2020. augusztus 5., szerda

0
243

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!”
Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
(Mt 15,21-28)

Talán érezhettük már úgy, hogy mi kenyeret kértünk az Úrtól, Ő pedig mintha csak morzsákat adott volna. De ezek a mindennapi életmorzsák olyan kegyelmi pillanatok, amelyeket ha összegyűjtünk, akkor megláthatjuk benne az értünk kenyérré lett Megváltó morzsává töredezett arcát. Ha ezzel a hittel és „kutyahűséggel” fogadjuk az Úr asztalának eucharisztikus morzsáit, akkor még abban az órában felgyógyulhat létünk!

Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános

MEGOSZTÁS