Az imádság a hit lélegzetvétele

Ferenc pápa szerdai katekézise

0
298
Az imádság nélkülözhetetlen az egyház számára. Fotó: Vatican Media/Vatican News

Az egyház az imádság nagy iskolája. Közülünk sokan az első imádságokat szüleink vagy nagyszüleink térdén ülve betűzgettük – ezzel a gondolattal vezette be Ferenc pápa szerdai katekézisét, amelynek során az imádságról szóló sorozata 29. témájaként az egyház imádságra nevelő küldetéséről elmélkedett az Apostoli Palota könyvtárszobájában megtartott kihallgatása során.

Talán még őrizzük szüleink emlékét, akik imádkozni tanítottak minket elalvás előtt. Gyakorta ebben az elmélyült légkörben hallgatták meg a szülők gyermekeik bizalmas vallomásait és adtak választ nekik az evangéliumokból merített tanácsokkal – folytatta a pápa a megkezdett gondolatot. Aztán a növekedés során újabb találkozások adódtak más tanúságtevőkkel és az ima mestereivel, akikre szintén hasznos dolog emlékezni. Utalt a pápa a katekézisre: „A gyermekek, a fiatalok és a felnőttek katekézise arra irányul, hogy Isten igéjét a személyes imádságban átelmélkedjék, a liturgikus imádságban megjelenítsék és bensőleg magukévá tegyék, hogy egy új életben gyümölcsöt hozzon” (KEK 2688). A gyermekkorban megtanult egyszerű ima egy gazdag örökség, amit mindig tovább kell mélyíteni.

Ám a hit világa nem lehet merev, mert növekszik, sokszor éppen válságokon keresztül. A hit lélegzetvétele az ima, ezért annyiban növekedünk a hitben, amennyiben megtanulunk imádkozni. Később az élet bizonyos fordulópontjain észrevesszük, hogy hit nélkül nem tudtuk volna megcsinálni, mert az imádság a mi erőnk. A mi személyes imánk, amit a környezetünk imája kísér és támogat. Az egyházban ezért is születnek ismételten imacsoportok. Vannak keresztények, akik legfontosabb napi tevékenységüknek az imádságot tekintik. És az egyházban vannak monostorok, rendházak, ahol Istennek szentelt személyek élnek és amelyek mély lelkiséget sugároznak. Ezek kis oázisok, ahol a tagok a közös imádságban osztozva építik a testvéri közösséget napról napra, nemcsak az egyház testének, hanem a társadalom számára is. Gondoljunk például arra a szerepre, amelyet a szerzetesség játszott az európai civilizáció születésében és növekedésében, miként más kultúrákban is! Az imádkozás és a közösségben végzett munka viszi előre a világot. Ez egy motor! – szögezte le a pápa. Az egyházban minden imádságból születik és imádságban növekedik.

Imádság nélkül nincs valódi változás  

Amikor a gonosz le akarja győzni az egyházat, elsőként az imádság forrásait akarja elsorvasztani, megakadályozva őket az imádságukban. Például bizonyos csoportok az egyház megreformálásában az egyház és mindenféle szervezet életében bekövetkezett változásokra helyezik a hangsúlyt, amiről aztán a média mindenkit tájékoztat. Minthogy az imádság nem látható, éppen ezért erős döntésekkel kell a változtatást elérni. Vannak tehát érdekes ötletek, van hozzá a média is. De hol marad az ima? – kérdezte a pápa. Mert az ima nyitja meg a kaput a sugalmazó Szentlélekhez. Az imádság nélküli egyházi változások nem az egyház változásai, csak egy csoportnak a szándékai a változtatásokra. Az ellenség megpróbálja elapasztani a forrásait, megakadályozva az imádkozást, ám az egyház egy idő után észreveszi, hogy csak egy üres burok már, vonórúdja megroppant és nincs többé már heve és forrása szeretetének. A szent férfiak és nők élete egyáltalán nem könnyebb a többiekénél, sőt, még több nehézséggel szembesülnek, gyakorta akadályozzák őket. Ám erejük az ima, az anyaegyház kimeríthetetlen kutjából merítenek, imával táplálják a hitük lángját, mint egy olajmécsest. Így haladnak előre a hitben és a reménységben. A szentek keveset érnek a világ szemében, de valójában ők tartják fenn azt, nem a pénz és a média segítségével, hanem az ima fegyverével.

Lukács evangéliumában Jézus drámai, örökké elgondolkodtató kérdést vet fel: „Amikor az Emberfia eljön, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Vagy csak szervezeteket talál, a hit vállalkozói csoportjait, amelyek megannyi jótékonykodást művelnek? Ez a kérdés az állhatatos imáról szóló példabeszéd után áll, ezzel a következtetéssel: a hit lámpása mindaddig égve marad a földön, amíg lesz olaja az imádságnak. Ferenc pápa azt ajánlotta, hogy mindenki vonja kérdőre magát saját imádsága felől: Szívből imádkozom-e, vagy csak papagáj módjára? Az egyház alapvető feladata: imádkozni és imádkozni tanítani. Nemzedékről nemzedékre átadni a hit lámpását az imádság olajával. A lámpás fénye nélkül nem látjuk az evangelizálás útját és nem látjuk a testvérek arcát. Hit nélkül pedig minden összeomlik: hit és ima, együtt, nincs más út. Éppen ezért az egyház a közösség, a hit és az imádság iskolája – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News