Ha virágzik a pálos rend, akkor virágzik a magyar nép is!

0
2213

Remete Szent Pálra, a magyar alapítású szerzetesrend névadójára emlékeztek a fehér barátok és vendégeik január 15-én és 16-án Hargitafürdőn. Ez alkalomból ünnepelték a pálosok Székelyföldre való visszatelepedésük és kolostorszentelésük nyolcadik évfordulóját is.

A Szent István kápolnában tartott szombat esti szentmise a gyermekek megáldásával kezdődött. Ez a pálos hagyomány a Remete Szent Pál ereklyéjét őrző budaszentlőrinci pálos kolostorban történt csodás gyermekgyógyulások emlékét őrzi.

A remete-szentek Isten barátai. Remete Szent Pál thébai származású gazdag családban született. Szüleit korán elveszítette. Sógora azzal fenyegette, hogy keresztény hite miatt feljelenti, ha nem adja át neki a család vagyonát. A keresztényüldözés idején a hitéhez ragaszkodó Pál ezért inkább a sivatagi hegyek magányát választotta. „60 évig élt a világtól félrevonulva, belemenekült az életszentségbe, egyedül volt Istennel. A mai rohanó világban nagyon fontos, hogy az ember meg tudjon állni, és ne a stressz korlátai között rohanjon. Kissé meditáljon, elmélkedjen az élet értelméről. Minden meditációnak a végén találkozni kell Jézus Krisztussal. A pálos rend meditáló rend, elmélkedő, monachus rend. Ide, a Hargita csendjébe az emberek sokszor eljönnek, mint ahogy annak idején a remeték is a sivatagba, a csendbe vágytak”, mondta Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes plébános, pálos konfráter, a szombat esti szentmise főcelebránsa.

Az életszentségre törekvés és Isten iránti elkötelezettség Boldog Özséb mai követőit is jellemzi. Az ünnep keretében a hargitafürdői pálos kolostor lakói, Bátor Botond atya és Szűcs Imre testvér is megújította rendi fogadalmát.

