Elhunyt Angi István ny. professzor, zeneesztéta

0
1410
Az örök világosság fényeskedjék neki • Archív: Tompa Réka

87 éves korában, péntek reggel, november 20-án elhunyt Angi István zeneesztéta, kritikus, a Gheorghe Dima Zeneakadémia nyugalmazott professzora. A zeneakadémia mély fájdalommal fogadta a kolozsvári zeneesztétikai iskola alapítója, az egyik legkiemelkedőbb zenetudós és zeneesztéta halálhírét.

A Gheorghe Dima Zeneakadémia őszinte részvétét fejezte ki a család és a hozzá közel állók számára. „Soha nem feledjük el”, írja az akadémia Facebook-bejegyzésében, hangsúlyozva, hogy a professzor örökre megmarad az emlékezetükben.

Angi István 1933-ban született Ozsdolán. Mezőgazdasági középiskolát végzett Kézdivásárhelyen, majd két évig az agronómián tanult Kolozsváron, ezt követően váltott irányt a zeneművészet és -tudomány felé. Egyetemi oklevelét a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Akadémia karvezetés szakán szerezte. Doktori tanulmányi éveit 1963–65 között Moszkvában töltötte. 1965-ben megvédett doktori értekezése Zene és affektivitás címmel készült el – az affektivitás szó orosz megfelelőjét ő találta ki, azóta is rá hivatkozva használják az „affektivnoszty”-ot. A fokozatszerzést követőn a kolozsvári zeneakadémián kezdett egyebek mellett esztétikát tanítani. 1979-ben kapta meg a professzori kinevezést, 1976–1984 között dékáni tisztséget töltött be.

Tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének, alapító tagja a Romániai Magyar Zenetársaságnak, továbbá tagja volt a Romániai Magyar Dalos Szövetségnek, a Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagjának tekintette, egykori munkahelyén pedig tagja volt a Gheorghe Dima Alapítványnak.

A professzor úr alkalmi vagy állandó vendégtanár, tantárgyfelelős volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi, Római Katolikus Teológia, Történelem és Filozófia Karain. Fontos szerepet töltött be a Református Tanárképző Kar keretében működő zenepedagógia szak elindításában. Éveken át tanított esztétikát a Partiumi Keresztény Egyetemen is, mára számos helyen az általa felkészített tanítványok vették át tőle e munkát. Tanári és tudósi tevékenységével sokat tett a magyar és a román nyelvterület zenetudományi kapcsolatainak kiépítéséért, számos magyar és román nyelvű tanulmánygyűjtemény, monográfia szerzője.

Angi István idén júliusban vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést az erdélyi felsőfokú magyar nyelvű zeneoktatás 1990 utáni újraindításában vállalt fontos szerepéért, valamint interdiszciplináris szemléletű zeneesztétikai kutatásai elismeréseként.

Gábor Csilla egyetemi tanár laudációjában ekképpen méltatta ezen az eseményen: „Leendő zeneművészeknek és zenetanároknak tartott (zene)esztétika kurzusa az esztétikai értékek rendszerére épült, a szép–rút, fenséges–alantas, tragikus–komikus pólusairól szólva lenyűgöző erudícióval és élményszerű (hol irodalmi, hol képzőművészeti és zenei) elemzésekkel mutatta meg, hogy ezek az értékek sosem jelennek meg vegytisztán, és hogy erőterükben fontos észrevenni a szakrális, etikai értékek hatását és megjelenésmódját is, illetve hogy metszheti egymást, találkozhat egymással a fenséges és alantas, hogy lehet valami szép és rossz egyszerre. Az előadásain a szinkronban levő rendszerességet és problémafelvetést lehetett szinte kézzel tapintani, a szemináriumok pedig az esztétikatörténet alapműveibe nyújtottak betekintést Platón Lakomájától Dante A nép nyelvén való ékesszólásról című értekezésén át Kant, Hegel és Croce művészetelméleti szövegeiig. Ily módon megtanulhatta a hallgatóság a történeti tájékozódást éppúgy, mint azt, hogy miképpen olvasson régi szövegeket úgy, hogy közben aktuális kérdéseket tesz fel nekik. Ez az iskola egyúttal arra is rávezette azokat, akik részt vehettek benne, hogy múlt és jelen művészetét bizony nagyon is lehetséges termékeny dialógusba hozni.

Angi István – az iméntiek után talán nem meglepő ezt kimondani – iskolateremtő tanár: erre nyilvánvalóan az intézményi közeg is predestinálta, amelyben működött. Tanítványok hosszú sorát terelgette a tudományos munka vagy a tudatos, reflektált művészi pálya útján” – méltatta Angi Istvánt Gábor Csilla.

Angi István professzor szerkesztőségünk, valamint a kolozsvári és erdélyi katolikus közösség aktív, megbecsült és szeretett tagja volt. Egész közösségünk nagy és fájdalmas vesztesége a halála, szerkesztőségünk imával osztozik a család gyászában.