Tini oázis-tábor Marosfőn

0
674
Fotók: Tóth Szilárd (XII. osztály), Konrád Balázs (IX. osztály)

A Katolikus Magyar Bibliatársulat négynapos tinitábort szervezett Marosfőn 28 résztvevőnek, akik a Gyimesekből, Csíkszentdomokosról, Gyergyóditróból, Marosvásárhelyről és környékéről érkeztek. A május 1-je alkalmából szervezett tábor résztvevőinek színességét az is biztosította, hogy nemcsak tinik, hanem egy-két kisiskolás és óvodás is részt vett, akiknek külön foglalkozást szerveztek. Az eseményekről Károly Kincső IX. osztályos diák számol be.

A tábor helyszínére érkezve mindenki megkapta a szállását, együtt készítettük elő a vacsorát, majd játékok segítségével mindenki bemutatkozott, amit érdekes beszélgetés követett. Az idő gyorsan telt és hamar eljött az este. Lefekvés előtt imába foglalva mindenki hálát adott Istennek, hogy vigyázott ránk a szálláshoz vezető úton.

A második nap a témáját egy kirándulással vezettük be. Szimbólumokat kellett keresni, amelyek a szerető Istenre emlékeztetnek. Sok szép, általunk megfogalmazott hasonlat segítségével beszámoltunk a talált dolgokról. Egy diák egy követ talált, ami Isten rendíthetetlenségét jelképezte számára, egy hat éves kislány egy rügyet fedezett fel, ami számára az Istenben való életet jelentette. Délután elolvastuk A tékozló fiú történetét (Lk 15,11–32) és két csoportba osztva újrajátszottuk a jelenetet, kielemeztük. Mindenki elmondta, a történetből melyik szereplővel tud azonosulni, majd bibliodráma segítségével beleélhettük magunkat különböző szerepekbe. A két csoport következtetése az volt, hogy mennyire megbocsátó és szeretetteljes Isten, és azon gondolkodtunk, hogy mi ezt a szeretetet hogyan tudjuk megélni, bevinni az emberi kapcsolatainkba. Ezután mindenki sorshúzással egy táborlakó nevét kapta meg, akinek az őrangyala lett, azaz titkosan vigyáznia, figyelnie kellett arra a személyre és törekednie, hogy az minél jobban érezze magát a tábor időtartama alatt. Az estét csapatépítő játékokkal töltöttük, amelyek segítségével vidám hangulat alakult ki. A napot a következő mottóval zártuk: Rajtad áll a döntés, hogy fényre nyisd a szíved!

Harmadik nap a szeretet útja állt a témánk középpontjában. Egy játékkal kezdtünk, aminek az volt a lényege, hogy kit „mivel lehetne megvenni”, avagy: ki miért adná az életét? Volt, aki egy szép lakásért, új kocsiért, más egy szerető családért, családja egészségéért, egy igaz barátért vagy tiszta lelkiismeretért adta volna oda a pénzét. Ezután a szeretethimnuszt (1Kor 12,30–13,13) olvastuk fel, és külön csoportokban próbáltuk felfedezni saját magunk és társaink erősségeit, hiányosságait. A szeretetet mint döntést, a szerelmet mint érzést próbáltuk jellemezni és jobban megérteni. Ezután a szexualitásról beszélgettünk, a házasság előtti szexuális élet veszélyeiről és hosszú-, illetve rövidtávú következményeiről. Ide sorolhatnánk az abortuszt, a korai gyermekvállalást és akár a béranyaságot, vagy a gyermek elhagyását. A csoportbeszélgetés után egy megrendítő élettapasztalatot hallhattunk, ami a korai gyermekvállalás és az egyszülős családok nehézségeire hívta fel a figyelmet. Ezzel kapcsolatban kérdéseket lehetett megfogalmazni. A résztvevők második témájának mottója: Éltess, szeress, hogy szeretve légy!

Délután egy kirándulásra mentünk, ahol az erdő szélén a csoportok felkészültek a színes estre. Végül egy humoros színdarabot, a tékozló fiú történetének mai változatát, majd egy táborról szóló verset mutattak be a táborozók. A jó hangulat csak fokozódott az esti tábortűz meggyújtása után, hisz zene és tánc következett. A tábortűznél új nevet adtunk táborunknak: A Grund, ami alapot jelent, hisz nekünk az Istennel és egymással való kapcsolat az alap.
Utolsó nap beszámolót tartottunk arról, kinek milyen volt a tábor. Ezt követően a templomban tartott szentmisén adtunk hálát mindenért. A mise végeztével csomagoltunk, megköszöntük szakácsnőnknek, hogy finomabbnál finomabb ételeket készített a táborozók számára.
Hálásak vagyunk Istennek, és külön köszönet a szervezőknek, hogy ilyen sok szép élménnyel gazdagodva térhettünk haza. Várjuk a nyarat, hogy újra találkozzunk!

Károly Kincső