Ismét Szatmárhegyen táboroztak a kaplonyi szívgárdisták

0
359

Június 20-án ismét Szatmárhegyre indult a kaplonyi plébánia 48 tagja Szívgárda-táborba. Ebből 12-en újoncok voltak, akik izgatottan várták a tábort, hiszen sokuknak első táborozásuk volt, illetve itt lettek felavatva szívgárdistává. Kind Csilla beszámolóját olvashatják.

A táborunknak idén nem választottunk sem mottót, sem himnuszt, hanem a szívgárdistát mint olyat próbáltuk figyelmünk középpontjába állítani. Elsősorban a szentmisék prédikációi, könyörgései és a szentségimádás fohászai ébresztgették figyelmünket arra, hogy milyen is a jó szívgárdista. Asztrik atya már az első szentmise keretén belül próbálta a lelkünkre kötni, hogy bár szükséges és megérdemelt a tanév végén a vakáció, azonban a lelki életben nincs vakáció. Nem mehetünk szabadságra, hiszen Jézus mindig vár minket – akkor is, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk imádkozni vagy fáradtak vagyunk.

A keddi szentmise keretén belül lett felavatva szívgárdistává a 12 újonc, akiknek az ajkáról szépen, gyermekien csendült fel a szívgárda himnusz, melynek záró része így szól: „Ó, jó vezérünk, gárdánk nagy királya, örök hűséget neked esküszünk, harcolni fogunk szent szívedért bátran, míg szent szívedben mind egyek leszünk!” Erre szólította fel az ifjakat Asztrik atya is, aki a napi evangéliumból kiindulva rávilágított arra, hogy a szívgárdista lelkülete hasonlóvá kell váljon a csodálatos kenyérszaporítás történetében szereplő kisfiú készségére, aki felajánlja mindenét, amije csak van Jézusnak – és rajta keresztül embertársainak.

Másodsorban a játékok révén neveltük magunkat és egymást arra, hogy hogyan viselkedik a szívgárdista. Ezek közül pár: 

* egészségesen táplálkozik – ugyanis rengeteg finom étellel lakhattunk jól a tábor során; 

* fair playt játszik – úgy a métában mint a fociban vagy a számháborúban látható volt az egymásra való odafigyelés. Lehet, hogy már tudtuk, ki nem fogja tudni elütni a labdát a métában, de akkor rögtön jött a megoldás, hogy ki az, aki ezt ellensúlyozza, vagy fut utána egy hazafutást;

* aktívan bekapcsolódik a szentmisébe, lelkesen énekel – nem csak a vájtfülűek, hanem azok is, akik esetleg először hallották az adott ifjúsági éneket;

* úgy szórakozik, hogy nem bánt meg közben másokat – divatbemutatót tartottunk, nevettünk is egymáson, de csak a jóérzés keretein belül;

* tehetségét a közösség javára fordítja – X-faktort szerveztünk, ahova fakultatív volt benevezni, de 6 csapat vállalta, hogy jelentkezik és felkészül. Ők tánccal, hangszeres játékkal, énekkel vagy paródiával nyűgözték le és szórakoztatták a többieket;

* belemerül a pillanatba – a tábortűznél derült ki, hogy ki kinek volt az őrangyala az elmúlt napok során, hogy ki nyerte a szoba-szépségversenyt, illetve hogy melyik csapat érte el a legtöbb pontszámot az akadályverseny során. Lehet, hogy egyeseknek nehéz volt megbirkózni azzal, hogy most nem az övé lett az első hely, de szép volt látni, hogy végül mindenki táncolt, közösen énekelt és mindenkiben benne volt a „játszunksohavégetnemérőset” érzés, ugyanis nagyon nehezen akaródzott lefeküdni aznap este.

Hálásak vagyunk a táborban szerzett élményekért. Köszönet a jó Istennek a szép időért, Magyarország kormánya Egyházi és Nemzeti Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának a kapott anyagi támogatásért, a szülőknek, akik ránk bízták gyermekeiket és a résztvevőknek, akiknek nyitottságukat nap mint nap megtapasztalhattuk.

Gyors közvéleménykutatást végeztünk, mielőtt hazaindultunk volna, hogy kinek mi tetszett legjobban a táborban. Az első helyen a méta, az X-faktor és a tábortűz végzett. A gyerekek ezen válaszai visszacsengenek az utolsó prédikáció zárómondatában, ami egyben táborunk tanulsága is: „Jó dolog közösségben lenni Istennel és egymással, hiszen ezek tartanak meg minket.”

Kind Csilla