Erdélyi ferencesek emlékezete – január

1
1267
P. Keresztes Albin a ferences „nagycsalád” körében (fotók: az Erdélyi Ferences Rendtartomány archívuma)

Januárban az Erdélyi Ferences Rendtartomány 165 elhunyt rendtagjáról emlékezett és emlékezik meg a déli imaóra keretében. Közülük néhány ismertebb arcot mutatunk be összeállításunkban. Bizonyára lesz olyan név, amelynek láttán a kedves olvasókban felsejlik a múltból az említett ferences valamely felejthetetlen gesztusa, kedves szava, megnyilvánulása.

Január 1: Takács Albert, P. Gábor (1897–1974): jubiláns pap, rendtartományi tanácsos, zenetanár, provinciai komisszárius, 1921–1933 között a somlyói filozófiai főiskola tanára és a növendékek magisztere, a ház elöljárója. Ezenkívül volt házfőnök Székelyudvarhelyen, Désen és Kolozsváron is, majd mint rendi tanácsos a leégett esztelneki rendház visszaállítására kapott megbízatást. A háborús zavargások közepette kénytelen elhagyni a rendtartományt, Ausztriában hosszú évekig a menekültek táborában tevékenykedett lelkigondozóként. 1948-ban kijutott az Amerikai Egyesült Államokba, ahol Biró Benedeknek, a Katolikus magyarok Vasárnapja hetilap főszerkesztőjeként a lap kiadásában segített.

Az amerikai komisszáriátusban hunyt el, életének 77. évében, 1974-ben.
Az erdélyi hagyatékában fényképei és rávonatkozó életrajzi adatok maradtak fenn.

Január 2: Sándor Dénes, P. Szerafin (1892–1973): jubiláns pap, okleveles tanító, gyakran volt elöljáró, sokat tanított az iskolákban, jóságos és szerény szerzetesként jegyzik a rendi visszaemlékezések. Érelmeszesedésben és rákbetegségben halt meg életének 81., szerzetességének 52. évében Esztelneken, a koncentráció idején, 1973-ban.

Január 6: Darvas Lázár, P. Venánc (1894–1970): jubiláns pap, tanító, tüdőgyulladásban hunyt el Újtusnádon, nyugdíjasként, életének 76. évében, 1970-ben.
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Január 7: Both Soós József, P. Piusz (1925–1992), életének 67., papságának 43. évében, hosszas betegség után hunyt el Németországban, Dinkelsbühl helységben 1992-ben. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Január 8: Sándor Márton, P. Krizosztom (1899–1958): orgonista és kántor, katekéta, plébános és többször is volt elöljáró. Hosszantartó türelemmel viselt betegség után hunyt el életének 59., szerzetességének 40., papságának 34. évében, a provincia testvéri közösségeinek az összegyűjtése idején Marosvásárhelyen, ugyanott temették el 1958-ban.
Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

P. Sándor Krizosztom és P. Szőcs Izidor

Január 10: dr. Trefán András, P. Timóteus (1880–1946): Kézdiszentléleken született, az ismert Trefán Leonárd ferences atya testvére. P. Timóteus az egyházjog doktora, a hunyadi ferences teológia tanára, magiszter, rendtartományi tanácsos, a temesvári egyházmegye püspöki jogtanácsosa, népmisssziós. Hirtelen hunyt el a fogarasi konventben, életének 66., szerzetességének 46., papságának 41. évében 1946-ban.
Hagyatékában személyes iratai és fényképe találhatóak.

Január 12: Kafka Ferenc, P. Szergiusz (1894–1982): orgonista és hitoktató, az amerikai kusztódia tagja 1933-tól, amikor is az Erdélybe hazalátogató P. Biró Lőrinc magával vitte. Az Amerikába kivándoroltakat misszionálta a Jézus Szíve Rendtartományban. A kusztódia elöljárója is volt 1952–1955 között. Ugyanott halt meg 88 éves korában, 1982-ben.

