A fiatalokért és sérültekért dobban a szívünk

0
675
Fotók: Szent Gellért Alapítvány

A szociális szféra nem az a terület, ahol bármikor is elfogy a tennivaló – vallják a Szent Gellért Alapítvány munkatársai. Általában egy-egy rendezvényük vagy jótékonysági akciójuk kapcsán szoktunk hírt adni róluk, most azonban egy év eleji összegzés, előretekintés erejéig kerestük meg az alapítvány munkatársát, György Idát, hogy meséljen terveikről, programjaikról, tevékenységeikről.

A Szent Gellért Alapítvány háza táján 2022 januárjában is akad munka bőven. Előkerül a naptár, aztán teleírjuk. A fiatalokért és sérültekért dobban a szívünk. Programjainkat az alapvető céljainkhoz igazítva: fiatalokért és sérültekért igyekszünk szervezni, testre szabni. Korábban is, most még inkább az a stratégiánk: megmaradni a korábban kitűzütt célok mentén, kidolgozni az egyes programokat, amik a célok megvalósulását szolgálják, szervezni… alakítani, helyzethez, körülményekhez, érvényben levő szabályokhoz szabni… csak akkor állítani le vagy napolni el, ha kell, amikor a küszöbön vagyunk.

Hálásak vagyunk, mert az utóbbi egy-két évben lényegesen kevesebb programot kellett lemondanunk, mint amennyit megtartottunk. Nem álltunk le, nem mondtuk azt, hogy nem érdemes… Tettük a dolgunkat, nem figyelve minden egyes rezzenésre, ami elkedvetleníthetne. Sok lábon állunk, színes tevékenységünk van. A fogyatékkal élőkkel való foglalkozásaink: a szerdai közösségépítés, öt felnőtt sérült integrációja az alapítvány munkájába, egyházi ünnepekhez kapcsolódó találkozóink, nyári táboraink – ha szűkebben vagy szerényebben is, de zajlottak.

A középiskolás fiatalokkal való munkában hangsúlyosabbak a nehézségek. A távolságtartás, az online tanítás rányomta bélyegét az ifjúsági programjainkra. Az amúgy is sokfelé szakadó, sokféle elvárásnak megfelelni akaró fiataloknak nehéz kiválasztani azt a fórumot, ahol igazi, keresztény értékeket kaphatnak. Megcsappant az ifialkalmainkon való részvételi kedv. Komoly aggodalmakkal, de mégis reménykedve indítjuk 2022 februárjában a szabadtéri passiónkat, mely jövőre tizenöt éves lenne… Tavaly is „vért izzadva állt össze a csapat”, de végül nagyon szép passiós évadunk volt.

A szociális szféra nem az a terület, ahol bármikor is elfogy a tennivaló. Bármerre nézünk, látunk olyan embereket, akiket szolgálhatunk. Gyermekprogramjaink, a húsvéti rajzverseny, a gyermeknap, a nyári táborok szervezés alatt vannak. A fiatalok talán a leginkább érintettek egyébként is, de Covid-időszakban hangsúlyosabban. Nem hagyhatjuk őket az eszközeik mögé bújva. Hisszük, hogy igényük van fejlődni, közösségben lenni. A nagycsaládosok, rászoruló egyedülállók, idősek azok, akik felé továbbra is szolgálunk, tehetségünk szerint segítünk.

„Egy cseppnyi őszinte szeretet nagyobb tengernyi tudománynál”, valljuk most is. Munkaközösségünk többféle értelemben dinamikus. 2021-ben három kolléganőnk gyermeknek adott életet, és újabb kollégákkal bővült a csapat. Továbbra is kis létszámú (tizenegy fős), családias a Szent Gellért Alapítvány munkaközössége.

Istenben való bizakodással dolgozunk már januárban is, a hó elején Kápolnásfaluban jegyeskurzusunk volt, a Házasság Hete szervezőcsapat már „gyúr” a februári Házasság Hete alkalomra, szintén februárban készítjük elő a passiót, és farsangolunk a sérültjeinkkel. Nagyböjtben rajzpályázatot hirdetünk az iskolás gyermekeknek. Passiózunk. Májusban a nyári táboraink szervezése folyik, amelyek júniustól szeptemberig kitöltik napjainkat (kisiskolásoknak Tükörkép ½ és románnyelv- és bibliatábor, sérülteknek Őrangyaltábor, sérült kisgyermekeknek és családjaiknak KiSérŐ tábor, családos táborok). Szeptember 24-én a Szent Gellért-búcsúünnepünk. Ez az ünnep számunkra a hálaadásé és egyfajta lezárás. Így nézünk januárban 2022 kihívásai elé. Kérünk a jó Istentől jókedvet, testi-lelki erőt a munkatársainknak. Bízunk abban, hogy önkénteseink segítségével és Isten áldásával végezhetjük szolgálatunkat.

György Ida

Az írás megjelent a Vasárnap 2022/5-ös számában A szolgáló szeretet elkötelezettjei; Év elején az elesettek és rászorulók földi őrangyalainál című összeállítás részeként.