„Hálából Szűz Anyának, hogy a második világháborúban való ima nem hullott a porba”

A kökényesdi kápolna eredettörténete (2.)

0
416
A kökényesdi görögkatolikus templom ikonosztázionja

A Szatmár megyei partiumi görögkatolikusokhoz kalauzolta az olvasókat tegnap a szerzőnk, egy a román–ukrán határ melletti településre, egy szakrális épület és a mögötte levő történet megismeréséhez. Kökényesden Nagyboldogasszony-napi búcsúra készül a görögkatolikus közösség, melyet a helyi kápolnában tartanak meg. A kápolna létrejöttéhez számos történet fűződik. A tegnap arról írtunk, hogy mit őriz az emlékezet és a hagyomány a kökényesdi kápolnáról és búcsúkról, miként indult annak története. Az alábbiakban a kápolna és a búcsú történetének további alakulásáról olvashatnak.

Mi lett a fakápolna sorsa? A helyi parókus és felesége beszámolója

Harangozó József tb. esperes 1976-ban kapott Kökényesdre kihelyezést. Elmondása szerint hozzá már csak az egykori fakápolna híre és emléke jutott el, magát az épületet romokban találta. Az államszocializmus ideje alatt már nem szerveztek zarándoklatokat Kökényesdre, a 70-es, 80-as években be is tiltották azokat. A hívek viszont reményteli szívvel kérték, hogy történjen valami az egykori fakápolna helyén. Akkor még nem is gondolta senki, hogy valaha a kápolnát vissza lehet állítani. A romokban hevert kápolnát rendelet következtében el kellett takarítani, a benne található Mária-ikont a helyi görögkatolikus templomban őrizték, cserepeit elvitték a parókiára.

A jelenlegi kápolna elkészülésére a híveknek még évtizedeket kellett várniuk. A kápolna telkét tulajdonosa még a negyvenes években egyháznak ajándékozta, így a romba dőlt fakápolnát követően is az egyház tulajdonában maradt, a telket szántották, rendben tartották. A telket gondozó Szemák Illés gazda évről évre arról panaszkodott, hogy amikor a földet szántja, a tehenek megtorpannak és folyamatosan egy nagy kőbe akad bele az eke. A jelenséget nem tartotta véletlennek: a földből folyamatosan kibukkanó kő valamit jelezni akar, ezért beszámolt erről József atyának és megkérte arra, hogy évről évre a szeme elé kerülő nagy kővel kezdjen valamit. A kő pedig – nem véletlenül –  később alapkővé vált.

A Mária-jelenés története nem volt megfelelően dokumentálva, a történet helyiek ajkán élt tovább és nemzedékek adták át egymásnak azt. A parókus atya és felesége szerint az emberek hite vezetett oda, hogy Kökényesden a rendszerváltás után kápolna épülhessen. 1944-ben és azt követő hosszú éveken keresztül zarándokok sokasága töltötte meg Kökényesd utcáit, és emiatt nem lehet azt állítani, hogy az új kőkápolna megépítése hiábavaló törekvés lett volna. Az átvirrasztott búcsús éjszakák, az ájtatosságok, a sok Istenhez visszatért vagy még buzgóbbá váló ember, a hatalmas tömegek és hitük, illetve az, hogy a második világháborút pusztítás nélkül túlélte a falu és a környék lakossága, már eleve csodás eseménynek számítanak, mely okot ad arra, hogy ennek emléket állítsanak és oda folyamatosan visszatérjenek az emberek hálát adni, vigaszt találni, a Szűzanya szeretetét megtapasztalni.

A mai kőkápolna megépítéséhez az akkori Máramarosi Görögkatolikus Egyházmegye püspökének, Ioan Șișeșteannak az engedélye is szükséges volt. Harangozó József különböző mérések, építkezési és a püspöki engedély megszerzésével 1997-ben elindíthatta a munkát. A kápolna építésének híre a környékbeli településekre is eljutott, így gyűjtéseket szerveztek, melyek segítségével a kápolna teljes felszereléssel elkészülhetett. A pénzadományok mellett a kápolna részére kökényesdi hívek szentképeket, templomi felszereléseket ajándékoztak, így az épületben a vasárnapi liturgiák mellett esküvőket és keresztelőket is végezhetnek.

A kőkápolna alapkövébe bekerült az a kő is, mely folyamatosan felbukkant a felszántott földből az egykori fakápolna helyén. 1997. szeptember 8-án Ioan Șișeștean máramarosi és Keresztes Szilárd hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspökök jelenlétében került sor az alapkő letételére és megszentelésére, majd 1998. szeptember 3-ától elkezdődött az építkezés. 2001. március 25-én került sor a tornyon elhelyezett kereszt megszentelésére, ugyanezen év szeptember 14-én pedig a harangok megszentelésére, mely minden délben felcsendül.

