Emmausz-sorozat: Farkas Ervin – Látsz, de nem mindent, ami létezik…

0
641
Emmausz: úton a Mesterrel

Nemcsak nézni, hanem látni is kell – mondja Farkas Ervin, a gyulafehérvári kisszeminárium prefektusa az Emmausz-videósorozat tizenegyedik részében. Az emmauszi tanítványok példáján keresztül mutatja be ennek fontosságát a gyulafehérvári papnevelő intézet és kisszeminárium tanárainak hetente jelentkező online katekézissorozatában.

Azt mondjuk, hogy „láttam”, és ebből következtetünk a létező valóságra. De vajon minden látszik, ami létezik? Létezik olyan valóság, amit nem látunk, mégis létezik? – fogalmazza meg mindannyiunk kérdéseit Farkas Ervin. Az emmauszi tanítványok sem ismerték fel Jézust: néztek, de nem láttak. Jézus elmagyarázta nekik az írásokat, és csak a kenyértörésben ismerték fel őt. Ez a látás megnyitotta értelmüket. Még aznap este, a sötétben bátran elindultak Jeruzsálem felé.

Látás-vakság, világosság-sötétség, hit-hitetlenség… Látunk, de látásunk nem teljes. Talán néha mi is emmauszi úton vagyunk és szükségünk van arra, hogy valaki nekünk is megmagyarázza az írásokat. Hogy sötétségben is világosságra találjunk. A nehéz időkben derül fény az igazi jellemre. A nehézségekben a kitartás, a félelem legyőzése, a bátorság mindig elvezet egy új kezdethez.

Gyakorta úgy látjuk, hogy egy szomorú esemény után tovább kell állni, otthagyni, ami történt. Minél hamarabb elfeledni a múltat. De nem létezik olyan, hogy eltöröljük és elölről kezdjük, csak folytatni lehet, de másként. Amikor nézzük és meg is látjuk amit nézünk. Amikor felismerjük azt a valóságot is, ami meghaladja a fizikai értelemben vett valóságot. Fel kell ismernünk Jézust, aki mellénk szegődik, aki minket is kísér. Annyi lehetőség van, hogy felismerjük, meglássuk a mellénk szegődött Jézust.

A valóság nem csak az, amit nézünk. Sokkal több. Létezik Valaki, aki emmauszi módon mellénk szegődik és elkísér: egy barát, egy szomszéd, egy osztálytárs, egy tanár, egy pap. Felismerjük-e, meglátjuk-e, hogy sokkal több a valóság, mint az, ami körülvesz? Nem látjuk az emberek gondolatait, érzéseit, mégis léteznek. Hatással vagyunk rájuk és hatással vannak ránk. Nemcsak nézni, hanem látni, ez a küldetésünk: meglátni és megláttatni a hitet a hitetlenségben, a világosságot, az utat a sötétségben. Arra tartunk amerre tekintünk, amerre nézünk. Mi is úton vagyunk a Mesterrel.