Barabási Gergely, P. Fidél (1932–2004): egyházmegyés papként sok évig hűséggel szolgálta az Urat (1962–1994), mindvégig őrizve szívében a szerzetesi élet utáni vágyat. A rendtartomány közösségébe 1994-ben jelentkezett, majd 1999-ben tett örökfogadalmat Vajdahunyadon. Ezt követően Szászvároson, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Déva-telepen és végül Csíksomlyón szolgálta az Urat és embertársait. Életének 72., papságának 42., szerzetességének 10. évében hunyt el Csíksomlyón. A kegytemplom kriptájában helyezték örök nyugalomra 2004-ben.
Hagyatékában személyes iratai és nagyszámú fényképgyűjteménye található.

P. Papp Leonárd, P. Mészáros György, P. Barabási Fidél

Január 13: Fülöp Sándor, P. Gyula (1886–1939): többször is volt házfőnök és rendtartományi tanácsos. Hosszas betegég után tért vissza a lelke az Úrhoz Szászvároson, életének 53., szerzetességének 35., papságának 24. évében, 1939-ben.

Koblicska Mátyás, P. Cirjék (1898–1957): hosszas türelemmel viselt betegség után halt meg a dési közösségben, a provincia tagjainak összegyűjtése idején, életének 59., fogadalmainak 40., papságának 33. évében, ugyanott temették el 1957-ben.
Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Harnisch József, P. Placid (1914–2002): életét a hűség, a hívek iránti szeretet jellemezte. Szentelését követően Medgyesen volt hitoktató, 1945-ben Nagyszebenből német híveivel orosz fogságba hurcolták, ahol öt évet töltött, és bár mint katolikus pap hamarabb hazatérhetett volna, ennek ellenére szolidaritást vállalt a lágertársaival. 1955-től a temesvári egyházmegyében, Nagyiratoson, majd Daruváron, illetve Újaradon élt plébánosként.

Élete végén buzgón szolgálta a Máriaradnai zarándokokat. Életének 88., szerzetességének 70., papságának 62. évében halt meg Máriaradnán, 2002-ben.
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Január 14: Sándor József, P. Vitális (1884–1954): ex-miniszter provinciális, azelőtt lektor és magiszter, többször volt elöljáró, a magyarországi Szűz Máriáról nevezett Provincia komisszáriusa, nagyon fegyelmezett, példás szerzetesi életet élő ember, aki életének 70., szerzetességének 54., papságának 48., évében, többszöri agyvérzésben, a provincia tagjainak összegyűjtésének idején halt meg a dési konventben 1954-ben.
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Január 15: Farkas Gergely, P. Ciprián (1879–1955): jubiláns pap, több ízben elöljáró, hosszas betegség után fejezte be életét, életének 76., szerzetességének 60., papságának 54. évében, a dési konventben, 1955-ben.
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Január 16: Biró József, P. Benedek (1891–1952): pappászentelése után egyetemi tanulmányokat folytatott Kolozsváron és ugyanott keresett szónok is volt. Rövid medgyesi helyettesházfőnöki működése után Csíksomlyóra került, és mint a filozófia hallgatók tanára, később, mint házfőnök és tartományi tanácsos végzett fontos szolgálatot 1928-ig, amikor is bizonyos politikai nehézségek miatt el kellett hagynia szülőföldjét és kérte amerikai kivándorlását. Fairfieldben egy éven belül felépült a közösség neogótikus temploma, megszervezte az egyházközség női, férfi ifjúsági egyházi társulatait, valamint letelepítette az Isteni Szeretet Leányai magyar nővéreket egy ideiglenes zárdában.

A kusztódia elöljárójaként 1948−1951 és 1951−1952 között szolgálta a rábízottokat. Tevékeny életét mellhártyagyulladás betegség szakította meg, életének 61. évében hunyt el csendesen Bridgeportban, 1952-ben.

