Kitartani Jézus mellett és megtanulni elbúcsúzni, ez az idősek bölcsessége

Ferenc pápa katekézise

0
91
Fotók: Vatican Media

Nem könnyű elfogadni az öregedést és a vele járó korlátokat, önállóságunk elvesztését, azt, hogy mások segítségére szorulunk, és már nem mi vagyunk a főszereplők. Ha azonban megbékélünk ezzel és csodálattal tekintünk az új nemzedékre, kitartunk a hitben, szépen tudunk elbúcsúzni az élettől – mondta az időskorról tartott 15. katekézisében Ferenc pápa. Az audiencia végén a szentatya megemlékezett az afganisztáni földrengésről, a Mexikóban megölt jezsuitákról, és azt kérte, hogy ne feledkezzünk el az ukrán népről.

A feltámadt Jézus és Péter párbeszéde

(Jézus) harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”„Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” (Jn 21,17−18)

Az öregkorról szóló katekézissorozatának 15. részében a pápa János evangéliumából a feltámadt Jézus és Péter párbeszédét választotta elmélkedése témájául. Megható ez a beszélgetés, mert érződik belőle Jézus szeretete tanítványai iránt, és a hozzájuk fűződő lélekemelő, emberi kapcsolat. Ez különösen megjelenik Péterrel: gyengéd, közvetlen, erős, szabad és nyitott kapcsolat férfiak között az igazságban. János evangéliuma tehát ezzel a képpel zárul a Jézus és Péter közötti szeretetről.

Tegyük föl magunknak a kérdést: képesek vagyunk-e megőrizni a Jézus és tanítványai közti kapcsolat hevét, ebben a nyílt, őszinte, közvetlen, emberileg valóságos stílusban? Milyen a kapcsolatunk Jézussal? Olyan, mint az apostoloknak vele? Nem érezzük-e a kísértést, hogy az evangélium tanúságát egy szirupos kinyilatkoztatás gubójába zárjuk, amihez igazítjuk felszínes tiszteletünket? Ez a magatartás, ami tiszteletnek látszik, valójában eltávolít Jézustól, és egy elvont, énközpontú, világias hit felé visz el, ami nem Jézus útja. Jézus az emberré lett isteni Ige, aki emberként viselkedik, beszél, Isten-ember. Ezzel a gyöngédséggel, barátsággal, közelséggel Jézus nem olyan, mint amilyennek a szirupos szentképecskék ábrázolják. Jézus közel van hozzánk.

Ferenc pápa ezután Jézus és Péter párbeszédének két gondolatát emelte ki, amelyek az öregségre és az időre vonatkoznak: a tanúságtétel és az élet idejére. Jézus figyelmezteti Pétert: amikor fiatal voltál, önálló voltál, amikor megöregszel, nem leszel a magad ura. A szentatya hozzáfűzte: Nekem mondja, aki tolószékben kell, hogy járjak! De hát ilyen az élet, öregkorban jönnek ezek a betegségek, amiket el kell fogadnunk. Nincs már annyi erőnk, mint a fiataloknak! Jézus azt mondja, hogy a tanúságtétel együtt jár majd ezzel a gyengeséggel. Tanúskodnod kell Jézusról a gyengeségben, a betegségben és a halálban is. Loyolai Szent Ignác így fogalmazta meg: „Ahogy az életben, úgy a halálban is Jézus tanítványaiként kell tanúságot tennünk”.

A végsőkig kövessük Jézust

János evangélista elmagyarázza, hogy Jézus a végső tanúságtételre utalt, a vértanúságra és a halálra. Érthetjük azonban általánosabban is ezt a figyelmeztetést: vagyis Jézus követésében hagyni kell, hogy alakítson minket a törékenységünk, tehetetlenségünk, a másokra utaltságunk akár az öltözködésben vagy a járásban. Te csak kövess engem – mondja Jézus. Egészségben, betegségben, önellátóan vagy rászorultságban, mindig kövessük Jézust, gyalog, futva, lassan, tolószékben, mindig. A pápa elmondta, hogy szeret úgy beszélgetni az idősekkel, hogy a szemükbe néz: mindig csillog a szemük, mely többet mond minden szónál, az életről tanúskodik. Ez szép és meg kell őriznünk az utolsó pillanatig, így követni Jézust, élettel teli.

Hála az Úrnak, csodálat a fiatalok iránt

Nem könnyű elfogadni az öregség hozta korlátokat, amikor gyengék vagyunk, betegségek gyötörnek, sokszor már magunkat sem tudjuk ellátni. Szembe kell néznünk törékenységünkkel, elfogadni, hogy már nem a mi kezünkben van a kezdeményezés, hogy búcsút kell lassan vennünk az élettől, mert nem mi vagyunk a főszereplők. Ugyanakkor meg kell őriznünk a tanítványok hűségét a megígért szeretethez, az igazság kereséséhez. Ne azzal törődjünk, ki követ minket, ne üssük az orrunkat mások életébe. Foglalkozzunk saját életünkkel, jelenlegi helyzetünkkel és kövessük Jézust. Kövessük az életben és a halálban, egészségben és betegségben, amikor sikeresek vagyunk, vagy amikor nehézséggel küzdünk és elbukunk. Mi, öregek ne legyünk féltékenyek a fiatalokra, akik elfoglalják a helyünket. Az öregkor bölcsessége az, ha szépen tudunk elbúcsúzni az élettől, mosollyal az arcunkon, megbékélve, hittel, csodálva az utánunk jövő nemzedéket és hálát érezve az Úr iránt. Ha el tudjuk mondani: megéltem az életem, itt van a családom, elkövettem bűnöket, de jót is cselekedtem. És akkor megleli a békét – ez az idős ember búcsúja. Végül a pápa a fiatalok és öregek közötti kapcsolat jelentőségét hangsúlyozta, mely kölcsönösen gyümölcsöző mindkét generáció számára.

Afganisztán, Mexikó, Ukrajna

Katekézise felolvasása után a szentatya fájdalommal emlékezett meg az afganisztáni földrengés áldozatairól, pusztításáról. Megdöbbenve értesült két jezsuita rendtársa és egy világi hívő haláláról, akiket Mexikóban öltek meg. Imádkozik a katolikus közösséggel együtt, akiket ez a tragédia sújtott. Az erőszak nem oldja meg a problémákat, csak növeli a fölösleges szenvedést – tette hozzá. Az audiencián pápamobilján körbejárva köszöntötte a híveket Ferenc pápa, mellette ukrán gyermekekkel. Ne feledkezzünk meg Ukrajnáról, az ukrán nép szenvedéséről! – kérte még a pápa.

Gedő Ágnes, Vatican News

MEGOSZTÁS