Együtt az időseinkért

0
452

A szépkorúakkal való kommunikáció javítása, az időskorban jelentkező panaszok enyhítése a Vojta -terápia segítségével, valamint négy különböző, idősterületi intézmény jó gyakorlata voltak a főbb témái a Caritas május 26-iki online konferenciájának.

Szakemberként, emberként társadalmi felelősségünk megosztani másokkal is mindazokat a tapasztalatokat, megközelítésmódokat, amelyek lehetővé teszik, hogy idős embertársaink életminősége javuljon. Erről szólt május 26-ikán a Szatmári Egyházmegyei Caritas által megszervezett online idősterületi konferencia. Az eseményre az Együtt az időseinkért! POCU-projekt keretében került sor, amely révén a Caritas azt vállalta, hogy legalább 170 nagybányai szépkorú életében hoz minőségi javulást négy, igényeikhez szabott szociális szolgáltatás biztosítása által.

A résztvevőket dr. Román János Caritas-vezérigazgató köszöntötte, aki röviden bemutatta a szervezet történetét és szociális tevékenységét. Az időseknek nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a Caritas megalapítása óta törekszik a szépkorúak életébe pozitív irányú változást hozni idősklubjai, idősnapközjei, házi betegápoló központjai, szociális konyhái és mobil étkezdéi révén. A tavalyi évben a szervezetnek több mint félezer idős ellátottja volt. Dr. Román János úgy véli, hogy a szépkorúak életminőségének javításáért tenni nemes és szép feladat, ugyanakkor nagyon nehéz is. A tapasztalatok, a jó gyakorlatok, az új vagy csak kevésbé ismert lehetőségek megosztásával a szociális munka hatékonyabbá válik, időseink élete pedig jobbá.

Pap Monica-Anico projektmenedzser bemutatta az Együtt az időseinkért! elnevezésű projektet és az annak keretében létrehozott, illetve bővített Caritas-intézményeket, valamint az azok által nyújtott szolgáltatásokat. A szervezet nagybányai szociális konyhája és idősklubja esetében a projektnek köszönhetően lehetőség nyílt a szolgáltatáspaletta és az ellátottak számának növelésére. A szociális konyha, a projekt keretében havonta 40, 65 év feletti idős számára biztosít kétnaponta meleg ebédet. A cél nem a függőség kialakítása, hanem nehéz helyzetük enyhítése – hangsúlyozta a projektmenedzser – éreztetni velük, hogy nincsenek egyedül, a közösség odafigyel rájuk, és ezáltal reményt adni, motiválni őket arra, hogy ne hagyják el magukat. Az étel átvételekor, az intézmény környezetében az ellátottak szocializálnak is, barátságok szövődnek, egymás lelki támaszaivá válnak.

Jelentős mértékben gazdagodott az idősklub által nyújtott programok skálája is – tájékoztatott Pap Monica-Anico. Az intézménynek a projekt által 70 új kedvezményezettje van. A klubba járó, elmagányosodott, elszigetelten élő szépkorúak életében fontos szerepet tölt be a központ: társaságra, közösségre találtak itt, belátták, hogy idősen is képesek új dolgokat elsajátítani, és azt is, hogy ha tudatosan törekszenek arra és tesznek is azért, hogy aktívak maradjanak, akkor az élet még nagyon sok örömöt tartogat számukra.

A Caritas nagybányai idősnapközije új intézmény, amely az Együtt az időseinkért projekt keretében lett létrehozva és 20, 65 év feletti, mozgásában nem korlátozott, de felügyeletet igénylő idős számára biztosít aktivizáló programokat. Az idősnapközi ellátottai örömmel jönnek az intézménybe, hogy a napnak azt a részét amelyben családtagjaik dolgoznak, érdekes és változatos foglalkozásokkal töltsék. A központ legnépszerűbb programjai a kreatív műhelyek, amelyek keretében az ellátottak, az alkalmazottakkal együtt különböző technikákkal dísztárgyakat készítenek, amelyeket aztán egymásnak ajándékoznak, illetve családtagjaiknak szereznek örömöt velük.

A mobil étkezde szintén a projekt révén jött létre. Havonta 40, otthonához kötött idős számára biztosít házhoz szállítással kétnaponta meleg ételt a szervezet e szolgáltatás által. A rendszeres, tápláló ebéd mellett jótékonyan hatnak az ellátottak lelkiállapotára az apró figyelmességek (márciuskák, képeslapok, dísztárgyak stb.), amelyeket az idősklub és idősnapközi ellátottai készítenek számukra különböző ünnepek alkalmával és az ebéddel együtt kapnak meg.

Simai Éva tréner és HR-szakember arról beszélt, hogyan tehetjük az idősekkel való kommunikációt olyanná, hogy az mindkét fél életét gazdagítsa. Ehhez nem elég egy bevált kommunikációs módszert gyakorlatba ültetni, hanem egy tudatos szemlélet- és attitűdváltásra van szükség. A Marshall B. Rosenberg amerikai pszichológus által kidolgozott erőszakmentes kommunikáció egyike azoknak a szemléletmódoknak, amelyeket életfilozófiánkká téve minőségi javulást hozhatunk a mi és idős ellátottaink életébe egyaránt.

