Téves szétválasztás, téves keveredés

0
373
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben:
A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
(Mt 22,15-21)

Istennek, ami az Istené, a császárnak pedig, ami a császáré. Egyszerűen hangzik, de nagyon nehéz. Isten az égnek és földnek egyaránt ura, a császár csupán a földieké. Isten az égben uralkodik, a császár csupán a földieket kormányozza. A történelem elég nehezen tudta megtalálni a határt vagy egyensúlyt a kettő közt. Legyen szabad hat téves utat felvillantani, három téves szétválasztást és három téves keveredést ég és föld között.

  1. Égi világ a földi lét ellen (első hamis szétválasztás). Ezt a fajta szemléletet nevezhetjük hamis gnoszticizmusnak. Lényege abban áll, hogy a földi valóságot nem tartja fontosnak, tagadja az itteniek értékét, és minden erejével a mennyországba menekül. Ennek a szemléletnek két egymással ellentétes erkölcsisége létezik. Vagy a teljes önmegtartóztatás (az égi világ iránti tiszteletből), vagy a teljes szabadosság, ugyanis a földi lét annyira jelentéktelen, hogy nem lehetnek szabályai.
  2. A földön megvalósuló Isten országa (első hamis keveredés). Ez a nézet szerint az égi világnak nem szabad leértékelnie a földi valóságot. Már a földön megindul az égi boldogság megvalósulása. Ez a teokrácia: a győzedelmes, diadalmas egyház, amelyben az egyházi hatalmat jelképező öltözék-díszlet mellé a világi hatalom jelképei (kard, katonai kitüntetés) is csatlakoznak. Erkölcsisége ennek a mentalitásnak a ranglétrán való feljebbhaladás, a címek halmozása, a tunika leple alatt faragott karrier. Történelmileg I. Gelázius pápa fogalmazta meg ennek a keveredésnek a törvényét: a lelki hatalom a világi hatalom fölött áll, ugyanis az, aki a lelkieket is kormányozza, Istennek kell számot adjon, a világi hatalom csupán emberek előtt felel.
  3. A földi világgal párhuzamos égi világ (a második hamis szétválasztás). Ebben az elképzelésben a földi és égi világ nem érintkezik egymással, mindkettőnek megvan a saját önállósága. Nem érdemes tehát a földi uralmat összekeverni az égivel. A földi uralkodó az emberi tettekből csak a külsőt látja, egyedül Isten ismeri igazán a tettek mögötti szándékot. Nem kell tehát azzal törődni, hogy valaki hiúságból lesz adakozó vagy feltűnési mániából akar a legalázatosabb lenni. Ami az égi világban az emberi tettet pokolra kárhoztatja, itt a földön mégis képes megvalósítani a látszólagos szeretet országát. Ez a liberalizmus vallásossága.
  4. Az égi világ nem más, mint a földi boldogság (második hamis keveredés). Sok politikai szlogen tűzi ki jelszavául, hogy itt a földön mennyei boldogságot teremt. De mindennek megvan a maga elméleti alapja is, amely Marxtól származik. A földön tapasztalható szenvedés, szegénység, egyenlőtlenség vezet oda, hogy az ember egy eget álmodjon magának, amelyben a földi igazságtalanság megszűnik. A marxizmus programja az volt, hogy olyan nagyfokú boldogságot teremtsen a földön, amitől az ember megszabadul illúzióitól, így pl. a mennyország képétől is.
  5. A földi lét az égi ellen (harmadik hamis szétválasztás). A pillanat vallása ez, amely tagad mindent, ami örökkévaló (de még azt is, ami várat magára). A most azonnal bekövetkező élvezet, a kívánságok rögtöni kielégítése. Ezt a pillanat-világot a világpiac teremtette meg, vele szemben pedig a mi vallásunk nem más, mint konzumizmus. Ennek az erkölcsisége a pillanatban kielégülő vágyakban összegezhető, a fogyasztás megistenülésében.
  6. Égi mint a végtelen vágyak beteljesülése, melyet földiekre váltanak (harmadik keveredés). A konzumizmus csupán annyit árul el az emberről, hogy vágyainak  a szó szoros értelmében a csillagos ég szab határt. A földön nem képes beteljesülni a vágya. Ezért az illúzióhoz menekül, a virtuális valósághoz, amelyben ő az úr. Az informatikai orgiák a konzumtól megcsömörölt ember számára próbálnak egyfajta mennyország helyettesítő álomvilágot teremteni. De ide sorolhatjuk a konzumtól megundorodott ember természetvédő vallását is, amely kb. úgy kezd gondolkodni: a 7 milliárd ember káros az ökoszisztémának, ezért inkább makákókat tart.

László István székelyszenttamási plébános

Megjelent a Vasárnap 2020/42. számában.