Az elkészült kápolnát 2001. szeptember 23-án szentelte fel Ioan Șișeștean máramarosi görögkatolikus megyéspüspök Szűz Mária örömhírvételének, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére. A fakápolnából a helyi görögkatolikus templomba ideiglenesen áthelyezett Szűz Mária-ikon visszakapta eredeti helyét – egy másik épületben ugyan, de hasonlóan az egykori fakápolnában betöltött helyéhez – a főoltáron. A kápolna külső falára 2001-ben Szemák Illés a következő feliratú márványtáblát helyeztette el: „Hálából Szűz Anyának, hogy II-dik világháborúban való ima nem hullott a porba.

A Fazekas Lóránd által megkérdezett adatközlők közül senki sem emlékezett arra, hogy lenne felvétel a fakápolnáról vagy a búcsús csoportokról, azonban 2002-ben egy levél érkezett a Kökényesdi Görögkatolikus Parókiára, mely tartalmazott hat kis fényképről való fénymásolatot is, melyeken a fakápolna és a zarándokok láthatók. A fényképek készítője, Szakálas András 1945-ben járt Kökényesden barátaival, tőlük hallotta a kökényesdi jelenés hírét, találkozott Iván Gyurkával is. A Csepéből elindult kis csoport 8–10 km-t gyalogolhatott Kökényesdig, hiszen akkoriban szinte minden zarándok gyalog jött.

József parókus atya elmondása szerint a betiltás évei előtt sokan jártak Kökényesdre búcsúra, hiszen számos környező településről könnyen megközelíthető volt, sokan gyalogosan érkeztek, több napon keresztül is Kökényesden maradtak. A kápolnát a hívek zarándokhelynek tartották, ma azonban már a helyieken kívül kevesen ismerik és emlegetik az 1944-ben történet eseményeket és azt követő zarándoklatokat. A napjainkban megszervezett búcsúkon a környékbeli parókusok és hívek egyaránt meghívást kapnak, de nemcsak a görögkatolikus felekezetűek, hanem ugyanúgy más történelmi egyházak lelkészei és hívei is. Bár tény, hogy ma nem zarándokolnak akkora tömegek Kökényesdre, mint a negyvenes években, de napjainkban is a helyiek és a szomszédos település hívei nagy számban felekezettől függetlenül részt vesznek a búcsúkon.

A kápolna ökumenikus jellegéből kifolyólag nemcsak a görög- és római katolikus hívek számára szolgál istentiszteleti helyként, hanem a kis számú kökényesdi és csedregi református közösségnek is. A kápolnában a halmi református lelkész látja el lelkipásztori feladatokat. 2015-ben  felekezeti találkozót is tartottak a kápolnában a görög-, római katolikus és református lelki vezetők és híveik számára, ezzel is hangsúlyozva a felekezetek közötti kölcsönös tiszteletet.

A kis szakrális épület úgy funkcionál akár egy templom. Saját harangozóval, templomi felszereléssel rendelkezik (oltár, evangélium olvasó, zászlók, liturgikus kellékek, 120 férőhelyes padozat), így minden vasárnap és ünnepnap délután a görögkatolikus szent liturgia énekei csendülnek fel benne.

Szertartások és ájtatosságok a kápolnában. Hogyan zajlik egy Mária-ünnep?

A kápolnában a búcsúk alkalmával lítiával egybekötött előesti alkonyati zsolozsmát (vecsernyét) és parasztászt tartanak az elhunytak emlékezetére, majd az ünnep napján görögkatolikus ünnepi Szent Liturgiát.

A kápolnában tartott búcsúkat minden esetben előesti szertartások előzik meg. Az alkonyati zsolozsmát a nép ajkán élő énekek és imádságok egészítik ki. A Mária-ünnepek előtti ájtatosságokról ismét a helyi közösség előimádkozóját, Simon Máriát kérdeztem meg.

Elmondása szerint a kápolnába ő már gyermekkorától kezdve járt testvéreivel, és úgy véli vagy sokkal inkább érzi, hogy nagyon sok mindent köszönhet a Szűzanya közbenjárásának, akihez bármilyen bajban kökényesdi kápolnában imádkozott. A Szűzanyának köszönheti azt, hogy felgyógyult betegségéből, valóságos csodaként éli meg. „A kápolnában elmondott imák nem hullanak a porba, azok mindig meghallgatásra találnak” − számos életében megtörtént csodás esemény bizonyítja ezt. De nemcsak ő, hanem sokan mások is érzik azt, hogy a kökényesdi kápolnába belépve, olyan mintha édesanyjukhoz térnének haza. Arra viszont nagyon kell ügyelni, hogy a búcsúk megtartásának szép hagyománya és az azon való részvétel ne váljon csupán megszokássá, hanem azokon tényleg hittel és szeretettel, áhítatos lelkülettel kell részt venni.

