Krisztus megkeresztelkedésének pillanatáról, a bűnbánó imáról beszélt Ferenc pápa eheti katekézisében. Imájában Jézus azokról is megemlékezett, akik nem érzik méltónak magukat, de Isten mindenkit befogad. A VI. Pál-teremben tartott audiencián a pápa ezúttal csak távolról köszöntötte a híveket a járványhelyzetre való tekintettel.
Mielőtt megkezdte volna katekézisét, Ferenc pápa elmagyarázta a híveknek, hogy az emelvényen ülve marad, és nem megy le közéjük – bármennyire szeretné is egyesével üdvözölni őket, de a Covid-járvány miatt óvatosnak kell lennünk. „Innen köszöntelek benneteket és a szívemben hordozlak valamennyiőtöket. Kérlek, hogy ti is hordozzatok engem a szívetekben és imádkozzatok értem. A távolból is lehet imádkozni egymásért… köszönöm a megértést”.
Jézus megkeresztelkedése Lukács evangéliumában
„Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: »Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem«” (Lk 3,21-22).
Az Ószövetségről tartott katekézis-sorozatunk után most elérkezünk Jézushoz, aki imádkozott – kezdte beszédét a pápa. Jézus nyilvános működése a Jordán folyóban való megkeresztelkedésével kezdődik. Az evangélisták egybehangzóan nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az epizódnak. Elbeszélik, hogy a nép imára gyűlt össze, és az imának bűnbánó jellege volt. Jánoshoz mentek, hogy keresztelje meg őket a bűnök bocsánatára, vagyis itt érhető tetten a bűnbánat, a megtérés szándéka. Jézus első nyilvános működése tehát a bűnbánati imán való részvétel, ahol a nép bűnösnek ismeri el magát.
Keresztelő János igyekezett visszatartani Jézust: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” (Mt 3,14). Tudja, kivel áll szemben, de Jézus erősködik, mert az Atya akaratának engedelmeskedik, és szolidáris az emberi léttel. Együtt imádkozik Isten bűnös népével. Jézus nem bűnös, Jézus igaz, de le akart ereszkedni hozzánk, bűnösökhöz. Mindig velünk imádkozik, akkor is, amikor egyedül vagyunk. Nem marad a folyó túloldalán, hogy ne keveredjen a bűnösökkel, hanem ugyanabba a folyóba meríti lábát, hogy megtisztuljon, mint a bűnösök. Ebben áll Isten nagysága, aki elküldte Fiát, kiüresítette magát és bűnösnek tűnt föl.
Jézus velünk imádkozik
Jézus nem egy távoli Isten. A megtestesülés beteljesedve és emberileg elgondolhatatlan módon nyilvánította ki előttünk. Küldetése kezdetén tehát a bűnbánó nép élére áll, mintegy rést nyit nekünk, amelyen Őt követve kell haladnunk. Az út azonban nehéz. A Katolikus Egyház Katekizmusa erről így ír: „Itt kezdi kinyilatkoztatni az idők teljessége imádságának újdonságát: a gyermeki imádságot, melyet az Atya a gyermekeitől várt, s végül az egyszülött Fiú emberségében fölhangzik az emberekkel együtt és az emberekért” (vö. 2599 KEK). Ne feledjük tehát, hogy Jézus velünk imádkozik – fűzte hozzá Ferenc pápa.
A Szentlélek leszáll Isten szeretett Fiára
A Jordán folyó partján azon a napon ott van az egész emberiség, a bűnös nép, akik nem hitték, hogy Isten szeretheti őket, akik nem mertek belépni a templomba és imádkozni, mert nem érezték méltónak rá magukat. Jézus mindenkiért jött, értük is, és éppen velük kezdi meg működését. Lukács kiemeli az ima légkörét, amelyben Jézus megkeresztelkedik.
„Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá” (Lk 3,21-22). Imájával Jézus megnyitja az ég ajtaját és azon át leszáll a Szentlélek. A magasból pedig egy hang kihirdeti a csodálatos igazságot: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22). Ez az egyszerű mondat hatalmas kincset rejt: megsejtet velünk valamit Jézus misztériumából és szívéből, mely mindig az Atya felé fordul. Bármi is történik vele élete során, még a gyűlölet és az üldöztetés közepette sem marad menedék nélkül: örökké az Atyában lakozik. Ez Jézus imájának egyedülálló nagysága: a Szentlélek hatalmába keríti őt és az Atya hangja bizonyítja, hogy Ő a szeretett Fia, akiben Isten egészen visszatükröződik.
Bízzuk Jézusra magunkat
Jézusnak a Jordán partján mondott személyes imája pünkösdkor a kegyelem révén minden Krisztusban megkeresztelt imájává válik. Ő maga érte el nekünk ezt az ajándékot, és arra szólít, hogy úgy imádkozzunk, ahogyan Ő tette. Ezért tehát, amikor egy imádságos este fáradtnak és üresnek érezzük magunkat, amikor minden haszontalannak tűnik az életünkben, akkor azért kell könyörögnünk, hogy Jézus imája a mi imánk lehessen. „Én nem tudok ma imádkozni, nem tudom, mit csináljak: nincs kedvem, méltatlannak érzem magam…” Bízzuk rá Jézusra magunkat, hogy Ő imádkozzon értünk. Ő most az Atya előtt áll és imádkozik értünk közbenjáróként. Megmutatja az Atyának sebeit, értünk. Bízzunk ebben! Ha bizakodunk, meg fogjuk hallani az ég hangját, ami sokkal erősebb lesz a bensőnk mélyéről jövő hangnál, s így szól gyöngéden: „Te vagy Isten szeretett fia, te vagy az ég Atyjának öröme”.
Az imához alázat kell
Éppen értünk, valamennyiünkért visszhangzik az Atya szava: még ha elutasítottak, a legnagyobb bűnösök vagyunk is. Jézus nem önmagáért merítkezett meg a Jordánban, hanem miértünk. Isten népe azért ment a Jordán folyóhoz, hogy imádkozzon, hogy bocsánatot kérjen, és bűnbánó keresztséget vegyen magára. Meztelen lélekkel és mezítláb – ilyen az alázat. Az imához alázat kell. Megnyitotta az eget, ahogy Mózes szétválasztotta a Vörös-tengert, hogy mindannyian átmehessünk utána. Jézus megajándékozott minket saját imájával, ami a szeretet párbeszéde az Atyával. Nekünk adta, mint a Szentháromság magját, ami szívünkben akar megeredni. Fogadjuk be! Fogadjuk be ezt az ajándékot, az imádság ajándékát! Legyünk mindig Jézussal, így nem tévedhetünk! – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News
