Együtt imádkoztunk és alkottunk

0
267

Lelkes és örömteli hangulatban kezdődött az immár másodjára megszervezett Varrjunk együtt program Csíkszentdomokoson a Szent Margit-házban, Darvas Piroska segítőnővér szervezésében. A háromnapos programról Kovács Enikő, az esemény egyik résztvevője számol be.

A program résztvevői alkotói vágytól fűtve érkeztek, immár többen is a saját varrógépeikkel, kíváncsian várva az újabb „varrástitkok” felfedezésére, a közös ima és alkotás örömében bízva. A program lelkivezetői Darvas Piroska és Ilyés Erika segítőnővérek voltak, míg a varrás útvesztőjében Duka Edit mutatta a helyes irányt.

Minden napnak a reggeli és esti közös éneklés, a reggeli napindító gondolatok, az esti visszatekintés és a közös ima adta meg a keretét. Az első nap reggelén Piroska nővér felolvasta az evangéliumot, a Szentírás bátorító soraival megalapozva a napunkat: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!” (Jn14,1) Majd Őrsy László Boldogok a keresők című könyvéből olvasott néhány napindító gondolatot a cselekvésről, annak mélyebb értelmezéséről: „A cselekvés valójában teremtő aktus. Általa az ember valamiképpen túlemelkedik önmagán, valami újat hoz létre a konkrét világban, amely hasonlít belső elképzeléséhez és vágyához. Mikor az ember tevékeny, a teremtő Istent utánozza. Végtére is az embert Isten a maga képmására alkotta, vagyis – szerény emberi módján – teremtőnek szánta.”
Arra bátorított, hogy egyeztessük össze a szemlélődést és a cselekvést, érezzük és tapasztaljuk meg a cselekvésben való szemlélődés lehetőségét, valamint a szeretetteljes szemlélődésből fakadó kreativitást és cselekvést.

A második reggelen a cselekvést emelte ki, aláhúzva azt, hogy a cselekvésben válhatunk Isten teremtő munkatársaivá, és ennek a cselekvésnek nem kell sziklát mozgató horderejűnek lennie ahhoz, hogy akiért, amiért tesszük, annak az életére óriási horderejű jelentősége és értéke legyen. A szeretetből fakadó tettek, a szív bőségéből születő tevékenységek a lélek belsejében, a szemlélődésben születnek, és a cselekvésekben, a külső megnyilvánulásainkban válnak valósággá, így tesznek minket a teremtő Isten munkatársaivá. Ahogy az evangéliumban is olvastuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál….” (Jn14,12) Ilyen gondolatokkal fogtunk hozzá a varráshoz, a szebbnél szebb dolgok megalkotásához.

Jó néhány hasznos darabot varrtunk: különböző típusú necceket, táskákat, kötényeket, abroszokat és neszesszereket, sok színes ötlettel és praktikus tanáccsal gazdagodtunk. Nem kevés „elhagyatott”, régi, maradék, esetleg eldobásra szánt anyagot sikerült megmenteni és újjávarázsolni a három nap alatt.

A déli ebédszünetekben Erika nővér hívott meditációs táncra minket, amiben lélekemelő és feltöltő, vitalizáló és hálát ébresztő forrásra bukkantunk. Nemcsak a lelkünk, de a testünk is bővelkedett a gasztronómiai alkotások különleges és ínycsiklandozó kínálatában, amelyeket Opra Hajni szakácsnő jóvoltából fogyaszthattunk. Végül hálát adva Istennek a lehetőségért és az élményért, amiben az eltelt napok alatt részünk lehetett, az alkotásainkkal felpakolva, lelkesen vettünk búcsút egymástól, szívünkben már az újabb találkozás reményében.