Január 17: Nagy József, fr. Simon (1884-1956): testvér, szakács és orgonista, életének 72., szerzetességének 55., a provincia tagjainak táborba gyűjtésekor halt meg a dési közösségben, 1956-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Január 19: Kassay Lajos, P. Kelemen (1877–1954): jubiláns pap, korábban novícius és klerikus magiszter, provinciai titkár és többször is elöljáró, hirtelen hunyt el életének 77., szerzetességének 58., papságának 54. évében, a provincia testvéri közösségének dési összezárásakor 1954-ben.


Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Január 21: Kenyó Kristóf (1888-1951): testvér, szabó, szőlőműves, érelmeszesedésben hunyt el, életének 63. évében Máriaradnán, 1951-ben.

Január 23: Keresztes Sándor, P. Albin (1914–1998): jubiláns pap, akinek papi és szerzetesi életét rendi testvéreinek s a hívek hűséges szolgálata jellemezte. Imádságos és példás életű volt, többször is házfőnök, a kommunizmus alatt börtönt szenvedett ferences. 1952-től 30 éven át az esztelneki gyűjtőtáborban élő testvérek házfőnöke, majd 1981−1982 között dévai lelkész, 1993-tól haláláig szászvárosi plébánosként élt, állandó imádságban, a szent tudományok elmélyítésében töltve a „nyugdíj időt”. Türelemmel viselt betegség után halt meg az Úrban, életének 84., szerzetességének 69., papságának 62. évében 1998-ban.
Hagyatékában személyes iratai mellett a radnai és esztelneki deportáció emlékei, élményei is fennmaradtak a kéziratai között, továbbá néhány fényképe is.

Január 24: Lokody Antal, P. Gergely (1878–1957): jubiláns pap, okleveles tanító, többször is plébános és elöljáró, művészien értett a festészethez.

Rákbetegségben hunyt el, életének 79., szerzetességének 61., papságának 57. évében, a provincia közösségének összegyűjtésének idején a dési közösségben, ugyanott temették el 1957-ben.
Hagyatékában személyes iratai, néhány rajza és fénykép található.

Január 26: Kugler Ferenc, P. Frigyes (1913–1984): példamutató szerzetes, aki sokat dolgozott a szászvárosi konvent és egyházi élet megújításán. Életének 71., szerzetességének 58., papságának 48. évében a nyugat-németországi Mallersdorfi ferences nővérek szanatóriumában hunyt el 1984-ben. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.

Január 27: Stelli József, P. Benedek (1929–2008): szolgált Désen, Bonczidán, Brassóban, Marosvásárhelyen és bő harminc éven át Vajdahunyadon. Szinte kivétel nélkül, ahol csak tehette, nagy szeretettel élinkítette fel és foglalkozott a Ferences Világi Rend tagjaival. Szerkesztett könyvet is, melyben a gyakorló vallásos emberek számára sok imát és hasznos tudnivalót összegyűjtött.

Hirtelen tragédiával, Vajdahunyadon halt meg, életének 79., pappá szentelésének 51. évében 2008-ban. A helyi katolikus temetőben helyezték nyugalomra. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Január 30: Dăian George, fr. Szabin (1919–2008): szolgálati helyei közé tartozott Kolozsvár, Mikháza, Kaplony, Máriaradna, Körösbánya, Esztelnek és Brassó, ahol naponta sokan keresték fel, hogy elmondják panaszaikat, gondjaikat és imáit kérjék. Szegényen és fegyelmezetten élt minden kolostorban, különböző szolgálatai közepette: szakács, kertész, sekrestyés, házfőnök. Rendtartományunk nesztora volt.

A betegség keresztjét türelemmel viselte, életének 89., rendbelépésének 69. évében halt meg 2008-ban. A brassói kolostor kriptájába temették el. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.

Szent Ferenc atyánkkal hisszük, hogy az Úrban elhunytaknak a testi halál nem árthatott, boldogan az ő akaratában megnyugodva várják az örök feltámadást.

Összeállította Jonica Xénia