Simai Éva nyíltan beszélt arról, hogy a munkájuk iránt elkötelezett, idősterületen tevékenykedő szakemberek gyakran hajlamosak arra, hogy a saját igényeiket, szükségleteiket háttérbe szorítsák vagy teljesen elhanyagolják és csak az ellátott igényeire fordítsanak figyelmet. Ez nem csak a szakemberek esetében fordul elő, hanem családon belül is. Bár úgy gondolják, hogy ezzel teljes lényüket az idősnek szentelik, valójában a kommunikációban jelen van a feszültség (az erőszak), amelyet a szakember, gondozó saját szükségleteinek elfojtása generál.
Az erőszakmentes kommunikáció modellje valójában nagyon egyszerű, gyakorlatba ültetése viszont tudatos erőfeszítést igényel és rendszeresen gyakorlást – állítja Simai Éva. Négy fő eleme: a megfigyelések, érzések, szükségletek és kérések. Hogyan működik ez pontosabban?

Figyeljük meg, mi történik egy adott helyzetben és úgy beszéljünk róla, hogy a tényekre koncentráljunk, és ne ítélkezzünk, ne minősítsünk, ne vádaskodjunk. Ezután fogalmazzuk meg a másik számára, mit érzünk az adott helyzettel kapcsolatban, majd mondjuk el azt is, hogy érzéseinkhez milyen szükséglet kapcsolódik, és azt végül kérés formájában – azaz meghagyva a választás szabadságát, hogy teljesíti-e vagy sem – adjuk a másik fél tudtára. Ilyen módon viszonyunk nem alá- és fölérendeltségen, hanem partnerségen alapszik, mivel a kommunikációban a mi személyiségünk, szükségleteink ugyanúgy teret kapnak, mint a másik fél személyisége és szükségletei.

Az erőszakmentes kommunikációt életszemléletünkké téve viszonyaink javulnak és életünk is jobbá lesz. Az előadó mindenkinek szeretettel ajánlja Rosenberg A szavak ablakok vagy falak című könyvét, amelyben rengeteg személyes példát is találnak arra, hogy ez a modell hogyan valósítható meg a mindennapi kommunikáció során.

Szátvári Emese Vojta-terapeuta és oktató, a Romániai Vojta Társaság elnöke, a Caritas Szent József Rehabilitációs Központjának munkatársa a Vojta-terápia alkalmazásáról beszélt felnőttek és idősek esetében. Mivel a terápia atyja, dr. Vaclav Vojta professzor, aki az 50-es években fedezte fel ezt a módszert, gyerekeken és fiatalokon dolgozta ki a terápia koncepcióját, ezért kezdetben csak ezen a korosztályon alkalmazták, és csak később a felnőttek és idősek rehabilitációjában. Így alakult ki az az elterjedt tévhit, hogy csak gyerekek esetében hatékony.

A Vojta módszerben a „normális” mozgások elsajátítása: mint a forgás, felegyenesedés és a járás elsődlegesen nem tanult, nem gyakorolt és nem tréninggel rögzült minták. A Vojta terápia az agy ingerlésével a „veleszületett, tárolt mozgásmintákat” aktiválja és mint koordinált mozgás a törzs és végtagok vázizomzatához szállítja.
Szépkorúaknál a mobilitás csökkenése esetén, ízületi- és izomfájdalmakra, reumatológiás és neurológiai megbetegedések esetén szép eredményeket lehet elérni a Vojta -terápia segítségével. Szátvári Emese elmondta, hogy olyan Vojta-terapeuták is vannak, akik kimondottan csak idősek rehabilitációjával foglalkoznak. A terápia már az első 30 perces kezelés után hozhat érezhető javulást – állítja a szakember. Hogy hosszú távon még jobb hatása legyen, rendszeres terápiás alkalmakra van szükség. Neurológiai sérülések esetén ez hosszabb időt igényel, míg ortopédiai jellegű problémáknál, például egy gerincsérv estén az már 10 kezelés alatt visszahúzódhat – nem gyógyul meg, de visszahúzódik – mondta a terapeuta.

A fájdalom enyhítése által a Vojta-terápia jelentős mértékben hozzájárulhat az idősek életminőségének javulásához, éppen ezért hasznos, ha az idősekkel foglalkozó szakemberek ismerik ezt a lehetőséget is.

Az esemény végén Pap Monica-Anico projektmenedzser azt a végkövetkeztetést fogalmazta meg, hogy az idősek életminőségét úgy tehetjük jobbá, ha mi mint szakemberek is hajlandóak vagyunk folyamatosan fejleszteni magunkat, tanulni, akár szemléletmódot is váltani. Ami a legnagyszerűbb ebben, hogy ezáltal nemcsak időseink életminősége javul, hanem a szakemberé is.

Palincas Erika