütésben több száz hívő gyűlt össze. Schönborn bíboros a latin nyelven bemutatott szentmisében az evangélium után elnézést kért: „Nem beszélek észtül, de gyönyörű nyelv.” Prédikációját angol nyelven mondta. A szentmisén koncelebrált Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói emeritus érsek; Georg Gänswein érsek, a balti országok apostoli nunciusa; Stephan Ackermann trieri püspök (Profittlich szülőhelyének egyházmegyéjéből); Gintaras Grušas vilniusi érsek, a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) elnöke és a balti országok püspökei, papjai. Az ünnepen részt vett Alar Karis észt köztársasági elnök és a politikai és társadalmi élet képviselői.
A liturgia színe vörös volt, utalva a vértanúk vérére. Egy esseni szemináriumi hallgató németül olvasta fel a szentleckét Szent Pál apostol Rómaiaknak írt leveléből: „Mi választhat el minket Krisztus szeretetétől?” Marge Paas észt teológus, a boldoggá avatás posztulátora olvasta fel a jezsuita mártír életrajzát, melyet a vértanú püspök portréjának leleplezése követett.
Schönborn bíboros homíliájában hangsúlyozta: „Különösen ebben a térségben” nagy az aggodalom, hogy „a régi sebek” újra felszakadnak. Észtország Oroszországgal határos, „a háború ismét a térség keserű mindennapjainak része” – jegyezte meg az emeritus érsek, aki prédikációjában a történelmet a jelenhez kapcsolta. Emlékeztetett a szovjet zsarnokságra, amelynek idején Profittlich 1942-ben a kirovi börtönben meghalt. A német jezsuita szerzetes visszatérhetett volna a hazájába, de úgy döntött, hogy a rábízott tallinni hívek mellett marad: „Mivel nem akarta őket magukra hagyni, nem tért vissza Németországba, bár tisztában volt azzal, hogy ez a szinte biztos halálhoz vezet.”
Profittlich egyetértett XII. Piusz pápa szándékával, aki azt tanácsolta, hogy a hívek jólétét vegye mércéül. Profittlich maga írta rokonainak: „Illik, hogy a pásztor a nyájával maradjon, és vele együtt viselje az örömöt és a szenvedést.”
A homíliájában a bíboros részletesen idézett Profittlich leveleiből, amelyek belső szabadságáról tanúskodnak. „El kell mondanom, hogy a döntéshez (hogy szolgálati helyén maradjon – a szerk.) ugyan néhány hét előkészületre volt szükség, de végül nem félelemmel és aggodalommal hoztam meg, hanem éppen ellenkezőleg, nagy örömmel.” Ez az öröm – vélte Christoph Schönborn – a keresztény mártírok titka és a 20. század embertelen ideológiáinak legerősebb ellentéte. Hitler és Sztálin Európát a mélybe taszította: „A koncentrációs táborok és a Gulag a legteljesebb embergyűlölet kifejeződései voltak. Micsoda kontraszt az a méltóság, amellyel Profittlich érsek átadta magát az NKVD tisztjeinek. A hit adta neki ezt a nyugalmat és szilárdságot.”
Arra a kérdésre, hogy ki is volt Eduard Profittlich vértanú, a 2024-ben létrehozott tallinni egyházmegye első püspöke, Philippe Jourdan elmondta: „Az apostoli kormányzó úgy döntött, hogy valóban osztozik több tízezer észt ember tragikus sorsában, akiket deportáltak és meghaltak a Szovjetunió koncentrációs táboraiban. Habár a püspök születését tekintve nem volt észt, de a kis balti néppel való közösségvállalása és az értük adott vére miatt azzá lett.”
Ki volt Eduard Profittlich?
Eduard Profittlich a Bonntól délre fekvő Grafschaft bei Ahrweiler városában született 1890-ben, tíz gyermek közül a nyolcadikként. Linz am Rhein városában 1912-ben érettségizett, majd csatlakozni szeretett volna a jezsuitákhoz, ám szándékát szülei ellenezték.