Arról, hogy milyen adományt, szolgálatot adott a Szentlélek Úristen a világtól visszavonultan élő és életüket Istennek szentelő remeterendeknek, a vasárnapi szentmise főcelebránsa, Tamás József nyugalmazott püspök, pálos konfráter beszélt. Elmondta: ezek az adományok a pálos rend szabályzatában is megtalálhatók. A remete élet a korai kereszténység idején új színt hozott a lelkiségben. Első megélője, Remete Szent Pál volt, aki III. század második felében és a 4. század első felében élt, amikor a Római Birodalom területén újra keresztényüldözések voltak. Remete Szent Pál lemondott mindenről, átadta örökségét az őt zsaroló sógorának és a hegyek közé vonulva hosszú életében Istennel való kapcsolatát ápolta. Hozzá hasonlóan tette ezt a kanonokká választott esztergomi Özséb is, amikor találkozott a Pilisben élő remetékkel. Olyan hatással volt rá a remeték élete, hogy vagyonát szétosztotta és a Pilisi hegyekbe vonulva ő is remeteként élte életét. Később közösségbe hívta a Pilisben élő remetéket, szerzetesrendet alapított, de megtartotta a remeteéletet, mint a pálos szerzetesrend egyik adományát, kincsét. Minden embernek szüksége lenne időközönként elvonulni a csendbe, magányba, a világ ügyeiből kivetkőzve Istennel tölteni időt, ezzel biztatást nyerni a mindennapi munkához, küzdelmekhez. Hangsúlyozta a püspök, és hozzátette: a másik adomány a vezeklés, a közbenjárás. Ez volt Boldog Özséb indoka is, amiért a remeteéletet választotta. Úgy érezte, hogy népéért ezzel tud a legtöbbet tenni: elvonulva a világtól böjtölt, imádkozott, engesztelt és a tatárdúlások idején közbenjárt sokat szenvedő népéért. Ez azóta is a pálosok karizmája, amely által közbenjárnak Istennél népünkért. Pázmány Péter jegyezte meg: „ha virágzik a pálos rend, akkor virágzik a magyar nép is!” „Milyen nagy szüksége van magyar népünknek erre ma is, hiszen ez az esztendő meglepetéseket hozhat számunkra. Döntés elé kerül a népünk, választania kell: a kitaposott úton járni, amelyre Szent István állította népünket és szentjeink is irányt mutatnak, vagy rátér az új pogányságra, amelyet a liberális világ állít és olyan természetellenes dolgokat próbál rákényszeríteni az emberekre, amely a pusztulásba fogja vinni őket. Lehetőségünk van beleszólni a hogyan tovább kérdésnél, és sokat kell engesztelni, vezekelni, a Jó Istent kérni, hogy az igazság győzedelmeskedjen és népünk azon az úton haladjon tovább, amelyre nagyjaink állították,” hangsúlyozta a püspök. Harmadik adományként a Boldogságos Szűzanya sajátos tiszteletét emelte ki, hiszen aznap volt a Remeték Királynőjének ünnepe is. A püspök szerint a Szűzanya tiszteletére három fontos indok is van: Ő a csendben imádkozó, elmélkedő embereknek igazi példaképe. Ugyanakkor önátadást is mutatott, elfogadva Isten akaratát, átadta magát Istennek. Ezt az Isten szolgálatára való önátadást a pálosok fogadalomtétele is tartalmazza. Harmadik indok a közbenjárás, amely szintén a pálosok egyik karizmája. Ebben is példakép a Szűzanya, hiszen Jézus első csodája édesanyja kérésére történt. „A szerzetesek közbenjárásával sok csodát tett a történelemben és reméljük, hogy most is tesz majd az Úr Jézus értünk, akik fohászkodunk, könyörgünk hozzá. Mi is a mai napon ezzel a pálos lelkiséggel szeretnénk töltekezni, hogy szeretjük Istent, embertestvéreinket. Lelkünk üdvössége érdekében mi is sok szép dolgot tudjunk megtenni, tudjuk magunkat is Isten és embertásaink szolgálatába állítani”, zárta ünnepi prédikációját Tamás József püspök.

A pálosok két évszázad után 2013-ben jöhettek vissza Erdélybe. 2014 januárjában szentelték fel a hargitafürdői kolostorukat. Arra a kérdésünkre, hogy milyen a hargitai pálos élet, Bátor Botond pálos szerzetes elmondta: „Hargitafürdő alapjában véve a pálos lelkiséghez elég közelálló hely, merthogy csendben is tudunk lenni, ugyanakkor a lelkipásztori szolgálatot is bőségesen el tudjuk végezni, hiszen sokan jönnek ide, illetve mi is elmegyünk, bekapcsolódunk a térség életébe. A hegy nyújtotta „magasság” is sokat jelent, valahogy tényleg úgy érzi az ember, hogy közel van a jó Istenhez.”

Szűcs Imre testvér is otthon érzi magát a Hargitán. „Nagyon jó érzés, s nagyon jó a kapcsolatunk a hívekkel, valamint egy nagyon csöndes hely, úgyhogy alkalmas pont a remete életre. Nagyon megszerettem. Felvidékről jöttem, Balassagyarmaton születtem, egy palóc kis faluban laktam, ehhez hasonló falusi környezetben nőttem fel. Ez is egy picike kis falu, úgyhogy számomra ez nem volt újdonság,” válaszolta kérdésünkre.

A Csíkszeredához tartozó Hargitafürdőnek 200 állandó lakosa van. Turistavonzó településrész, és a helyiek, illetve turisták mellett a környékről is sokan jönnek, hogy részt vehessenek a pálosok ünnepein.

Kép és szöveg: Csúcs Mária

MEGOSZTÁS