A magyar kultúra napja Déván

0
825


„A magyarság szükség és érték az emberiség (…) számára” (Ady Endre)

A magyar kultúra napját ünnepltük január 22-én Déván a Páduai Szent Antal plébániatemplomban a Ferences Biciklitúra (FerBiT) és az Apró Kezek Műhelye szervezésében. A jeles nap alkalmat kínál arra, hogy emlékezzünk arra, hogy — a kézirat tanúsága szerint — Kölcsey Ferenc 1823-ban, január 22-én fejezte be a Himnuszt, nemzeti imánkká vált alkotását. Az ünnep alkalmat kínál arra is, hogy nagyobb figyelmet, tiszteletet szenteljünk évezredes hagyományainknak, nemzeti tudatunk erősítésének, és mentsük át a holnapok világába nemzeti múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

A magyar kultúra napjának eseménysorozatát az Apró Kezek Műhelye jóvoltából kézműves foglalkozással kezdtük, ahol Kölcsey Ferenc Himnuszáról beszélgettünk, népdalokkal ismerkedtünk, játszottunk, illetve a nap eseményéhez kapcsolódóan a kisebb gyerekekkel magyar motívumokkal díszített könyvjelzőket készítettünk és varrtunk. A nagyobb gyerekek a naphoz fűződő üdvözlőkártyát írtak, amelyeket az egyházközség tagjainak ajándékoztunk.

Szombat délután folytatódott az ünneplés a Páduai Szent Antal-templomban. Böjte Csaba ferences szerzetes elmélkedésében a kultúrát a szeretet mércéjeként határozta meg. Minél nagyobb az emberben a szeretet, annál nagyobb a kultúrája. Ahogyan a szeretet megtartásáért dolgozni kell, ugyanúgy a kultúráért is.

A szentmisét követően Bonaventura ofm, dévai plébános köszöntötte az egybegyűlteket. E jeles napon velünk ünnepelt Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja, dr. Simon Előd konzul, aki köszöntő beszédében Széchenyi István gondolatára, — „magyarnak lenni felemelő érzés, de nem kifizetődő” — a Máté evangéliumából vett tanítással válaszolt: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek…” (Mt 5,13). A konzul a bibliai tanítás fényében hangsúlyozta: nem szabad hagyni, hogy megízetlenedjünk, nem szabad engedni, hogy elveszítsük célunkat, küldetésünket 2022-ben sem.

„Felemelő érzés számomra magyarnak lenni, s külön öröm, hogy a dévai római katolikus közösséggel ünnepelhetek, de csak egy esetben kifizetődő is, ha megtartjuk só jellegünket, ízünket, megtartjuk funkciónkat, hiszen mi vagyunk az erő, amit számos esetben a történelmünkben is tapasztaltunk. Együtt ünnepel ez a közösség, ez is bizonyítéka annak, hogy együtt akar lenni a nemzettel. “ — hangsúlyozta köszöntőbeszédében dr. Simon Előd.

Ezt követően Zsoltár, apokrif. Isten tenyerén – egymással és a történelemmel című nagyszerű verses-zenés előadás következett Laczkó Vass Róbert kolozsvári színművész és Szép András zongorista, zeneszerző jóvoltából. Az előadás során a magyar irodalom ismert vagy kevésbé ismert versei, történetei — Kányádi Sándor, Radnóti Miklós, Orbán Ottó, Acsai Roland, Markó Béla művei — hangzottak el. Jó érzés volt újra megtapasztalni, hogy bármely korban is keletkezett a vers, lehet, hogy az adott törtélemi kor, pillanat nem is volt annyira kedvező a magyar népnek, de a versszövegekből kiérezhető, hogy a kultúra mellett mindig is ott van az isteni gondviselés, s ez reménységgel tölt el bennünket. A kultúrát művelni kell, lehet, nem mindig a legkönnyebb, de megéri fáradozni érte.

Az előadás végén Bonaventura testvér, dévai plébános mindenkinek megköszönte a részvételt. Az ünnepséget Kiss Dóra hittanos a Kiss Kata zenekar Magyar vagyok című dalának és a magyar himnusznak az elénekésével, Böjte Csaba áldásával, méltó módon zártuk.

Kun-Gazda Kinga Viola

MEGOSZTÁS