Jó bulinak tűnt, hivatás lett belőle

0
797
Fotó: Szatmárnémeti Máltai Szeretetszolgálat Facebook-oldala. Bármilyen nehéz, új és ismeretlen kihívás elé nézünk tudom azt, hogy együtt mindet meg lehet oldani.

A Romániai Máltai Szeretetszolgálat ma, május 11-én ünnepli alakulásának 30. évfordulóját. Hegedüs Gergő a Romániai Máltai Szeretetszolgálat országos ifjúsági vezetője, aki önkéntesként kezdte majd munkatársként folytatta máltás pályafutását. Őt kérdeztük arról, mi vonzotta a Máltához, milyen feladatokat rejt a mostani tisztsége, hogyan tudja öszzeegyeztetni a gyakran éjszakába nyúló munkát a családjával, s mi az, ami ma is motiválja. Írásában bepillantást nyerhetünk abba, milyen is a máltás lelkület.

Hány éve dolgozol a Máltai Szeretetszolgálatnál, és hogyan kerültél kapcsolatba a szervezettel?

Kimondani is sok, de 15 éve csatlakoztam a Máltai Szeretetszolgálathoz iskolás diákként. Akkor csak jó bulinak tűnt, gondolni sem mertem volna, hogy valaha ez lesz belőle. Azt elmondhatom, hogy már gyerekkoromban is érdekeltek az emberek problémái, szívesen segítettem az osztálytársaimnak és nyitott voltam az új dolgokra és mindent lehetőségként éltem meg.
Elég különleges a csatlakozásom története is. Aznap este, a barátaimmal elmentem egy szórakozóhelyre, és ott ismertem meg egy korombeli srácot, akit korábban soha nem láttam. Beszélgetni kezdtünk, és ő mesélt nekem a Máltáról. Bár voltak kétségeim, megígértem, másnap részt veszek egy önkéntes foglalkozáson: egy vasárnapi délutáni programban foglalkoztunk hátrányos helyzetű gyerekekkel. Már aznap eldöntöttem, hogy én ennek részese szeretnék lenni, és a döntésem alapján egyre több önkéntes tevékenységre jártam. A szervezet olyan nagy hatást gyakorolt az életemre, hogy később a szociális munkát választottam, és most már az egész életem e körül forog.

Mióta vagy a Romániai Máltai Ifjúság vezetője? Milyen felelősséget jelent ez a tisztség, illetve milyen lehetőségeket rejt?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy 2016-ban a Romániai Máltai Szeretetszolgálat országos ifjúsági vezetőjévé választottak, így nemcsak helyi, hanem országos szinten is foglalkozhatok a szervezet fiatal önkénteseinek problémáival. Nagy felelősség, ezt mondanom sem kell. Nagyon fontos szerintem, hogy következetes és hiteles tudjak maradni minden esetben. Természetesen vannak közös pontok, közös célok, bár általában minden városban azonos mintára épülnek az önkéntes csoportok, de ennek ellenére vannak sajátos problémák, fiókszervezet-specifikus nehézségek, amelyeket meg kell oldanunk. A jó dolog, hogy ezek a feladatok nem csak rám várnak, segítenek a társaim is ebben. Mivel az ország különböző pontjain tevékenykedik a Máltai Ifjúság, az utazás mindig nehézséget okoz, de már vannak az ilyen esetekre is jól bevált módszereink.
Óriási kihívás ilyen sok fiatal hangját képviselni, ugyanis az országos ifjúsági vezető a szervezet statútuma szerint automatikusan az igazgató tanács tagja is, ott döntenek a szervezetet érintő minden fontos kérdésről, éves programokról, költségvetésekről. Az elején szokatlan volt ennek részese lenni, de mostanra teljesen tudok azonosulni ezzel a feladattal.

A szeretetszolgálat munkatársai sokszor éjszaka is dolgoznak, hogyan egyeztethető össze a családdal?

Rengeteg dolgot köszönhetek a Máltának. A társamat is máltás programok révén ismertem meg, aki most már a feleségem és a csodálatos kisfiunk édesanyja. A családom tudja, hogy miért fontosak ezek a programok, és sokszor életmentő lehet az éjszakai jelenlétünk. Sem én, sem a feleségem nem munkaként éljük meg ezt az egészet, hanem hivatásként. Éppen ezért az sem meglepő, hogy a kisfiunk a Málta-házban van délutánonként – ami számomra nagyon jó érzés.

Mi lelkesít legjobban a munkádban? Mi motivál, ad erőt a mindennapokban?

A legfőbb motivációm az, hogy minden emberen lehet segíteni, és még a legrosszabb és legnehezebb helyzetekből is van kiút. Sokszor rengeteg bukkanóval, gödörrel és kisebb kitérőkkel, de megoldás létezik. Ami jó, hogy nem vagyok egyedül ezen az úton, egy nagyszerű csapatban/csapattal dolgozhatok, és bátran kijelenthetem, hogy a kollégáim nemcsak a munkatársaim, hanem a barátaim is, és nagyon sokszor szabad időnkben is együtt vagyunk.

Milyen esetek azok, amikor lelkileg nehéz, s hogyan lehet ezeket kezelni, elengedni a nap, a szolgálat végén?

Tizenöt év tapasztalattal a hátam mögött is még mindig megérint, amikor elhanyagolt magányos időseket látok szenvedni, gyerekeket éhezni, utcán koldulni, de talán az még inkább tettre int, amikor ártatlan gyerek bántalmazásának vagyok tanúja, akár közvetett vagy közvetlen módon. Úgy gondolom, hogy rengeteg hátrányos helyzetű gyerek van, akik elszenvedői a szüleik tévedéseinek. Akik már úgy jönnek a világra, hogy a sorsuk előre meg van pecsételve. Meggyőződésem, hogy nekünk pontosan ez a feladatunk: irányt mutatni, jó példával szolgálni a fiataloknak, és abban segíteni, hogy mindenki saját maga vehesse kezébe a sorsát.

Az én hivatásom nem olyan, hogy a munkaprogramom végén kikapcsolom a számítógépet, bezárom az ajtót, és a következő munkanapig nem foglalkozom a teendőimmel. Az idők során szerencsére megtanultam kezelni a saját nehézségeimet, és nagyon sokat segít az, hogy van kivel megbeszélni a problémákat. 
A kedvezményezetteinkkel való munkámban, valamint a munkatársaimmal való viszonyomban nagyon fontos az intenzív jelenlét. Nem minden problémára van azonnal megoldás, nem minden esetre vannak bevált módszereink, ilyenkor csak azzal tudunk segíteni, hogy ott vagyunk: elmondhatják nehézségeiket, meghallgatjuk őket, és közösen találjuk ki a megoldást. Ugyanígy működik a munkatársaimmal is, csak ott már kölcsönösen: bármilyen nehéz, új és ismeretlen kihívás elé nézünk, tudom azt, hogy együtt mindent meg lehet oldani, és sokszor csak egy másféle meglátás, félszavakban kimondott ötletre van szükség a problémák megoldásához.

Az írás rövidített változata megjelent a Vasárnap május 9-ei számának fókusz összeállításában Szeretetből szolgál ott, ahol kell; Harmincéves a Romániai Máltai Szeretetszolgálat címmel.