Manyi néni (így szólítják a faluban) a kápolnában tartandó búcsúk előtt (Örömhírvétel, Nagyboldogasszony) kilenc este a környékbeli imádságos lelkületű asszonyokkal közösen rózsafüzér imádkozással egybekötött lourdes-i kilencedet végez. A kilencedet az erre a célra, a zarándokok számára megírt, kegytárgyboltokban is kapható könyvecskékből végzi. Az ájtatosságot követően az azt végző hívek gyónnak és áldoznak. Hasonlóképpen a kápolnában végzett ájtatosságokhoz, Manyi néni a görögkatolikus templomban Kisasszonynap előtti kilenc este is vezet kilencedet. A kápolnában Mária-ünnepek előtt különösképpen a kilencedeket végzik, de ezek mellett Parakliszt is tartanak. A kápolnába járó imacsoport otthon is végez ájtatosságokat: Szent Antal, Szent József, Szent Rita, Irgalmasság kilencedeket, októberben lourdes-i kilencedet, karácsony előtt Szent Család-járást, ezeket minden este a csoport más és más tagjánál. Manyi nénink minden kilencedhez saját imafüzete van, melyekből közösen énekelnek és litániákat imádkoznak. Elmondása szerint nagyobb zarándoklatai alkalmával mindig vásárolt néhány imafüzetet, így lassan összegyűjtötte azokat. Ma már teljes a gyűjteménye, bármilyen ünnepre tud készülni ezekből. Ha búcsún vesz részt egy nagyobb csoporttal, előre kiválogatja az imákat és zarándoklaton a csoportot vezetve elimádkozza ezeket.

Szintén a Mária-ünnepek komponense az ún. búcsú végzés, melyről Simon István görögkatolikus diakónus mesélt. A búcsú a Mária-ünnepek estéjén Úrangyala imádságból és Mária lourdes-i tizennyolcszori megjelenését felidéző ima- és éneksorból áll. A diakónus szerint ma ez már egy-másfél órás ájtatosság, azonban korábban, amikor gyalog zarándokoltak az emberek, olyan hosszú ájtatosság volt, hogy útközben a zarándokhelyekre való megérkezésig kitartott, de a templom körül körmenetek formájában is megvalósulhatott, ha a hívek nem indultak el hosszú zarándokútra. A szertartást a zarándoklatok miatt nevezték búcsúnak, ma inkább ájtatosságnak nevezhetjük, mivel a templomban ülve, térdepelve végzik. Az imasor szövege mind Kökényesden, mind Csedregben ugyanaz, kéziratos formában létezik, Kökényesden Simon Mária, Csedregben Simon István diakónus végzi ezeket. A lourdes-i búcsú szövege megtalálható ITT is: , melyet természetesen több énekekkel is kiegészítenek az Engesztelő imaóra című füzetből vagy a Máriapócsi zarándokok énekeskönyvéből, attól függően, hogy a hívek milyen Mária-éneket ismernek.

A kökényesdi kápolnához és a Mária-búcsúkhoz kapcsolódik két igen jellegzetes Mária-ének is, melyet közölni szeretnénk a kedves olvasókkal is:

Kérünk, óh, Mária, halld meg kérésünk,
Hozzád, árvák anyja, hittel menekszünk.
Segíts, segíts, segíts rajtunk,
Nézd, hogy szenvedünk!
Óh, Mária, óh, Mária, Te légy mivelünk!

Isten Anyja Szűz Mária, tenger csillaga,
Mutasd meg, hogy anyánk vagy Te, áldott Szűzanya. (2x)


Úrangyala előtti és utáni ének a búcsú estéken:
Boruljunk le térdeinkre,
Szűz Mária elejébe.
Mondjuk el az Úrangyalát,
Köszöntsük fel Szűz Máriát.

A názáreti kis házban
Leszállott az Úr angyala,
Köszönté a Szűz Máriát,
Megváltónknak édesanyját.

Itt következik az Úrangyala imádság
Elmondtuk az Úrangyalát,
Köszöntöttük Szűz Máriát,
Aki tiszta szívből mondta,
Örvend az szép Szűz Mária.

A kökényesdi kápolnánál búcsúk alkalmával főképp a máriapócsi énekeket éneklik. Amit sajátos, kökényesdi kápolnához kapcsolódó éneknek tekinthetünk az egy lourdes-i Mária-ének alapján átformált szöveg, melyet sok más zarándokhelyen hallhattunk. Az énekszöveg ugyanaz, csupán a szent hely megnevezését cserélik ki:

Százezerszer üdvözlégy, szép Szűz Mária,
Kökényesdi kápolnának ékes csillaga.
Ref.: Fehér rózsaszál, értünk leszálltál.
        Kökényesdi kápolnában kivirágoztál.

Ott van a Szűz Mária tiszta fehérben,
Szent olvasó tündöklik drága kezében.
Ref.

Ottan ragyog a barlang sötét homályban,
Melyben mosolyogva áll szép Szűz Mária.
Ref.:

Szeplőtelen a nevem, kedves gyermekem,
Buzgóságod, hű imád megtetszett nekem.
Ref.:

Hirdesd a népnek, hogy mind jöjjenek,
Kökényesdi kápolnában megjelenjenek.
Ref.:

Szmutku Melinda