Nálunk, magyaroknál szép szokás, hogy a családokban megünneplik a születés és névnapokat. Egy templom esetében a felszentelés, valamint a névadója ünnepét üli meg a közösség.
Csíkcsomortán így ünnepelt október 10-én kettős ünnepet: temploma felszentelésének harmincadik évfordulóját és névadója, Magyarok Nagyasszonya ünnepét.
Ez a kettős ünnep kibővült másik két eseménnyel, ami az életben egyedülálló ünneppel ér fel: első alkalommal látogatott el hozzánk főegyházmegyénk segédpüspöke, dr. Kerekes László, aki szabadéves kispapunkat, Kádár János Győzőt akolitussá avatta.
Ma másképp szólt a déli harangszó, lágyabb, bensőségesebb hangon. A reggeli hóharmat is engedett szorításából, mire menni kellett az ünnepi szentmisére. Az emberek ünneplőbe öltöztek, távolról is meg lehetett ismerni, hogy a templomba igyekeznek. Az arcokon mosoly ült, derűsen köszöntötték egymást, a szívekben béke honolt és valami megmagyarázhatatlan szent várakozás.
A templomot is ünneplőbe öltöztették a szorgos kezek, imádkozó asszonyok hangolták további imára, áhítatra a híveket, helybelieket és vendégeket.
A zsúfolásig telt templomba méltóságteljesen vonult be a népes asszisztencia, a virágkoszorúval feldíszített kereszt után. A sort a segédpüspök zárta. Kisütött a Nap, az ünnepet még ragyogóbbá tette. Így kezdődött a szentmise, kereszténységünk csúcsa és forrása. Meghatottság uralkodott a szívekben, érezni lehetett, hogy összeér az ég a földdel, a mennyország is velünk ünnepel. Hálától és örömtől ragyogtak az éneklő arcok, Csíksomlyó karnagyai vezetésével az Árvácska és helybeli gyermek és ifjú művészek hangoltak mennyei boldogságra. A ministránsok, akik most is benépesítették a szentélyt jelenlétükkel hirdették az örömhírt, mint az Úr Jézus kedvencei. Közülük került ki az első két felolvasó, akik elbűvölő komolysággal szolgáltak.
A püspöki szentmise külön kegyelem volt, hiszen ritkán adódik rá alkalom, ráadásul az akolitus avatás, ami szintén nem a vidéki templomok sajátja. Áradt a kegyelem minden pillanatban.
A püspök atya szelíd hangja megérintette az emberek szívét, aki az egység és közösségi élet fontosságát hangsúlyozta a családokban és az egyházban egyaránt.
A szentmise végén Bakó M. Hajnalka felolvasta visszatekintő gondolatait a templomszentelés 30 éves jubileumára, majd Ferencz Réka, falunk versművésze Juhász Gyula A fekete Mária című versével zárta a szívet-lelket megerősítő, megörvendeztető és megszentelő ünnepet.
Dr. Bakó Mária Hajnalka, a Világi Kamilliánus Családok Nemzetközi Bizottságának titkára
Fotó: Ferencz Endre és Antal Zsolt