Így először a trieri szemináriumba jelentkezett, de végül 1913. április 11-én édesapja és édesanyja beleegyezésével belépett a Jézus Társasága noviciátusába. Az első világháború idején betegápoló és műtőssegéd volt. 1922. augusztus 27-én a hollandiai Valkenburgban szentelték pappá. Még ugyanebben az évben a pápa a jezsuita rendre bízta a Pápai Keleti Intézet vezetését, és Profittlich oroszországi misszióra jelentkezett. Krakkóban filozófiát és teológiát tanult, de később az oroszországi fejlemények miatt nem utazhatott el. Ehelyett a lengyelországi Opoléban dolgozott 1925 és 1928 között mint misszionárius, lelkigyakorlat-vezető és prédikátor. 1928-ban Hamburgba került, ahol a lengyelek lelkipásztora lett. Odaadásának köszönhetően rövid idő alatt széles körű megbecsültségre tett szert, ezért nem is volt meglepő, hogy 1930-ban Tallinnban a Szent Péter és Pál-templom plébánosává nevezték ki.
Közel háromszáz év szünet után 1923-ban érkeztek vissza az első jezsuiták Észtországba. Profittlich 1931-ben Észtország apostoli adminisztrátora (egyházi vezetője) lett. A többnyire evangélikus népesség figyelmét gyorsan felkeltették a jezsuiták, különösen havonta megjelenő lelkiségi lapjuk, a Kiriku Elu (Egyházi élet). Profittlich öt új plébániát hozott létre. Segítséget is kapott: 1941-ig tizenhét rendtársa érkezett az országba, rajtuk kívül jöttek még szerzetesnők és kapucinus szerzetesek is.
Különös figyelmet szenteltek a fiatalság nevelésének: Profittlich öt nyelven tanított hittant, illetve gyermekotthont és fiúkollégiumot alapított, ahová szívesen küldték a nem katolikus családok is a gyermekeiket.
Különféle diplomáciai erőfeszítések eredményeként Profittlich 1935-ben Tallinnban püspökséget hozott létre, ahová őt nevezték ki érseknek. 1936. december 27-én szentelték püspökké. Pont abban az időben, amikor a világ színpadán megjelent Hitler és Sztálin.
A szovjet egyházellenes törvények Észtországra is kiterjedtek. Profittlich, aki 1935 óta észt állampolgársággal rendelkezett, a német nagykövetség segítségével visszatérhetett volna hazájába. XII. Piusz pápa meghagyta neki a döntési szabadságot, hogy elhagyja-e Észtországot, vagy életét kockáztatva ott marad a híveivel. Ő úgy döntött, marad. 1941. június 21-én vették őrizetbe kémkedés gyanújával. 1942. február 22-én a hírhedt szovjet kirovi börtönben hunyt el. Perének aktái 1991 után hozzáférhetővé váltak. Ezekben található egy bejegyzés, miszerint rehabilitálni kell, mert semmiben nem találták bűnösnek.
Az is kiderül, hogy megbocsátott a kínzóinak. A hivatalos közlés szerint „kimerültségtől” halt meg, ami az akkori olvasat szerint egyet jelentett azzal, hogy kivégezték.
A jezsuita érsek igazi egyházépítő volt. Amikor 1931-ben Észtországba érkezett, nem volt észt nyelvű imakönyv és az evangéliumok is töredékes fordításban voltak olvashatók. Az ő kezdeményezésére fordították le a teljes Szentírást észt nyelvre. Neki köszönhető, hogy a kommunizmus után napjainkban is létezik még – ha kis számban is (kevesebb mint tízezer fő) – katolicizmus Észtországban.
Vatican News alapján Kuzmányi István / Magyar Kurír
Fotó: Tallinni Egyházmegye; Vatican News
